Nepál II/1

NEPÁL: KIRÁLYSÁG A FELLEGEK KÖZÖTT; AHOL EGY ASSZONYNAK AKÁR HÁROM FÉRJE IS LEHET
A kolostori szállás

Nepálban sokféle módon tudsz fohászt küldeni az égieknek akár kívánsággal is vagy ha éppen csak imádkozni akarsz. Az utcán többfelé találkozhatsz hasonló harangokkal, és ha szükségét érzed, hogy valami módon a természetfelettihez fordulj, csak megkongatod, és máris fohászod felrepült az égbe! Természetesen a vallásos objektum őrzése ezúttal sem a véletlenre bízatott: ott van mellette a fogait vicsorgató oroszlán. Nem is mertünk hozzáérni...

Egy kolostorban szállásoltak el bennünket. A nejemmel az emeleten kaptunk szobát, mely valóban tiszta és rendes volt. Az árnyékszék azonban kissé távolabb, az udvaron volt és hagyományos "pottyantós". Azonban a környékét is használták szintén e célból: hevertek szanaszét emberi hagyatékok. No meg ugyancsak már használt sajtótermékek is. Az udvaron vaksötét volt éjszaka - ezért is, azért is - nem nagyon mertünk mászkálni. Volt viszont a szobában lavór és egy kancsó víz. Az ablakból azonban csodálatos kilátás nyílt a hatalmas kopár hegyekre és az általuk övezett keskenyke zöldellő völgyre. A levegő is tiszta és fenséges volt. De a nagy magasságban nekünk kicsit kevés volt az oxigén, ami gyakoribb és mélyebb légvételekre kényszerített. Nem kell csodálkozni rajta, hisz több ezer méter magasságban voltunk a Himalájában.

Vidáman ébredt a kolostorban a magyar csapat és jóízűen fogyasztottuk a jakvajat, -túrót és hozzá a kolostorban készített nepáli süteményt. Közben élveztük az étkező teraszról a nagyszerű kilátást a világ egyik legmagasabb hegyláncától körülvéve.

Reggeli után folytatjuk a városi sétánkat. Ismét egy kis szentély a sarkon, de a régi utcácska már olyan keskeny, hogy csak gyalogosan tudunk oda bemenni. Jóformán akkor is csak egyesével.

A nepáli nép nagyon barátságos. A 3 hindu hölgy szívesen nézett a kameránkba és ült a fényképezőgépem elé. Kedvesen beszédbe is elegyedtek volna velünk, de sajnos nem volt közös nyelv, mellyel megértettük volna egymást.