2011. november 18., péntek

Chile I/2a

A DÉL-AMERIKAI REPÚBLICA DE CHILE
Puerto Montt tengerparti város...





Puerto Montt tengerparti városban vagyunk. A spanyol idők emléke a San Antonio erőd, mely ágyúi a tenger felé merednek - ezek védték a várost az ellenséges hajók behatolásától.





A spanyolok 1536-ban Peru felől érkeztek ide Diego de Almagro parancsnoksága alatt, azonban hamarosan el is hagyták a vidéket. Hogy miért? Mert errefelé semmit sem találtak abból a gazdagságból, amely Peruban oly dús zsákmányt nyújtott, hiába remélték. Itt nem volt mit kirabolni!





Persze néhány év múlva visszatértek. Az erőd zord parancsnokának a szobrát látjuk az erőd falán megörökítve. Már a tekintete is kemény embert sejtet.





Visszatérve a történethez 5 év múlva visszatértek a spanyolok és Valdavia tábornok Santiago mellett települést létesített, melyben mindinkább gyarapodott a gyarmatosítók száma. A további déli irányú terjeszkedést azonban meghiúsította az erős indián ellenállás. Ez egészen a XIX. századig tartott.





A jellegzetes cölöpházak szinte a víz fölött épültek. Elsősorban tengerészek és halászok lakják ezeket a különös házakat.





Egy másik halászfaluba érkeztünk. A Chile partjait mosó tenger halállománya igen jelentős. Nagyon fontos kereskedelmi árucikk. A fő zsákmány a szardínia és szardella. A halolaj és a halliszt ugyancsak értékes exporttermék.





A házakat különböző pasztellszínűekre festik. Itt ez a divat, mint sok más országban is...





A gyakori földrengés miatt az épületek általában egyemeletesek vagy földszintesek. A halászkikötő mögött nagyon termékeny a vidék: nemcsak a gabona, de a legtöbb gyümölcsféle is megterem. Chile a térképen csíkként húzódik az Andok és a Csendes-óceán között mintegy 4300 km hosszúságban és általában 180 km szélességben.





Az országról tudni kell, hogy 3 részre tagolódik: Észak-, Közép- és Dél-Chilére. Északon kopár, sivatagos. Itt vannak a salétrom- és rézbányák, melyek az ország gazdagságát biztosítják.





A középső rész (ahol most vagyunk) nagyon termékeny mezőgazdasági terület, ez a legfontosabb és legnépesebb táj, az ország éléskamrája, mondja vezetőnk.





Egy réges-régi gőzmozdony. Idegenvezetőnk meséli, hogy valamikor az volt a szabály, hogy a hegyes-völgyes tájakon, ha nem bírta szusszal a jármű erőgépe, a harmadik osztály utasai kiszálltak, és tolták a vonatot.





A kiállított, ma már korszerűtlen gőzgép is jelzi, hogy régi mezőgazdasági területen vagyunk.





A halászbárkák már hajnalban kifutnak a tengerre. A hal fontos népélelmezési és kiviteli cikk.





Ebben a vendéglőben ebédeltünk, mely ugyancsak cölöpökön állt a tengerben. Érdekes és szokatlan volt, hiszen amíg étkeztünk alattunk hullámzott a tenger...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése