(A MÉN SZAKOKTATÁSI ÉS KUTATÁSI FŐOSZTÁLYA AZ ÁLLATORVOSTUDOMÁNYI EGYETEMEN ÉS AZ AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEMEKEN TANKÖNYVKÉNT, A MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZERIPARI FŐISKOLÁKON SEGÉDKÖNYVKÉNT ENGEDÉLYEZTE)
Dr. Kovács Ferenc: Állathigiénia, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1990. (Harmadik átdolgozott és bővített kiadás)
(A MÉM egyetemein és főiskoláin engedélyezett tankönyv)
(...)
"A nagyszámú hízó között mindig akad olyan keveset pihenő, idegesebb állat, amely nyugtalanítja társait, de ezeknek a kannibalizmusra hajlamos - feltehetően genetikailag terhelt - agresszív egyedeknek az ilyen jellegű rossz szokása csak akkor válik tömegjelenséggé, amikor az istálló mikroklímája kedvezőtlen, vagy a frontátvonulás teszi az egész állományt idegessé (RADNAI, 1977).
A kannibalizmus kártétele a kimart egyedek megbetegedésében, esetleg elhullásában, kényszervágásuk esetén gyakran a hús elkobzásában és rendszerint az egész állatcsoport rosszabb takarmányértékesítésében és gyengébb testtömegtermelésében nyilvánul meg.
A tünetcsoport a hajlamosító körülmények kiiktatásával előzhető meg. Lánc, autógumi felfüggesztése, az állatok testfelületének vagy csak a faroknak és a füleknek rossz ízű és bűzös anyaggal való bekenése, nyugtatók alkalmazása csak átmeneti eredményeket nyújt. Ezért ezek csak rövid időre, a hajlamosító körülmények kiküszöböléséig vehetők igénybe.
Szakosított telepeken, ahol a kannibalizmus miatt ngyok a károk, jó szolgálatot tehetnének olyan takarmánypremixek, melyekben a nyugtatók bekeverése, az adagolás módja és időtartama humánegészségügyi szempontból sem esne kifogás alá" (506. oldal)
Dr. Kovács Ferenc: Állathigiénia, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1990. (Harmadik átdolgozott és bővített kiadás)
(A MÉM egyetemein és főiskoláin engedélyezett tankönyv)
Harmadik fejezet
A nagyüzemi sertéstartás higiéniája
A sertések légzőszervi és egyéb betegségei elleni védekezés
A sertés kannibalizmusa
A nagyüzemi sertéstartás higiéniája
A sertések légzőszervi és egyéb betegségei elleni védekezés
A sertés kannibalizmusa
(...)
"A nagyszámú hízó között mindig akad olyan keveset pihenő, idegesebb állat, amely nyugtalanítja társait, de ezeknek a kannibalizmusra hajlamos - feltehetően genetikailag terhelt - agresszív egyedeknek az ilyen jellegű rossz szokása csak akkor válik tömegjelenséggé, amikor az istálló mikroklímája kedvezőtlen, vagy a frontátvonulás teszi az egész állományt idegessé (RADNAI, 1977).
A kannibalizmus kártétele a kimart egyedek megbetegedésében, esetleg elhullásában, kényszervágásuk esetén gyakran a hús elkobzásában és rendszerint az egész állatcsoport rosszabb takarmányértékesítésében és gyengébb testtömegtermelésében nyilvánul meg.
A tünetcsoport a hajlamosító körülmények kiiktatásával előzhető meg. Lánc, autógumi felfüggesztése, az állatok testfelületének vagy csak a faroknak és a füleknek rossz ízű és bűzös anyaggal való bekenése, nyugtatók alkalmazása csak átmeneti eredményeket nyújt. Ezért ezek csak rövid időre, a hajlamosító körülmények kiküszöböléséig vehetők igénybe.
Szakosított telepeken, ahol a kannibalizmus miatt ngyok a károk, jó szolgálatot tehetnének olyan takarmánypremixek, melyekben a nyugtatók bekeverése, az adagolás módja és időtartama humánegészségügyi szempontból sem esne kifogás alá" (506. oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése