A SOMLYÓ HEGY ÉS A ZAGYVA FOLYÓ
Apc utolsó házai már a Somlyó hegy magasodó lábánál épültek. Itt volt a temető is, majd egyből emelkedett a felerészben erdővel, felerészben csak bozótos Kopaszhegynek nevezett rész. A hegy lábánál levő temetőben nyugszik a 4 hónapos korban meghalt kishúgom, Ottilia, akinek a szép fehér márványból készült angyalka síremlékét vandál módon letörték.
A hegy nemcsak kedves kirándulóhely volt, de az erdőben rengeteg gomba is termett. Még kicsiny gyerkőc voltam, és a szezon idején gyakran mentünk el apámmal gombázni. Ilyenkor reggel hajnalok hajnalán keltünk... Apám kitűnően ismerte a gombákat, akár 2-3 óra alatt kitömött szatyornyi zsákmánnyal tértünk haza. Anyám ugyan félt, nehogy bolondgomba kerüljön az asztalra, de apám biztos volt a dolgában.
A Kopaszhegy volt az apci sípálya: szinte minden Hatvanba bejáró gimnazista kölcsönzött az iskolából síléceket, és már csak a havat vártuk, ami abban az időben ott a Felvidéken meg is jött megfelelő időben, megfelelő mennyiségben és minőségben. Rendszeresen! Nagyon kedveltem ezt a sportot, ez volt az egyetlen sport, amit jó kedvvel, szívesen és eredményesen műveltem.
A Zagyva csak egy kicsiny pataknak látszik, pedig tavaszonként egyik-másik évben olyannyira kilépett a medréből, hogy a tengernyi víz elárasztotta az egész környéket, kilazította a síneket, és hatalmas hullámzó tónak hatott. Ilyenkor rövidebb-hosszabb időre még a vonatközlekedés is szünetelt.
A folyón talán 2 km-re a falu alatt igen kedvelt horgászhely volt. Nyaranta én is gyakran lementem pecázni. Igaz, hogy legfeljebb csak 10-20 cm-es halakat tudtunk fogni a magunk gyártotta primitív horgászfelszerelésünkkel, de maga a halfogás élménye mindennél többet ért.
Mindig szerettem a természetet! Miközben izgalommal figyeltem a horgászzsinórra erősített egyszerű parafadugó mozgását - márminthogy pedzi-e a hal - óriási élvezettel hallgattam a békák kuruttyolását, a tücskök muzsikáját, a bokorról-bokorra röpdöső madárkák énekét.
Télen korcsolyáztunk a folyón, mely az erősebb teleken végig befagyott, és egészen a szomszédos Jobbágyi községig fel lehetett menni a korcsolyával. Egyszer az osztálytársammal, a Sinkovics Gyurkával derékig beszakadtunk a vízbe, ránk is fagyott a ruha, mire hazaértünk.
Jobb időjárási viszonyok között itt-ott néhol mostak az asszonyok a folyóban, a fákkal, bokrokkal benőtt part pedig a szerelmesek eldorádója volt...
A hegy nemcsak kedves kirándulóhely volt, de az erdőben rengeteg gomba is termett. Még kicsiny gyerkőc voltam, és a szezon idején gyakran mentünk el apámmal gombázni. Ilyenkor reggel hajnalok hajnalán keltünk... Apám kitűnően ismerte a gombákat, akár 2-3 óra alatt kitömött szatyornyi zsákmánnyal tértünk haza. Anyám ugyan félt, nehogy bolondgomba kerüljön az asztalra, de apám biztos volt a dolgában.
A Kopaszhegy volt az apci sípálya: szinte minden Hatvanba bejáró gimnazista kölcsönzött az iskolából síléceket, és már csak a havat vártuk, ami abban az időben ott a Felvidéken meg is jött megfelelő időben, megfelelő mennyiségben és minőségben. Rendszeresen! Nagyon kedveltem ezt a sportot, ez volt az egyetlen sport, amit jó kedvvel, szívesen és eredményesen műveltem.
A Zagyva csak egy kicsiny pataknak látszik, pedig tavaszonként egyik-másik évben olyannyira kilépett a medréből, hogy a tengernyi víz elárasztotta az egész környéket, kilazította a síneket, és hatalmas hullámzó tónak hatott. Ilyenkor rövidebb-hosszabb időre még a vonatközlekedés is szünetelt.
A folyón talán 2 km-re a falu alatt igen kedvelt horgászhely volt. Nyaranta én is gyakran lementem pecázni. Igaz, hogy legfeljebb csak 10-20 cm-es halakat tudtunk fogni a magunk gyártotta primitív horgászfelszerelésünkkel, de maga a halfogás élménye mindennél többet ért.
Mindig szerettem a természetet! Miközben izgalommal figyeltem a horgászzsinórra erősített egyszerű parafadugó mozgását - márminthogy pedzi-e a hal - óriási élvezettel hallgattam a békák kuruttyolását, a tücskök muzsikáját, a bokorról-bokorra röpdöső madárkák énekét.
Télen korcsolyáztunk a folyón, mely az erősebb teleken végig befagyott, és egészen a szomszédos Jobbágyi községig fel lehetett menni a korcsolyával. Egyszer az osztálytársammal, a Sinkovics Gyurkával derékig beszakadtunk a vízbe, ránk is fagyott a ruha, mire hazaértünk.
Jobb időjárási viszonyok között itt-ott néhol mostak az asszonyok a folyóban, a fákkal, bokrokkal benőtt part pedig a szerelmesek eldorádója volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése