A DÉL-AMERIKAI REPÚBLICA DE CHILE
Puerto Montt tengerparti város...
Puerto Montt tengerparti városban vagyunk. A spanyol idők emléke a San Antonio erőd, mely ágyúi a tenger felé merednek - ezek védték a várost az ellenséges hajók behatolásától.
A spanyolok 1536-ban Peru felől érkeztek ide Diego de Almagro parancsnoksága alatt, azonban hamarosan el is hagyták a vidéket. Hogy miért? Mert errefelé semmit sem találtak abból a gazdagságból, amely Peruban oly dús zsákmányt nyújtott, hiába remélték. Itt nem volt mit kirabolni!
Persze néhány év múlva visszatértek. Az erőd zord parancsnokának a szobrát látjuk az erőd falán megörökítve. Már a tekintete is kemény embert sejtet.
Visszatérve a történethez 5 év múlva visszatértek a spanyolok és Valdavia tábornok Santiago mellett települést létesített, melyben mindinkább gyarapodott a gyarmatosítók száma. A további déli irányú terjeszkedést azonban meghiúsította az erős indián ellenállás. Ez egészen a XIX. századig tartott.
A jellegzetes cölöpházak szinte a víz fölött épültek. Elsősorban tengerészek és halászok lakják ezeket a különös házakat.
Egy másik halászfaluba érkeztünk. A Chile partjait mosó tenger halállománya igen jelentős. Nagyon fontos kereskedelmi árucikk. A fő zsákmány a szardínia és szardella. A halolaj és a halliszt ugyancsak értékes exporttermék.
A házakat különböző pasztellszínűekre festik. Itt ez a divat, mint sok más országban is...
A gyakori földrengés miatt az épületek általában egyemeletesek vagy földszintesek. A halászkikötő mögött nagyon termékeny a vidék: nemcsak a gabona, de a legtöbb gyümölcsféle is megterem. Chile a térképen csíkként húzódik az Andok és a Csendes-óceán között mintegy 4300 km hosszúságban és általában 180 km szélességben.
Az országról tudni kell, hogy 3 részre tagolódik: Észak-, Közép- és Dél-Chilére. Északon kopár, sivatagos. Itt vannak a salétrom- és rézbányák, melyek az ország gazdagságát biztosítják.
A középső rész (ahol most vagyunk) nagyon termékeny mezőgazdasági terület, ez a legfontosabb és legnépesebb táj, az ország éléskamrája, mondja vezetőnk.
Egy réges-régi gőzmozdony. Idegenvezetőnk meséli, hogy valamikor az volt a szabály, hogy a hegyes-völgyes tájakon, ha nem bírta szusszal a jármű erőgépe, a harmadik osztály utasai kiszálltak, és tolták a vonatot.
A kiállított, ma már korszerűtlen gőzgép is jelzi, hogy régi mezőgazdasági területen vagyunk.
A halászbárkák már hajnalban kifutnak a tengerre. A hal fontos népélelmezési és kiviteli cikk.
Ebben a vendéglőben ebédeltünk, mely ugyancsak cölöpökön állt a tengerben. Érdekes és szokatlan volt, hiszen amíg étkeztünk alattunk hullámzott a tenger...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése