Dr. Radnai István: IZLANDI TANULMÁNYÚT ÁLLATORVOSI SZEMMEL
Nagy örömmel fogadtam a lehetőséget az izlandi utazásra, mert nagyon érdekelt, hogy vajon milyen állattenyésztést lehet folytatni egy olyan országban, mely messze Északon, már a sarkkör szomszédságában fekszik, és területének 62 százalékán egyáltalán nincs vegetáció, ugyanis azt örökké hó, jég, gleccserek és lávamezők borítják. Az izlandiak hazájukat "ICE-LAND"-nak, magyarul Jégországnak nevezik.
De bevallom, nem kevésbé izgatott, hogy milyen lehet az a szigetország, ahol még ma is nyugtalanul morog a föld gyomra, és helyenként forró vízsugár tör a magasba, miközben területén hatalmas jéghegyek tornyosulnak. Valóban ez a tűz és a jég birodalma.
Bizonyára nem lesz érdektelen, ha ottani tapasztalataimat megosztom Olvasóinkkal is.
Előre kell bocsátani, hogy a szigeten a mezőgazdaságilag hasznosítható terület szinte teljes egészében legelő és csupán 1 százalékán folytatnak növénytermesztést. Az is igaz, hogy az országot néhány évtizeddel ezelőtt még Európa legszegényebb népe lakta, ma pedig már az elsők között van a jólétben.
Ennek bizonyítására csupán két jellemző adatot említek: Izlandon a GDP (tehát az egy főre eső hazai termék értéke) 1989-ben 21 100 USD (amerikai dollár) volt, az ember születésekor várható élettartam pedig férfiaknál 74,5, nőknél pedig 79,7 esztendő.
A számok értekeléséhez nézzük meg, hogy miként alakult mindez hazánkban! Nálunk ugyanebben az időszakban a GDP/fő mindössze 6 190 USD, a születéskor várható élettartam pedig férfiaknál 66 év, a nőknél pedig 74 esztendő volt. Mindehhez azt hiszem, nem kell bővebb magyarázatot fűzni. A számok önmagukért beszélnek.
De bevallom, nem kevésbé izgatott, hogy milyen lehet az a szigetország, ahol még ma is nyugtalanul morog a föld gyomra, és helyenként forró vízsugár tör a magasba, miközben területén hatalmas jéghegyek tornyosulnak. Valóban ez a tűz és a jég birodalma.
Bizonyára nem lesz érdektelen, ha ottani tapasztalataimat megosztom Olvasóinkkal is.
Előre kell bocsátani, hogy a szigeten a mezőgazdaságilag hasznosítható terület szinte teljes egészében legelő és csupán 1 százalékán folytatnak növénytermesztést. Az is igaz, hogy az országot néhány évtizeddel ezelőtt még Európa legszegényebb népe lakta, ma pedig már az elsők között van a jólétben.
Ennek bizonyítására csupán két jellemző adatot említek: Izlandon a GDP (tehát az egy főre eső hazai termék értéke) 1989-ben 21 100 USD (amerikai dollár) volt, az ember születésekor várható élettartam pedig férfiaknál 74,5, nőknél pedig 79,7 esztendő.
A számok értekeléséhez nézzük meg, hogy miként alakult mindez hazánkban! Nálunk ugyanebben az időszakban a GDP/fő mindössze 6 190 USD, a születéskor várható élettartam pedig férfiaknál 66 év, a nőknél pedig 74 esztendő volt. Mindehhez azt hiszem, nem kell bővebb magyarázatot fűzni. A számok önmagukért beszélnek.
Miben hasonlít Izland hazánkhoz?
Amennyire barátságtalan, hűvös, nedves, ködös idő fogadott megérkezésemkor a fővárosban, Reykjavíkban, annyira barátságosan várt vendéglátóm! Mindenekelőtt megnyugtatott, hogy itt bizony nagyon változékony az időjárás, lehet, hogy fél órán belül jön egy szél, mely olyan hirtelen elfújja a kellemetlenül permetező ködöt, mint ahogy az megjelent.
És valóban így is volt! De a szigetországban való tartózkodásom során az idő gyors változását még számtalanszor megtapasztalhattam.
De vajon milyen hasonlóság lehet az izlandi és a magyar nép történelmében? Vendéglátóm már megérkezésemkor felhívta erre a figyelmemet. Elmondta, hogy Izland is a mienkhez hasonló kis ország, mert területe mindössze 103 ezer négyzetkilométer, bár lakóinak száma sokkal kevesebb, mint Magyarországé, mindössze 261 ezer fő.
A mienkhez hasonlóan ugyancsak ezeréves az ország, mert 930 körül jött létre az Althing parlamentszerű intézménye, mely ellátta a törvényhozás és az igazságszolgáltatás feladatát, 1000 körül határozta el az Althing a kereszténység felvételét!
Ugyancsak hazánkhoz hasonlóan az idegen uralomtól sem volt mentes az ország, mert előbb norvég, majd dán uralom alá került és csak 1944-ben nyerte el a teljes függetlenségét, ekkor kiáltották ki az Izlandi Köztársaságot.
Ezt követően azonban már szerencsésebbek voltak, mint mi. Izland ugyanis már 1949-ben bekerült a nyugati szövetségi rendszerbe, és ettől az időtől számítják a technika és az életnívó gyors, meredek ívű, évszázadokat átugró fejlődését. 1951-ben védelmi megállapodást írt alá az USÁ-val és ilymódon a haderőtartás költségeitől is mentesült. Egy ország, ahol nincsen nemzeti hadsereg.
És valóban így is volt! De a szigetországban való tartózkodásom során az idő gyors változását még számtalanszor megtapasztalhattam.
De vajon milyen hasonlóság lehet az izlandi és a magyar nép történelmében? Vendéglátóm már megérkezésemkor felhívta erre a figyelmemet. Elmondta, hogy Izland is a mienkhez hasonló kis ország, mert területe mindössze 103 ezer négyzetkilométer, bár lakóinak száma sokkal kevesebb, mint Magyarországé, mindössze 261 ezer fő.
A mienkhez hasonlóan ugyancsak ezeréves az ország, mert 930 körül jött létre az Althing parlamentszerű intézménye, mely ellátta a törvényhozás és az igazságszolgáltatás feladatát, 1000 körül határozta el az Althing a kereszténység felvételét!
Ugyancsak hazánkhoz hasonlóan az idegen uralomtól sem volt mentes az ország, mert előbb norvég, majd dán uralom alá került és csak 1944-ben nyerte el a teljes függetlenségét, ekkor kiáltották ki az Izlandi Köztársaságot.
Ezt követően azonban már szerencsésebbek voltak, mint mi. Izland ugyanis már 1949-ben bekerült a nyugati szövetségi rendszerbe, és ettől az időtől számítják a technika és az életnívó gyors, meredek ívű, évszázadokat átugró fejlődését. 1951-ben védelmi megállapodást írt alá az USÁ-val és ilymódon a haderőtartás költségeitől is mentesült. Egy ország, ahol nincsen nemzeti hadsereg.
A halászok és juhászok földje
Az országban semmiféle hasznosítható ásványkincs sincs, energia-hordozók sem akadnak. Sem a talaj minősége, sem pedig a sziget éghajlata (hosszú tél, sok eső stb.) nem alkalmas kiterjedt, jelentősebb szántóföldi növénytermesztésre. A dús füvű legelők viszont nagyon megfelelőek mindenekelőtt a juhtenyésztésre. A farmerek több mint fél millió juhot tartanak.
A hideg grönlandi és a meleg Golf-áramlás találkozásánál a szigetet övező tengerek halban nagyon gazdagok. Az északi vizeken kifogott hal egynegyedét Izland partjainál zsákmányolják.
Bár ez utóbbi időkben mind többen költöznek be a városokba, még mostanság is 4000 körül van a farmerek száma, akik zömmel 60-200 hektáros területen gazdálkodnak.
A települések nagyon elszórtak. Előfordul, hogy akár 40-50 km-re van a legközelebbi szomszéd. Még a viszonylag sűrűbben lakott partvidéken is órákat utazhatunk úgy, hogy csak a legelésző állatok emlékeztetnek arra, hogy lakott földön járunk.
