RETTEGEK A PATKÁNYOKTÓL
Egy nagyon érdekes utazáson vettem részt Mongóliában. Bármennyire is lenyűgöző volna most erről a csodálatos élményről beszámolni, ezúttal a témánál kell maradnom. A fővárosban, Ulan Batorban egy szép kényelmes szállodában laktunk, de valakinek eszébe jutott, hogy menjünk el egy jurta-táborba, ahol nemcsak körülnéznénk, de töltsünk ott egy egész napot, és aludjunk is egy eredeti mongol jurtában. Ódzkodtam a dologtól - pedig akkor a patkány-históriámról még álmondni sem mertem -, de a csoport nagy része másként döntött: mentünk.
Négyen aludtunk a jurtában. A három társam a csodálatosan tiszta, a sok fűféle és virág illatától dús tiszta magaslati levegőtől az igazak álmát aludta, én azonban "éberen aludva" az új környezetben valaminő mozgást, motoszkálást, rágcsáló hangokat véltem hallani. Felkattintottam az elemlámpámat és - horribile dictu - két hatalmas, kövér patkány sétafikált a fekhelyem körül, mely éppen a sátor oldalfalánál volt.
Egyből kiment az álom a szememből! Igaz, hogy a fény hatására a hívatlan vendégeink eliszkoltak a jurta alján, én azonban ágyamon ülve feszülten figyelve töltöttem az éjszaka hátralévő részét. Hálótársaim meg sem mozdultak. Amint derengett, kimentem a jurtából, és mire a többiek felkeltek, tettem is egy ismeretszerző körutat a "jurta-városban", ahol a mongol atyafiak már az állataikkal foglalkoztak, és igen barátságosan - és korai látogatásom miatt kissé meglepődve - biccentettek jó reggelt a hajnali idegen vendégnek.
Amikor pedig a reggelinél a magyarul jól beszélő mongol vezető nőnek (aki Magyarországon végzett főiskolát) elpanaszoltam az esetet elmagyarázva a patkánylátogatás esztétikai és higiéniai problematikáját, nagyon meglepődve a felháborodásomon csak annyit kérdezett, hogy bántottak-e a patkányok. Ha meg nem, akkor mi a baj?
Ebben csak annyi igaza volt, hogy levontam a konzekvenciát, és soha többé nem alszom jurtában. Erről a mentalitásról pedig megvan a véleményem...
Egyből kiment az álom a szememből! Igaz, hogy a fény hatására a hívatlan vendégeink eliszkoltak a jurta alján, én azonban ágyamon ülve feszülten figyelve töltöttem az éjszaka hátralévő részét. Hálótársaim meg sem mozdultak. Amint derengett, kimentem a jurtából, és mire a többiek felkeltek, tettem is egy ismeretszerző körutat a "jurta-városban", ahol a mongol atyafiak már az állataikkal foglalkoztak, és igen barátságosan - és korai látogatásom miatt kissé meglepődve - biccentettek jó reggelt a hajnali idegen vendégnek.
Amikor pedig a reggelinél a magyarul jól beszélő mongol vezető nőnek (aki Magyarországon végzett főiskolát) elpanaszoltam az esetet elmagyarázva a patkánylátogatás esztétikai és higiéniai problematikáját, nagyon meglepődve a felháborodásomon csak annyit kérdezett, hogy bántottak-e a patkányok. Ha meg nem, akkor mi a baj?
Ebben csak annyi igaza volt, hogy levontam a konzekvenciát, és soha többé nem alszom jurtában. Erről a mentalitásról pedig megvan a véleményem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése