2011. október 19., szerda

Mi okozhatja a galambok hasmenését? (2.)


A PARAMYXOVÍRUS FERTŐZÖTTSÉGRŐL

A galambok hasmenése nagyon gyakori bántalom, következésképpen a galambászok nagyon gyakran felkeresik az állatorvost ezzel a panasszal.
Amint Lapunk előbbi számában már szót ejtettünk róla, a bántalomnak nagyon sokféle oka lehet. A tenyésztő elsődleges feladata, hogy alapos körültekintéssel lehetőleg megelőzze a galambokban a kórkép kialakulását.
Nézzük tehát a teljesség igénye nélkül röviden azokat a bántalmakat, melyek a hasmenés fellépésével járnak valamely galambállományban.
1. Mindenekelőtt a nem megfelelő takarmányozási okokra kell gondolni. Súlyos hasmenést okozhat a penészes, dohos takarmányok etetése, de akár az egyoldalú takarmányozás, a vitaminok hiánya stb.
2. Ugyancsak gondolni kell arra, hogy a különféle belső paraziták, mint az orsóférgesség, hajszálférgesség stb. is kiválthatják a bajt. Ezek megszüntetésére megfelelő parazitaellenes szerek állnak rendelkezésre.
3. Alaposan meg kell nézni a galambok bőrét, tollazatát, hogy vajon a külső parazitákkal való fertőzöttség nem csökkenti-e az állatok ellenálló-képességét, mely közvetve ugyan, de ugyancsak szerepet játszhat a hasmenés fellépésében oly módon, hogy hajlamossá teszi az állatot mindazon ártalmak iránt, melyek a hasmenést kiválthatják.
Ezúttal egy olyan külső élősködőre szeretném külön is felhívni a figyelmet, melyre csak nagyon ritkán gondolnak a galambászok, ez pedig a rühösség. A zárt tartásban elhelyezett állományokban gyakori ez a betegség. Ilyenkor leggyakrabban a begytájék közepén elől ott, ahol saját magát tudja csipkedni a csőrével a galamb, ott mutatkozik egy tollhiányos folt.
Miután a viszkető foltot gyakran csipkedi az állat a csőrével, a folt lassan nagyobbodik, majd előtűnik a tolltüszők helyén a sárgás pörkökkel borított tollatlan bőrfelület.
A továbbiakban az állományban mind több és több ilyen foltos begyű egyed mutatkozik. A galambtartók és tenyésztők többnyire tévesen tollváltási rendellenességnek, anyagforgalmi hibából eredő hibás, törékeny tollaknak minősítik a jelenséget.
A gyógykezelés egyszerű: valamilyen rovar- és atkaölő szerrel történhet, melynek előírt hígítású oldatával kell ecsetelni a beteg foltot az épnek látszó tollas szélével együtt, majd a kezelést 10-12 napi időközzel kétszer kell megismételni.
4. Kiválthatják a hasmenést a különböző baktériumok, így nagyon gyakran a szalmonellák, melyekről Lapunk előbbi számában olvashattunk, de akár az E. coli, a streptococcusok, staphylococcusok stb. is.
5. A vírus okozta bántalmak között mindenekelőtt szót kell ejteni egy nagyon súlyos idegrendszeri tünetekkel, hasmenéssel, olykor a légzőszervek bántalmazottságával, és akár nagymérvű elhullással járó vírusos betegségről, a galambok paramyxovirusisáról. Ha felütötte a fejét gyógyszerekkel nem befolyásolható ugyan, de időben alkalmazott, megfelelő vakcinázással a bántalom megelőzhető.

A PARAMYXOVIROSIS

Egyes nyugat-európai országok postagalamb állományaiban 1982 végétől kezdődően egy új, korábban nem ismert betegség ütötte fel a fejét. Elsőként Németországban, Hollandiában és Nagy-Britanniában állapították meg, majd 1983-ban Magyarországra is berobbant a bántalom, mely a versenyeztetett postagalamb állományokban 30-50%-os elhullással járó pusztítást végzett.

A KÓROKOZÓ

A bántalmat előidéző kórokozó vírus az avian Paramyxovirus genuson belül a PMV szerotípushoz tartozik, mely valójában a baromfipestis vírusának (NDV) galambokhoz adaptálódott variánsa, de ettől antigén-szerkezetileg jelentősen eltér.
Galambokra nézve ez megbetegítő- és ragályozó-képesség fokozódásában nyilvánul meg. Tehát két egymástól elkülöníthető vírustípusról van szó, ezért a prevenció során homológ paramyxovírus törzs használata indokolt egyrészt, mert hosszabb ideig tartó, masszívabb védelmet biztosít, mint a baromfipestis törzset tartalmazó „galamb” vakcinák, másrészt a galambok megelőző oltása homológ galambtörzs vakcinával azért is fontos, mert a galamb paramyxovírus-fertőzés esetenként átterjedhet a baromfiállományra is, ahol elhullást és akár 50%-os tojástermelés csökkenését is előidézheti.

A BETEGSÉG TÜNETEI

Ami a betegség tüneteit és lefolyását illeti, a legszemléltetőbb lesz, ha ismertetjük az Országos Állat-egészségügyi Intézet munkatársainak vizsgálati eredményét, melyet 49 fertőzött galambállomány 3104 egyedére vonatkoztatva végeztek POVAZSÁN doktor és munkatársai.
A klinikai tünetek általában egy-egy vásárolt, idegen származású galamb beállítását követően két-három hét múlva jelentkeztek.
Kezdetben az állomány kb. 40-80%-át érintő súlyos hasmenés volt megfigyelhető. Az ürített bélsár híg konzisztenciájú, bűzös, zöldes színű volt, esetenként sötétebb, tömörebb csomóval. A hasmenés súlyossága később csökkent, de a betegség állományon belüli megnyugvásáig fennállt.
A hasmenés kezdetét követő néhány napon belül általában az idősebb galambok kb. 15-20%-ában idegrendszeri tüneteket lehetett megfigyelni.
Az állatok nyakukat tekergették, fejüket rendellenesen fölfelé fordították (csillagvizsgáló fejtartás), hátráltak vagy körbe forogtak, ritkábban szaltószerűen felbuktak (KÉP).
Ezek a tünetek rövidebb-hosszabb időközönként mutatkoztak, hirtelen mozdulatokkal kiválthatók voltak és különösen kifejezetté váltak, ha a beteg állat evéssel, ivással próbálkozott.
Ritkábban szárnylógatást vagy sántaságot lehetett megfigyelni. A fiókák kb. 5-10 százalékánál észlelhetőek voltak idegrendszeri tünetek, de a fiatal állatok többsége hirtelen, általában hasmenés tüneteivel vagy anélkül elpusztult. A fiókák kiesésének mértéke átlagosan 60% volt, meglehetősen tág szélső értékek (20-100%) közötti különbséggel.
A betegség előrehaladtával a tojók többsége beszüntette a tojásrakást, és a megtojt tojások nagy része terméketlennek bizonyult. Az idősebb állatok közül főleg az idegrendszeri tüneteket mutató galambok hullottak el, de az állattartók zöme az idegrendszeri tüneteket mutató galambokat egy-két napon belül kiirtotta.
Általában azok a galambok, amelyek a kifejezett mozgás inkoordinációjával (=összerendezetlenség) járó idegrendszeri tünetek ellenére is képesek voltak takarmányt és ivóvizet felvenni, nem pusztultak el, bár állapotuk csak ritkán és csak nagyon hosszú idő után javult.
A betegség a legtöbb állományban 30 napnál tovább elhúzódott, míg heveny lefolyású esettel sokkal ritkábban találkoztak.
A vizsgált 49 fertőzött állomány közül mindössze 6 galambállományban volt tapasztalható 2 hétnél rövidebb járványlefolyás.

A FERTŐZÉS

A betegség terjesztésében a fertőzött állatok elsődleges szerepet játszanak. Egy-egy idegen származású galamb beállítása komoly veszélyt jelenthet.
A távoli versenyekre a galambokat többnyire együttesen utaztatják, úgy a versenyeken mint a kiállításokon is lehetőség nyílik a különböző állományokból származó galambok egymással való érintkezésére.
A betegség fertőzött takarmánnyal, ivóvízzel vagy porral közvetlenül terjed, közvetetten pedig rovarok, rágcsálók és az ember is terjesztheti a fertőzést.

A BETEGSÉG MEGELŐZÉSE

A betegség megelőzése a galambok vakcinás oltásával történhet. Többféle vakcina is kapható hazai forgalmazásban, a megfelelő oltóanyag kiválasztása és rendelése a kezelő állatorvos feladata. Ezúttal példaként egy leginkább alkalmazott homológ galamb paramyxovírus törzset tartalmazó vakcina alkalmazási módját ismertetjük.
NOBI-VAC PARAMYXO vakcina A.U.V. Az állatorvosi vényre kapható oltóanyag 80 és 200 adagos kiszerelésben kerül forgalomba. Kizárólag galambok immunizálására szolgál.
A vakcinát a mellékelt tájékoztatóban leírt adagokban kell a nyak bőre alá fecskendezni. Az egyszeri vakcinázás egy évig tartó immunitást (=védettséget) eredményez.
A vakcinázás 3 hetes kortól végezhető. Legjobb az állatokat a várható verseny, kiállítás vagy pároztatás előtt 6 héttel, de legkevesebb előtte 2 héttel oltani. Az emlékeztető oltást évente egy ízben kell megismételni. A beadás helyén átmenetileg kis duzzanat keletkezhet.
Az oltóanyagot a felhasználást megelőzően és a használata során rendszeresen és erősen fel kell rázni. A felnyitott üveget még a felnyitás napján fel kell használni.
Csak egészséges állatok vakcinázhatók. Más oltóanyaggal nem keverhető. A vakcinációtól számított 10 napon belül a galambok nem engedhetők hosszabb távú repülésre.

NÉHÁNY TANÁCS A VAKCINÁZÁSHOZ

A továbbiakban Schindler doktor, a Magyar galamb- és kisállattartók Országos Szövetsége Állat-egészségügyi Bizottsága vezető állatorvosának ajánlása szerint néhány hasznos tanácsot ismertetünk a galambok vakcinás oltásának az alkalmazásával kapcsolatban:
1. A vakcinát – amint a képen is láthatjuk – a nyak bőre alá kell oltani (KÉP).
2. A vakcinázást végezheti az állományt ellátó állatorvos, vagy az állatorvos által a teljesítésbe bevont segéd, aki adott esetben lehet a tenyésztő is.
3. Az állományok minden egyedét vakcinázni kell, mivel a vakcinázatlan állatok fogékonysága nagy kockázatot jelent az egész állományra nézve a kórokozó behurcolása esetén, állományon belül pedig sokáig fenntarthatják a víruscirkulációt.
4. A vakcinázás optimális időpontjának minden év első és második hónapját tartja, illetve a sorba növő fiatalok védelmét 4 hetes kortól.
5. Nagyon fontos a megelőző féregtelenítés. Erre a fenbendazol tartalmú, kapszula kiszerelésű készítmények a legalkalmasabbak. Alkalmazásuk a képen látható módon történhet.
6. A vakcinázás után célszerű valaminő probiotikumot adni a madaraknak. Az állatpatikákban számos PROBIOS nevű vitaminos készítmény kapható, melyek védenek a káros bélbaktériumok elszaporodásától, és ezáltal hatékonyan megelőzik a hasmenést, számos vitamint tartalmaznak és növeli az állatok ellenálló-képességét. Ezek a készítmények vény nélkül kaphatók.

NÉHÁNY SZÓ A DIFFERENCIÁL DIAGNÓZISRÓL – GYAKORIBB BETEGSÉGEK

Felvetődik a kérdés, hogy vajon hogyan különíthetők el egymástól azok a betegségek, melyek egymáshoz hasonlóan ugyancsak hasmenéssel, idegrendszeri tünetekkel, szárnylógatással stb. járnak? Itt a galambok esetében mindenekelőtt a két leggyakrabban előforduló betegségre a galamb szalmonellózisra és a paramyxivirózisra lehet gondolni.
A szalmonellózisra az jellemző, hogy mint baktérium okozta bántalom, antibiotikumos kezelésre gyógyul, szemben a vírus okozta paramyxoviriózissal. Ha pedig felnyitjuk a madárhullát, szalmonellózis esetén nagyon jellemző a kórbonctani kép, mely heveny lépgyulladással, elhalásos gócos májgyulladással, valamint bél- és izületgyulladással jár.
Az előbbiekhez hasonlóan a MIKOPLAZMÓZIS során szintén ismerünk kóros idegrendszeri tünetekkel járó, a központi idegrendszert károsító törzseket. Viszont a mikoplazmózisra jellemző a légzőszervek bántalmazottságára utaló tünetekkel (szörtyögő, tüsszögő, sípoló légzés, olykor a kötőhártyák elváltozásai stb.) jár.
A CHLAMIDIÁK is okozhatnak növendék galambokban tömeges elhullásokat olykor idegrendszeri károsodások következtében. A galambok fertőzöttsége nagyon gyakori és a fertőzés állományok közötti terjesztésében jelentős szerepet játszanak a vadmadarak is.
Heveny esetekben a betegek bágyadtak, hasmenésesek, fejletlenek, kötőhártyájuk, szemhéjuk megduzzad, rhinitis (=orrgyulladás), légzési nehézség, egyensúlyzavar és bénulás is kifejlődhet és főleg a fiókák megbetegedése gyakori.
A baromfiból származó egyes magas virulenciájú törzsektől megbetegedhet BAROMFIPESTISBEN a galamb is, amelynek a természetes fertőzéssel szemben azonban nagy az ellenálló-képessége.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2007. márciusában.)
A galamb a tyúkfélékre nézve velogen (gyorsan megbetegítő törzs) vírussal való masszív fertőződéskor is csak szórványosan betegszik meg. A 3-21 napi lappangási idővel megbetegedő galambokra is az idegrendszeri tünetek és poliuria (egérszagú vizelet) a jellemző.

1 megjegyzés:

  1. Doktor Úr! Egy kérdéssel fordulok Önhöz.Postagalamb fiókáimat repítettem 20-25 kmre és nagyon jól jöttek.Leoltottuk paramixon ellen és rá egy hétre elküldtem 55 kmre. Az első galamb 1 óra 10 perc alatt érkezett, a második rá 7 órára, estig 5 érkezett meg. Másnap délelött beérkezett 16, Összesen 21 galamb 2 nap alatt a 31 ből. Nagyon fáradtak és gubbasztnak, ma a harmadik napja, hogy repítettem, de még most is gubbasztnak és nem nagyon akarnak repülni. Nem tudom mi történhetett velük. Kérem adjon valami féle tanácsot, mert én már tanácstalan vagyok és nem tudom, hogy mivel kezeljem őket. Mi történhetett a galambokkal? Előre is köszönöm a válaszát. Tisztelettel: János

    VálaszTörlés