2010. december 5., vasárnap

Nepál I/5

NEPÁL: KIRÁLYSÁG A FELLEGEK KÖZÖTT; AHOL EGY ASSZONYNAK AKÁR HÁROM FÉRJE IS LEHET
A piacon




Színes kép tárul elénk a piacon. Itt minden kapható, ami szem-szájnak ingere. Az árusok - főként az asszonyok - összekuncognak, amikor megállunk a standjuknál. Nem értjük az okát. Hosszas "mutogatós beszélgetés" után rájövünk, hogy mi tetszik nekik. Hát az, hogy milyen nagy orrunk van!





A pultok roskadoznak a gyümölcs- és zöldségféléktől, az e tájon termő - számunkra sokszor ismeretlen - termékektől. Ennyi jóízű, mézédes mangót talán még soha életemben nem ettem, mint itt és ekkor - és milyen olcsón! A lakosság többsége önellátó mezőgazdasági tevékenységet folytat.





És milyen állatot tartanak? Juhot, kecskét és szarvasmarhát. Itt minden kézierővel történik, nem sok autót vagy akár motorkerékpárt láttam. Még az árut is emberi erő segítségével mozgatják.





Persze nemcsak zöldség és gyümölcs kapható a piacon, hanem számos egyéb áruféle is. Komoly hely: itt kegytárgyakat lehet vásárolni. Mindazt, ami a szertartásokoz vagy az égiekkel való kapcsolat közvetítéséhez és a hitélet gyakorlásához szükséges. Imamalmok, szent kürtök, maszkok - nagyon egyszerű, de a mindennapos használatra kiválóan alkalmas kivitelben és főként a helyiek számára is elfogadható áron.





Kissé odébb már igényesebb, érdekesebb kellékeket is árusítottak. Ezen a parányi hegedűn szép nepáli dallamokat játszott az árus vevőcsalogatóként. Valódi bűvészmutatvány. Megpróbáltam én is, de nekem nem sikerült elviselhető hangokat elővarázsolni a csinos kis hangszerből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése