MÁS HELYETT VIZSGÁZTAM A KERTÉSZETI EGYETEMEN
Én az egyetemen az I. félévben már december hónapban minden vizsgámat letettem jeles eredménnyel. A legnehezebb és legszárazabb tárgy volt a közjog. Ebből is már december 11-én jelesen megfeleltem.
A kollégiumban volt egy társam, Sz-Sz. S. Gy., aki képtelen volt a tárgyat megtanulni, és már az egyetem elhagyását fontolgatta. Akkor ajánlottam neki, január végén, amikor a félévet már le kellett zárni, hogy én majd levizsgázom helyette. Akkor még az indexben a fényképeket könnyedén ki lehetett cserélni. Átöltöztem kölcsönvett fekete ünnepies ruhába (nekem ilyen nem volt), és néhány kollégista fiú és lány kíséretében elmentem vizsgázni helyette.
Minden jól ment volna, csak két baj volt! Az egyik az, hogy a professzor úr is éppen orosházi volt, és néhány lokálpatrióta kérdést is intézett hozzám Orosházáról - csak úgy mellékesen - én pedig még soha életemben nem jártam Orosházán!
A másik pedig, hogy a jó és közepes között lavírozva mindenképpen akart újabb kérdéseket feladni a jobb jegy reményében. Pedig minden perc veszélyt jelentett számomra. Kértem, hogy írja be a közepest, mert nagyon sietek, megy a vonatom. Megúsztam - egy közepessel.
A kollégiumban már nagy izgalommal vártak a tagtársak, de főként a Sanyi barátom! Összeöleltek! A közösségi szellem megnyilvánulását látták bennem a társaim - ami a népi kollégiumokban nagyon fontos volt! Nagy népszerűségre tettem szert...
Bezzeg nem így az apám, amikor eldicsekedtem vele, mármint a tettemmel. Rettenetesen megszidott, de ezúttal igaza volt. S bár ezt a történetet nem is igazán szeretem, büszke sem vagyok rá, lányaim rendszeresen elmeséltetik velem, és ellenére annak, hogy pontosan ismerik minden mozzanatát, mindannyiszor elragadtatással hallgatják. Talán igazuk van, s ez is méltó helyet foglal el diákéletem sztorijai között.
A kollégiumban volt egy társam, Sz-Sz. S. Gy., aki képtelen volt a tárgyat megtanulni, és már az egyetem elhagyását fontolgatta. Akkor ajánlottam neki, január végén, amikor a félévet már le kellett zárni, hogy én majd levizsgázom helyette. Akkor még az indexben a fényképeket könnyedén ki lehetett cserélni. Átöltöztem kölcsönvett fekete ünnepies ruhába (nekem ilyen nem volt), és néhány kollégista fiú és lány kíséretében elmentem vizsgázni helyette.
Minden jól ment volna, csak két baj volt! Az egyik az, hogy a professzor úr is éppen orosházi volt, és néhány lokálpatrióta kérdést is intézett hozzám Orosházáról - csak úgy mellékesen - én pedig még soha életemben nem jártam Orosházán!
A másik pedig, hogy a jó és közepes között lavírozva mindenképpen akart újabb kérdéseket feladni a jobb jegy reményében. Pedig minden perc veszélyt jelentett számomra. Kértem, hogy írja be a közepest, mert nagyon sietek, megy a vonatom. Megúsztam - egy közepessel.
A kollégiumban már nagy izgalommal vártak a tagtársak, de főként a Sanyi barátom! Összeöleltek! A közösségi szellem megnyilvánulását látták bennem a társaim - ami a népi kollégiumokban nagyon fontos volt! Nagy népszerűségre tettem szert...
Bezzeg nem így az apám, amikor eldicsekedtem vele, mármint a tettemmel. Rettenetesen megszidott, de ezúttal igaza volt. S bár ezt a történetet nem is igazán szeretem, büszke sem vagyok rá, lányaim rendszeresen elmeséltetik velem, és ellenére annak, hogy pontosan ismerik minden mozzanatát, mindannyiszor elragadtatással hallgatják. Talán igazuk van, s ez is méltó helyet foglal el diákéletem sztorijai között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése