Észak-Korea 3. (Az utazó)

ÉSZAK-KOREÁBAN JÁRTUNK (3.)
CSODAVILÁG VAGY...

Elmegyünk a történeti múzeumba. Több festményen láttuk Korea harcos történetét, amit a felszabadulásukért vívtak a portugálok, japánok, amerikaiak, kínaiak stb. ellen.

Itt pedig egyik vezetőnk hatalmas transzparensen magyarázza Korea csodálatosan gazdag eredményeit, melyeket elért a szocialista építés során.

Egy falun megyünk keresztül. Fényképezés csak titokban! Egyforma házak, padlófűtés, a kályha a házon kívül. Az udvarban is minden hely kihasználva. Kukoricatövek, napraforgók. Az almafákon minden gyümölcs papírba csomagolva. Árammérő sehol, az elektromos áramot aszerint kell fizetni, hogy hány égő van a lakásban. Berendezés nincs, földön alszanak.

Vasárnapi terefere a főtéren. Ma nincs kommunista vasárnap, lehet trécselni. Ez a koreai szórakozás. És közben a megafonok bömbölik a mozgalmi indulókat.

Az 1950-es koreai háború észak és dél között rettenetes volt. Az amerikaiak mindent lebombáztak. Ez egy véletlenül épen maradt régi jellegzetes pagoda. A háborúban 3 millió ember halt meg, és 800 ezret itt vagy ott kivégeztek.

És vajon kinek a szobrát látjuk? Ő a nagy vezér: Kim Ir Szen. Ilyen szobrot minden településen láttam - templomok helyett. Mert templom sehol.

És mit csinál a magyar delegáció a zuhogó esőben a tengerparton? Hát fürdeni mentünk! Ez a program - végre kell hajtani. A tengerpartot már az itteniektől megtisztították, mert bizony mi nem találkozhattunk koreai atyafiakkal. Szélvihar dühöng, szakad az eső, a nagy mérges fehér hullámok pedig óriási zajjal dühösen csapkodják a tengerpartot.
Figyelmeztetnek, hogy kicsit beljebb villanyáram van a szögesdrótban, ami a tengerpartot követi. Az imperialisták ellen! Védelem!
A feladatot tehát végrehajtottuk.