Beleolvastam...

EGY KIS SZTORI KOTLÁN PROFESSZOR ÚRRAL

Amikor beíratkoztam az Állatorvosira, úgy gondoltam, hogy egy vizsgát megspórolok, ha elismertetem a Kertészeti Karon letett növénytan vizsgámat. Ennek ügyében indultam intézkedni. Lenkovics László nevű kollégám ugyanebben a cipőben járt, de a Mezőgazdasági Karról jött át. Meghallgatást kértünk ezért az akkori dékántól, Kotlán professzor úrtól, aki világhírű parazitológus, akadémikus volt. Kobulej adjunktus úr kísért be bennünket. Amikor beléptünk, a professzor valaminő francia könyvet olvasott. A köszönésünket sem fogadta. A Kertészetin ilyesmihez nem voltam hozzászokva.
Egyszer csak felnézett, levette a szemüvegét, és jó hangosan megkérdezte, hogy mi ügyben járunk. Kobulej adjunktus úr szerényen mögöttünk állt. Lenkovics kicsit hátrébb húzódott, nekem kellett beszélnem. Elmondtam a kérésünket.
A dékán úr feltette a szemüvegét és olvasott tovább. Kérdőn néztem az adjunktus úrra, de ő intett, hogy csak nyugalom.
Azután néhány perc múlva újra felnézett a professzor úr és egy nagyot kiáltott:
- Mit gondolnak, itt is madarak és fák napja van???!!!
Most már tülekedtünk kifelé az ajtón, de az adjunktus úr figyelmeztetett, hogy jobb ha félévkor - noha kötelező kollokvium nincsen - szorgalmira jelentkezünk, mert a tanár úr megjegyzett bennünket.
Valóban jelentkeztem szorgalmira, megtanultam az állattant előlről hátulra, hátulról előre. Mondta a professzor úr, hogy "rendben van, Kollégám!" Mikor megnéztem a beírást, majdnem elhűltem: elégséges coll. volt beírva.
Elkeseredve mentem Kobulej adjunktus úrhoz, aki mosolyogva megdicsért: "Ne búsuljon, kollégám! Ez itt azt jelenti, hogy tudta az anyagot." Csak az év végi szigorlatnál tudtam meg, hogy 70 százalékos volt a bukási arány. Kérvényező társam nem jött el kollokválni, a szigorlaton meg is bukott.
Ilyen vaskalapos viszonyok voltak az Állatorvosi Egyetemen.