HAZATÉRÉSEM UTÁN. HOGYAN TOVÁBB? (I.)
Amikor néhány nap múlva a hazatérésem után a családunk ismét együtt volt és az ebből adódott néhány napos eufória beteljesült, felvetődött a hogyan tovább kérdése. Három fő csapásirány: én érettségi, apám munka, a család pedig kenyér nélkül. A család megélhetését az a tehén adta, amit apám hazahozott, takarmányt pedig Szita Mihály plébános úr kegyes támogatása biztosított.
Előttem is kettős feladat állt: tanulmányaimat be kell fejezni, de a család megélhetéséhez is hozzá kell járulnom. Apám azt akarta, hogy minél előbb, a legsürgősebben tegyem le az érettségit. Elmentem Hatvanba, a gimnáziumba, ahol egykori tanárom, Gedeon Béla igazgató úr mint régi, szorgalmas diákját nagy szeretettel fogadott, és azt ajánlotta, hogy iratkozzam be a nyolcadikba, egy évet veszítek ugyan, de a mindeddig jeles eredmények sorozata nem törik meg. Apám ezzel nem értett egyet, a mielőbbi érettségit forszírozta. Sajnos! Magánúton hamarosan letettem a nyolcadikos osztályvizsgát, majd jelentkeztem a decemberi rendkívüli érettségi vizsgára, melyet Miskolcon a Kir. Kath. Fráter György Gimnáziumban lehetett abszolválni. Akkor ezt csak "hadiérettséginek" nevezték a közszájon.
Már a Naplómban említettem Farók Jancsi kedves barátomat, akivel csaknem végig együtt voltam a Németországba telepített levente-táborban, sőt egy ideig az orosz fogolytáborban, de a gimnáziumban is osztálytársam volt és nap mint nap együtt jártunk be Apcról Hatvanba az iskolába. Itt ő is ugyancsak minden évben jeles tanuló volt. Együtt tettük le a nyolcadikos magánvizsgát a régi Alma Materünkben, és együtt mentünk Miskolcra érettségizni is, az ismeretlen gimnáziumba. Hogy még kalandosabb legyen a dolog, a túlzsúfolt miskolci vonaton egy ideig a szerelvény tetején utaztunk, ami ma már szinte hihetetlennek látszik. A nagyvárosban pedig a hideg decemberben egy fűtetlen konyhában kaptunk szállást.
Ilyen nem mindennapos előzmények után és körülmények között állítottunk be érettségi vizsgát tenni. És hogy mi lett az eredmény? Csak német nyelvből kaptunk jelest, a többi tárgyból az osztályzatunk bizony a hét éves eredményeinkkel köszönő viszonyban sem volt.
És mindennek szomorú következménye lett! Az érettségi minősége miatt Jancsi barátomat nem vették fel a Műegyetemre, engem pedig az Állatorvosira. Ezért mindketten a Kertészeti Egyetemre iratkoztunk be, és én csak a következő évben mentem át az Állatorvosira, a barátom azonban ott diplomázott, ahol kezdett, majd mint tanszékvezető egyetemi docens vonult nyugalomba.
Előttem is kettős feladat állt: tanulmányaimat be kell fejezni, de a család megélhetéséhez is hozzá kell járulnom. Apám azt akarta, hogy minél előbb, a legsürgősebben tegyem le az érettségit. Elmentem Hatvanba, a gimnáziumba, ahol egykori tanárom, Gedeon Béla igazgató úr mint régi, szorgalmas diákját nagy szeretettel fogadott, és azt ajánlotta, hogy iratkozzam be a nyolcadikba, egy évet veszítek ugyan, de a mindeddig jeles eredmények sorozata nem törik meg. Apám ezzel nem értett egyet, a mielőbbi érettségit forszírozta. Sajnos! Magánúton hamarosan letettem a nyolcadikos osztályvizsgát, majd jelentkeztem a decemberi rendkívüli érettségi vizsgára, melyet Miskolcon a Kir. Kath. Fráter György Gimnáziumban lehetett abszolválni. Akkor ezt csak "hadiérettséginek" nevezték a közszájon.
Már a Naplómban említettem Farók Jancsi kedves barátomat, akivel csaknem végig együtt voltam a Németországba telepített levente-táborban, sőt egy ideig az orosz fogolytáborban, de a gimnáziumban is osztálytársam volt és nap mint nap együtt jártunk be Apcról Hatvanba az iskolába. Itt ő is ugyancsak minden évben jeles tanuló volt. Együtt tettük le a nyolcadikos magánvizsgát a régi Alma Materünkben, és együtt mentünk Miskolcra érettségizni is, az ismeretlen gimnáziumba. Hogy még kalandosabb legyen a dolog, a túlzsúfolt miskolci vonaton egy ideig a szerelvény tetején utaztunk, ami ma már szinte hihetetlennek látszik. A nagyvárosban pedig a hideg decemberben egy fűtetlen konyhában kaptunk szállást.
Ilyen nem mindennapos előzmények után és körülmények között állítottunk be érettségi vizsgát tenni. És hogy mi lett az eredmény? Csak német nyelvből kaptunk jelest, a többi tárgyból az osztályzatunk bizony a hét éves eredményeinkkel köszönő viszonyban sem volt.
És mindennek szomorú következménye lett! Az érettségi minősége miatt Jancsi barátomat nem vették fel a Műegyetemre, engem pedig az Állatorvosira. Ezért mindketten a Kertészeti Egyetemre iratkoztunk be, és én csak a következő évben mentem át az Állatorvosira, a barátom azonban ott diplomázott, ahol kezdett, majd mint tanszékvezető egyetemi docens vonult nyugalomba.
Farók Jancsi (jobb oldalon): egyetemi docens, volt osztálytársam a gimnáziumban, a levente-csapatban és orosz fogolytáborban is együtt voltunk.Amíg azonban nem kerültem föl Pestre az Egyetemre - ahol az Achim András Népi Kollégiumba nyertem felvételt, hisz otthonról támogatásra nem számíthattam - hozzá kellett járulnom az öttagú család megélhetéséhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése