Dél-Afrika I/1. (Az utazó)

DÉL-AFRIKAI KÉPESLAPOK I/1.

1995. februárjában kemény hidegben és sűrű hóesésben indultunk el a Ferihegyi reptérről Amsterdamba, hogy onnan továbbrepüljünk Dél-Afrikába. Igen sokáig tartó, több mint 15 órás a repülési idő. Aki nem próbálta, bizony fogalma sem lehet arról, hogy milyen megpróbáltatás ezt a hosszú időt egy kis ülésbe begörnyedve végigülni - a légimasina körülményei között!

A Dél-Afrikai Köztársaságnak, mely tizenháromszor nagyobb hazánknál, 32 millió lakosa van. Lakosainak 24 százaléka zulu, 10,5 százalék búr, 6,5 százalék angol, sató, szosza csaknem 20 % és egyéb fekete 12 % stb.
E részleteket nem azért taglalom, hogy a T. Olvasót terheljem vele, hanem azért, hogy jobban megértsük azokat az eseményeket, olykor bizarr történeteket, amiket átélt vagy átszenvedett ennek a gazdag országnak a lakossága. Egyébként ezek inspiráltak engem is arra, hogy e távoli útra válalkozzam.

Látogatást teszünk egy aranybányában. Dél-Afrika történetében fordulópontot jelentett az arany és kisebb mértékben a gyémánt felfedezése, mely az ország gazdagságának a fő forrása.
Az 1880-as évek második felében mintegy 80 000 szedett-vedett aranyásó népség érkezett Transwaalba aranyat keresni, meggazdagodni. A betolakodott kincskeresőket a búrok megvetően uitlandereknek, idegeneknek nevezték. Pretória szomszédságában az uitlanderek sátortábora helyén alig pár esztendő alatt felépült a hatalmas aranyváros, Johannesburg, Dél-Afrika fővárosa.

Jöjjenek be velünk az aranybányába! 10-15 fős csoportokba tömörítik a látogatókat, mert ennyien férünk a liftbe, mellyel 5 perc alatt "zuhanunk" le 220 métert, a bánya mélyére. Beszállás előtt mindenki kap bányász-sisakot és lámpát, mert ezek nélkül bizony nem biztonságos odalent, a bánya mélyén tartózkodni.

Megtudjuk, hogy egy csillányi zúzott kőtömegből mindössze egyetlenegy unciányi, tehát 28,25 g színarany nyerhető. A fekete bányászok ezekben a veszélyes járatokban, igen nehéz kézimunkával termelték ki a nagy hőségben az aranyat. Ma már amit csak lehetett gépesítettek.

A földalatti járatok, aknák és tárók építése mind több dúcfát igényelt. A bányászat céljaira elsősorban eukaliptuszokat telepítettek. Ennek nagyon kemény, szívós fája van, a belőle készült dúcolatok előre megérzik a veszélyt olymódon, hogy a kőzettömeg nyomására, amint az erősödik, sírni, recsegni kezdenek a dúcok, mintegy jelt adva a bányászoknak a várható kőomlástól.

Utóbb már gépekkel hozták felszínre az aranyat tartalmazó kőzetet, és íme a megfelelő eljárás után a kohóban folyékonnyá válik az arany, a színarany! Jelenleg 40 bányaüzem működik Dél-Afrikában, melyek 900-1000 tonna színaranyat szolgáltatnak. Ez a világtermelés kétharmada.