Aztán egyszercsak feltűnik néhány épületből álló farm, egy kis templom, majd a végtelen drótkerítések kísérik utunkat. Izlandon a századforduló táján kezdték szögesdrót sövénnyel elkeríteni a legelőket és törvényt is hoztak arra, hogy a kerítés "szent és sérthetetlen". Végigfutnak tehát ezek a réteken, hegyen, völgyön és akár a folyómedrek közepén is.
Az állattenyésztési ágazatok közül tehát a legjelentősebb a juhatartás. Extenzív juhtenyésztés folyik, ami azt jelenti, hogy az állatokat tavasz kezdetén kihajtják az óriási dús füvű legelőre és csak ősszel terelik haza őket. Ekkor néhány napra élelmet csomagolnak, lóra ülnek és megkeresik - jelölésük alapján - a juhokat a hegyekben. A juhok hazaterelése ünnep, amit lakomával ülnek meg.
A legeltetési szezon májustól szeptemberig tart. Egy-egy juhtenyésztő farmer általában 5-6000 juhot tart, és miután gyakori az ikerellés, másfélszeres szaporulatot tudnak felnevelni. A buja zöld fű jó kondícióban tartja az állatokat. A bárányok gyorsan fejlődnek, a gyapjú minősége első osztályú.
A pecsenyebárányok 30 kg körüli súlyban 4-5 hónap alatt "készülnek el", kizárólag tejet és legelőfüvet fogyasztva. Az izlandi bárányhús keresett termék. A gyapjú, irha és birkahús egy részét exportálják.
A szarvasmarha-állomány 77 ezer körül van, nem sokkal kevesebb, mint fele a tejelő tehén. Az éves átlagos tejtermelés tehenenként 4200 liter. Az egy főre eső tejtermelés 185 liter évenként. Európában itt a legnagyobb.
A tej és tejtermékek kiváló minőségűek. A tej minőségét szigorúan ellenőrzik, és ha nem felel meg az előírt szabványnak, azonnal megvonják a gazda tejeladási engedélyét. Különösen híresek a sajtjaik és a speciális izlandi tejtermékek (ilyen pl. a skyr), melyek nemcsak otthon keresettek, de kitűnően exportálhatók is.
A legeltetéssel nem hasznosított fűből jó minőségű szénát és szilázst készítenek. Sietni kell a betakarítással, mert rövid a nyár, és nagyon hamar megindul a véget nem érő havazás. Mindenfelé láthatók a hatalmas "gurigákká" légmentesen összepréselt fehér fóliával bevont szénatáblák, melyek a téli takarmányellátást biztosítják.
Vendéglátóm nagyon büszkén mutatta meg az egyik farmer pónitenyészetét. Az izlandi kis ló mindössze 130-140 cm marmagasságú, tarka színű, rendkívül szívós és kitartó állat. Néhány évtizede még az izlandi is "lovasnemzet" volt, szinte a ló volt az egyedüli közlekedési eszköz. Ma már szinte minden farm udvarán ott áll az autó.
Kb. 62 000 ló van az országban. Igen kedvelt exportcikk élő és levágott állapotban egyaránt. Sokat exportálnak többek között Németországba. A húsát pedig nagyon szeretik Japánban.
A sertések egyedszáma mindössze 3000 körül van az országban, és kb. 1500 angóranyulat tartanak a farmokon. A tojótyúkok száma nem éri el a 200 ezret.
Reykjavíkban csak egyetlen egy kutyát láttam az utcán, egy üzlet előtt megkötve várta a gazdáját. Valóban, az ebek száma lényegesen kisebb, mint másutt. A fővárosban csak az tarthat ebet akinek a szomszédai ehhez hozzájárulnak! A közterületen a kutya "hagyatékát" a gazdinak el kell takarítani! A szabály megszegése igen súlyos következményekkel jár.
A hideg grönlandi és a meleg Golf-áramlás találkozásánál a szigetet övező tengerek halban nagyon gazdagok. Az északi vizeken kifogott hal egynegyedét Izland partjainál zsákmányolják.
Bár ez utóbbi időkben mind többen költöznek be a városokba, még mostanság is 4000 körül van a farmerek száma, akik zömmel 60-200 hektáros területen gazdálkodnak.
A települések nagyon elszórtak. Előfordul, hogy akár 40-50 km-re van a legközelebbi szomszéd. Még a viszonylag sűrűbben lakott partvidéken is órákat utazhatunk úgy, hogy csak a legelésző állatok emlékeztetnek arra, hogy lakott földön járunk.
Aztán egyszercsak feltűnik néhány épületből álló farm, egy kis templom, majd a végtelen drótkerítések kísérik utunkat. Izlandon a századforduló táján kezdték szögesdrót sövénnyel elkeríteni a legelőket és törvényt is hoztak arra, hogy a kerítés "szent és sérthetetlen". Végigfutnak tehát ezek a réteken, hegyen, völgyön és akár a folyómedrek közepén is.
Az állattenyésztési ágazatok közül tehát a legjelentősebb a juhatartás. Extenzív juhtenyésztés folyik, ami azt jelenti, hogy az állatokat tavasz kezdetén kihajtják az óriási dús füvű legelőre és csak ősszel terelik haza őket. Ekkor néhány napra élelmet csomagolnak, lóra ülnek és megkeresik - jelölésük alapján - a juhokat a hegyekben. A juhok hazaterelése ünnep, amit lakomával ülnek meg.
A legeltetési szezon májustól szeptemberig tart. Egy-egy juhtenyésztő farmer általában 5-6000 juhot tart, és miután gyakori az ikerellés, másfélszeres szaporulatot tudnak felnevelni. A buja zöld fű jó kondícióban tartja az állatokat. A bárányok gyorsan fejlődnek, a gyapjú minősége első osztályú.
A pecsenyebárányok 30 kg körüli súlyban 4-5 hónap alatt "készülnek el", kizárólag tejet és legelőfüvet fogyasztva. Az izlandi bárányhús keresett termék. A gyapjú, irha és birkahús egy részét exportálják.
A szarvasmarha-állomány 77 ezer körül van, nem sokkal kevesebb, mint fele a tejelő tehén. Az éves átlagos tejtermelés tehenenként 4200 liter. Az egy főre eső tejtermelés 185 liter évenként. Európában itt a legnagyobb.
A tej és tejtermékek kiváló minőségűek. A tej minőségét szigorúan ellenőrzik, és ha nem felel meg az előírt szabványnak, azonnal megvonják a gazda tejeladási engedélyét. Különösen híresek a sajtjaik és a speciális izlandi tejtermékek (ilyen pl. a skyr), melyek nemcsak otthon keresettek, de kitűnően exportálhatók is.
A legeltetéssel nem hasznosított fűből jó minőségű szénát és szilázst készítenek. Sietni kell a betakarítással, mert rövid a nyár, és nagyon hamar megindul a véget nem érő havazás. Mindenfelé láthatók a hatalmas "gurigákká" légmentesen összepréselt fehér fóliával bevont szénatáblák, melyek a téli takarmányellátást biztosítják.
Vendéglátóm nagyon büszkén mutatta meg az egyik farmer pónitenyészetét. Az izlandi kis ló mindössze 130-140 cm marmagasságú, tarka színű, rendkívül szívós és kitartó állat. Néhány évtizede még az izlandi is "lovasnemzet" volt, szinte a ló volt az egyedüli közlekedési eszköz. Ma már szinte minden farm udvarán ott áll az autó.
Kb. 62 000 ló van az országban. Igen kedvelt exportcikk élő és levágott állapotban egyaránt. Sokat exportálnak többek között Németországba. A húsát pedig nagyon szeretik Japánban.
A sertések egyedszáma mindössze 3000 körül van az országban, és kb. 1500 angóranyulat tartanak a farmokon. A tojótyúkok száma nem éri el a 200 ezret.
Reykjavíkban csak egyetlen egy kutyát láttam az utcán, egy üzlet előtt megkötve várta a gazdáját. Valóban, az ebek száma lényegesen kisebb, mint másutt. A fővárosban csak az tarthat ebet akinek a szomszédai ehhez hozzájárulnak! A közterületen a kutya "hagyatékát" a gazdinak el kell takarítani! A szabály megszegése igen súlyos következményekkel jár.
Nincsen könnyű dolga az állatorvosnak
Az állategészségügyi szolgálatot közel 100 állatorvos látja el. A körzeti állatorvosok száma 30 körül van. Az úttalan utakon nincsen könnyű dolguk! Az országban nincs vasút, az úthálózat is gyér. Az ország ütőere a szigetet körbekerülő egyes számú főút, amit a lezúduló hatalmas hótömegtől is rendszeresen tisztítanak. Vannak kétjegyű és háromjegyű utak is, melyek csak lassan "döcögve" járhatók. Keresztül-kasul szelik viszont az országot a bazaltutak az óriási lávamezőkön. Az útnyomokat hóolvadás után munkagéppel egyszerűen "kikotorják".
Bizony hidak sincsenek! A folyókban gázlókat jelölnek ki, és ezeken lehet áthajtani. Mivel sok a folyó, patakocska, ilyen átkelésben gyakran volt részünk.
Nagyon magas a gépesítés. A nemzeti jövedelem 70 százaléka a halászatból származik. A kifogott hal tekintélyes részét dobozolják, a hulladékot pedig hallisztnek dolgozzák fel. Mindent hasznosítanak.
Bizony hidak sincsenek! A folyókban gázlókat jelölnek ki, és ezeken lehet áthajtani. Mivel sok a folyó, patakocska, ilyen átkelésben gyakran volt részünk.
Nagyon magas a gépesítés. A nemzeti jövedelem 70 százaléka a halászatból származik. A kifogott hal tekintélyes részét dobozolják, a hulladékot pedig hallisztnek dolgozzák fel. Mindent hasznosítanak.
Hogyan terem meg a banán a jégországban?
A gabonafélék közül kizárólag az árpa termeszthető, megtermelésére az ország területének 0,1 százaléka használható. A földeken inkább burgonya, káposzta, fehérrépa terem.
De honnan van a friss banán és ananász az üzletekben? Igen fejlett az üvegházi kertészet, nemcsak szép virágokat termesztenek, de paradicsomot, uborkát, szőlőt és déligyümölcsöket is. Az olcsó hőenergiát ilymódon is hasznosítják.
A szigetország népe szorgalmas, felgyelmezett, modern gépekkel kifogástalan termékeket állít elő a hazai és a külföldi piacra. Hát így küzdötte fel magát Izland Európa legszegényebb országából néhány évtized alatt a gazdagok közé.
Az elmondottak csak akkor válnak igazán érthetővé, ha röviden megismerjük azokat a természeti folyamatokat, melyek a szigetet létrehozták, sőt amelyek azóta is alakítják egyszer súlyos katasztrófát, máskor olcsó energiát (hő, víz) és csodás természeti jelenségeket produkálva. Ezzel magyarázható az idegenforgalom mind gyorsabb növekedése is.
De honnan van a friss banán és ananász az üzletekben? Igen fejlett az üvegházi kertészet, nemcsak szép virágokat termesztenek, de paradicsomot, uborkát, szőlőt és déligyümölcsöket is. Az olcsó hőenergiát ilymódon is hasznosítják.
A szigetország népe szorgalmas, felgyelmezett, modern gépekkel kifogástalan termékeket állít elő a hazai és a külföldi piacra. Hát így küzdötte fel magát Izland Európa legszegényebb országából néhány évtized alatt a gazdagok közé.
Az elmondottak csak akkor válnak igazán érthetővé, ha röviden megismerjük azokat a természeti folyamatokat, melyek a szigetet létrehozták, sőt amelyek azóta is alakítják egyszer súlyos katasztrófát, máskor olcsó energiát (hő, víz) és csodás természeti jelenségeket produkálva. Ezzel magyarázható az idegenforgalom mind gyorsabb növekedése is.
A tűz és jég országa
Izland már eleve tűzben született egy 4000 méter vastagságú láva- és tufatömegből vulkáni működés eredményeként.
A vulkáni működés azóta is folytatódik. Szomorúan emlékezetes dátum az 1783-as esztendő, amikor kitört a Laki nevű hasadékvulkán. Ennek során 25 km hosszúságban nyílt meg a földkéreg és izzó láva öntötte el a vidéket. A tűz poklában 15 ezer ember, a sziget akkori lakosságának közel egyharmada lelte a halálát. A föld mélye 25 km-es hasadék mentén sorakozva 95 kráterből okádta a vörösen izzó tüzes lávát.
