2009. december 8., kedd

Sikeres kísérletező














ÚJABB MÓDSZERT TALÁLTAM A PAPILLOMATÓZIS KEZELÉSÉRE


Mindennapos állatorvosi tevékenységem során nagyon gyakran kerestek fel gazdák azzal a panasszal, hogy főként a szarvasmarhákon a bőrön a legkülönfélébb testrészeken borsónyi, mogyorónyi, gombaszerű növedékek keletkeznek, melyek az esetleges leszakadásukkor véreznek, befertőződhetnek, nem beszélve arról, hogy az ilyen állat aligha talál vevőre. Az oktanáról csak annyit, hogy a papillomatózist az apró, mintegy 40-50 mikron nagyságú Papova-vírus okozza.
Az említett nagyobb képleteket sebészeti úton kell eltávolítani lekötéssel, lezúzással, lecsavarással, égetéssel stb.
A nagyobb baj azonban a kisebb szemölcsökkel van, melyek nagyon gyakran a tejmirigyen, a csecsbimbókon mutatkoznak. Itt a különféle nagyságú növedékek alakjukat tekintve lehetnek széles alapon ülők, hengeresek, lemez-, korall- vagy karfiolszerűek.
Máskor a szemölcsök zabszemhez hasonlóak, vagy szabad végükön bunkószerűen megvastagodottak és a felületük egyenetlen.
Néha a hengerszerű szemölcsök olyan sűrűn helyezkednek el egymás mellett, hogy a tőgybimbó bőre nem is látszik. Olykor az elváltozások 1,5-2 mm hosszú tüskeszerű képletekként mutatkoznak. Ezek a fejéskor fájdalmasak, maradéktalan kimetszésük sokszor megoldhatatlan. A fájdalom nemcsak nehezíti a fejést és zavarja a tejleadást, hanem a kifejt tej mennyiségét is csökkenti. A tej visszatartása pedig tőgygyulladáshoz vezethet.

ORVOSLÁS AZ ÁLTALAM KÉSZÍTETT AUTOVAKCINÁVAL

A papillomák eltávolítására az előbbiekben leírtakon kívül számos módészert ajánlanak a szakemberek, ezek alkalmazása azonban eseteimben nem hozott maradéktalan eredményt. Felvetődött azonban a helyben készített autovakcina alkalmazása, ami az általam készített oltóanyag alkalmazása során eredményre vezetett.
Hogyan készítettem?
Az oltóanyagot a beteg állatok papillómáiból a helyszínen készítem az alábbiak szerint: alákötés után a beteg állat bőréből leveszek 2-3 nagyobb papillómát, megmosom, majd alkohollal fertőtlenítem.
Ezután feldarabolom és 15 ml desztillált vízzel 15-20 percig eldörzsölöm. Az így készült szuszpenzióhoz ismét adok 15 ml desztillált vizet, majd steril gézen átszűrve 24 ml vakcinát nyerek, amelyhez a vírus inktiválására (=a kórokozó virulenciájának a megszüntetése) 0,5 százaléknyi karbolsavat adok (de ugyanilyen hatás érhető el a 2 százalékos formalinos kezelés után is).
Egy kezeléshez, ami bőr alá fecskendezéssel történik, tehénnél 12 ml vakcinát használok, és az oltást két hét alatt háromszor megismétlem.
Kedvező esetben a vakcinázás hatására már néhány nap múlva elszarusodnak, és 2-3 hét múlva lehullanak az apró papillómák, de a nagyobbak felülete is száradni kezd és elszarusodik.
A nagy papillómákat a vakcinázás mellett ajánlatos sebészeti úton eltávolítani. A teljes gyógyuláshoz eseteimben 3-8 hétre volt szükség.

MEGELŐZÉSRE IS ALKALMAZTAM

Jó eredménnyel alkalmaztam a vakcinát a fertőzött istállóban álló, de még egészségesnek látszó állatok esetében is a bántalom megelőzésére. Azt tapasztaltam, hogy a vakcinázás a daganatok visszafejlesztése mellett újabbak keletkezésének a megelőzésére is alkalmas.
Nagyon fontos, hogy a vakcinát megfelelő sterilitással készítsük, mert ellenkező esetben tályogképződésre vagy egyéb fertőzés fellépésére is számíthatunk.

(A dolgozat megjelent a Magyar Állatortvosok Lapja 1971. 3. sz. 134. old.
A leírt vakcinázásra hivatkozik: Dr. B. Kovács - Dr. Tamás: A háziállatok sebészeti betegségei, 1977. 261. o. Egyetemi tankönyv)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése