Chile I/3b

A DÉL-AMERIKAI REPÚBLICA DE CHILE
A tengerparton...

A tengerparton szépen kiépített sétány vitt végig. A gombakupolákban villanyégő, a tartóoszlopok aljában pedig szeméttároló.

A csónakkikötő zsúfolva volt kisebb-nagyobb bárkákkal, csónakokkal. Türelmesen ringatta ezeket a tenger, miközben gazdáikra vártak.

Elmegyünk az óriási halpiacra. Nem kellett kérdezősködni, hogy merre találjuk, mert az átható halszag vezetett bennünket. Annyira erős volt, hogy több útitársnőnk befogta az orrát.

Persze lehetett itt minden más egyebet is kapni: sokféle gyümölcsöt, tésztaféléket és működött a lacikonyha is. Ezeket jórészt a hatalmas épület előtt árusították a környék őstermelői. Megismerhettük mindazokat a a termékeket, gyümölcs- és zöldségféléket, melyek a tengerparti föld produktumai. Volt egy-kettő olyan is, amiről nem tudtuk miféle. Tájékozatlanságunkon olykor nagyot nevettek az árusok.

Találkozhatunk itt az indiánok csodálatosan szép szőtteseivel is, sok-sok igen szemrevaló kézimunkával.

Különösen híresek a chilei borok, hazai piacainkon is ismertek, de kapható volt narancs, füge, citrom, dió, alma, körte is. Az alma termesztésével már az őslakó indiánok is foglalkoztak.

Ahol pedig halak vannak, a pelikánok is megjelennek: csapatostul úszkálnak a tengerben.

Szemtelenek, mert nemcsak halásznak, de - ha lehet - az ember által kifogott halat is ellopják. Lesben állnak és figyelik, ha a halak feldolgozása során a halászati melléktermékek kerülnek a "selejtbe", azt is azonnal elfogyasztják.