A megrázó katasztrófa egy vasárnap kezdődött. A környék lakói éppen a templomban imádkoztak. A pap Isten hatalmáról és irgalmáról prédikált. És ekkor érte el a hömpölygő tűzfolyam a települést. A pap magasra emelt feszülettel rohant ki a templomból, hogy megállítsa a mindent elsöprő, felégető és a házakat sorban elnyelő izzó lávafolyamot. De sem őt, sem mást nem kímélt a bűzös gázokat lehelő gyilkos tűz, melynek egyik ága egészen 45 km távolságig jutva söpört el mindent, ami az útjába akadt.
Földünkön ez volt a történelmi idők legnagyobb hasadékvulkáni kitörése. A láván kívül tömérdek vulkáni por, hamu és salak repült a levegőbe és messzi vidékeket tett terméketlenné. Izlandon hosszú ideig elsötétült az ég és megsemmisült a szarvasmarha-állomány fele, a juhok 80 és a lovak 75 százaléka.
Mi a helyzet napjainkban? Izland leghíresebb tűzhányója a Hekla bizony ma is működik, és a helybeliek csak a "pokol kapujának" nevezik. Az itteni 30 tűzhányóból ez a leghíresebb, mely csak a történeti idők során 29 esetben tört ki.
De nem kell annyira visszamenni az időben, mert szinte napjainkban, 1973. január 23-án tört ki a Helgafell vulkán és a Vestmannaeyjar várost borította el az izzó láva és hamu, de ezúttal az 5000 lakost időben sikerült kitelepíteni. Amikor a vulkán elcsendesedett és a láva kihűlt, majdnem mindenki visszatért az otthonába. Kiásták házaikat a fekete hamu alól vagy újakat építettek. Azt persze senki sem tudja megmondani, hogy lesz-e, és ha igen, mikor lesz egy újabb katasztrófa. Így keletkeztek a végeláthatatlan lávamezők.
Az állandó vulkanikus tevékenység kísérő jelenségeként sok helyütt lehet látni forró vizű forrásokat, magasba szökő gejzíreket süvöltő kénes gőzforrásokat.
A vulkáni működés azóta is folytatódik. Szomorúan emlékezetes dátum az 1783-as esztendő, amikor kitört a Laki nevű hasadékvulkán. Ennek során 25 km hosszúságban nyílt meg a földkéreg és izzó láva öntötte el a vidéket. A tűz poklában 15 ezer ember, a sziget akkori lakosságának közel egyharmada lelte a halálát. A föld mélye 25 km-es hasadék mentén sorakozva 95 kráterből okádta a vörösen izzó tüzes lávát.
A megrázó katasztrófa egy vasárnap kezdődött. A környék lakói éppen a templomban imádkoztak. A pap Isten hatalmáról és irgalmáról prédikált. És ekkor érte el a hömpölygő tűzfolyam a települést. A pap magasra emelt feszülettel rohant ki a templomból, hogy megállítsa a mindent elsöprő, felégető és a házakat sorban elnyelő izzó lávafolyamot. De sem őt, sem mást nem kímélt a bűzös gázokat lehelő gyilkos tűz, melynek egyik ága egészen 45 km távolságig jutva söpört el mindent, ami az útjába akadt.
Földünkön ez volt a történelmi idők legnagyobb hasadékvulkáni kitörése. A láván kívül tömérdek vulkáni por, hamu és salak repült a levegőbe és messzi vidékeket tett terméketlenné. Izlandon hosszú ideig elsötétült az ég és megsemmisült a szarvasmarha-állomány fele, a juhok 80 és a lovak 75 százaléka.
Mi a helyzet napjainkban? Izland leghíresebb tűzhányója a Hekla bizony ma is működik, és a helybeliek csak a "pokol kapujának" nevezik. Az itteni 30 tűzhányóból ez a leghíresebb, mely csak a történeti idők során 29 esetben tört ki.
De nem kell annyira visszamenni az időben, mert szinte napjainkban, 1973. január 23-án tört ki a Helgafell vulkán és a Vestmannaeyjar várost borította el az izzó láva és hamu, de ezúttal az 5000 lakost időben sikerült kitelepíteni. Amikor a vulkán elcsendesedett és a láva kihűlt, majdnem mindenki visszatért az otthonába. Kiásták házaikat a fekete hamu alól vagy újakat építettek. Azt persze senki sem tudja megmondani, hogy lesz-e, és ha igen, mikor lesz egy újabb katasztrófa. Így keletkeztek a végeláthatatlan lávamezők.
Az állandó vulkanikus tevékenység kísérő jelenségeként sok helyütt lehet látni forró vizű forrásokat, magasba szökő gejzíreket süvöltő kénes gőzforrásokat.
A csodálatos természet
Főként a szigetország déli részén nagyon szép a táj. Dús füvű legelők, zöldellő hegyláncokat szabdaló völgyek gyönyörködtetik az idelátogatót. A zenei aláfestést a sebesfolyású kristálytiszta patakok adják, melyek gyakorta alkotnak pompás vízesést.
Ugyancsak feledhetetlen látványt nyújtanak a mélyből feltörő hőforrások, gejzírek. A leghíresebb a Strokkur, melynek környékén számos tölcsérszerű mélyedésében, gödröcskében bugyborékol, csobog, mormol, dolgozik a forró víz, de ahhoz nincsen elég ereje, hogy a magasba szökkenjen.
Nem így a Strokkur, mely lenyűgöző mutatványul szolgálva 10-12 percenként dübörgő sistergéssel, rettenetes erővel lövelli 15-18 méter magasba a forró vízoszlopot. Nem lehet betelni a látvánnyal.
Csupán néhány km-re a nagy gejzírtől a természet újabb csodája tárul a szemünk elé, az Arany Vízesés, a Hvita folyó zuhataga. Itt óriási zúgással, robajjal zúdul le 32 méteres mélységbe a bömbölő hatalmas víztömeg.
A gyorsfolyású folyóvizek a gleccserekből táplálkoznak. Kiterjedésükre jellemző, hogy pl. az Arany Vízeséstől nem messze levő 8000 négyzetkilométeres jégmező 200 km széles és 400 m vastag, bár vastagsága néhol eléri az 1000 métert is. Persze több is van belőle a szigeten.
Még hosszan folytathatnám a sort, de ezúttal a lehetőségeimből csak ennyire tellett. Annyira, hogy némi ízelítőt adjak ennek a kietlen de mégis pompás országnak az állattenyésztéséről, gazdasági életéről és természeti csodáinak nagyszerűségéről.
Ugyancsak feledhetetlen látványt nyújtanak a mélyből feltörő hőforrások, gejzírek. A leghíresebb a Strokkur, melynek környékén számos tölcsérszerű mélyedésében, gödröcskében bugyborékol, csobog, mormol, dolgozik a forró víz, de ahhoz nincsen elég ereje, hogy a magasba szökkenjen.
Nem így a Strokkur, mely lenyűgöző mutatványul szolgálva 10-12 percenként dübörgő sistergéssel, rettenetes erővel lövelli 15-18 méter magasba a forró vízoszlopot. Nem lehet betelni a látvánnyal.
Csupán néhány km-re a nagy gejzírtől a természet újabb csodája tárul a szemünk elé, az Arany Vízesés, a Hvita folyó zuhataga. Itt óriási zúgással, robajjal zúdul le 32 méteres mélységbe a bömbölő hatalmas víztömeg.
A gyorsfolyású folyóvizek a gleccserekből táplálkoznak. Kiterjedésükre jellemző, hogy pl. az Arany Vízeséstől nem messze levő 8000 négyzetkilométeres jégmező 200 km széles és 400 m vastag, bár vastagsága néhol eléri az 1000 métert is. Persze több is van belőle a szigeten.
Még hosszan folytathatnám a sort, de ezúttal a lehetőségeimből csak ennyire tellett. Annyira, hogy némi ízelítőt adjak ennek a kietlen de mégis pompás országnak az állattenyésztéséről, gazdasági életéről és természeti csodáinak nagyszerűségéről.
(A cikk megjelent a Kistermelők Lapja 1999. évi októberi számában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése