2010. január 13., szerda

Patkányok 3. (Történetei)

PATKÁNYOK A PRAXISBAN

Bizonyára felvetődik a kérdés a jámbor Olvasóban, hogy vajon a mindennapos állatorvosi gyakorlatom során találkoztam-e a számomra nemkívánatos állatokkal. Bizony találkoztam!
Egyik alkalommal ügyeletben voltam, és éppen hazaértem egy távoli községben kezelt betegtől, amikor a nejem jelezte, hogy újabb hívás érkezett. Egy nutria megellett és a magzattal a méhe is előesett. Megborzadtam, ugyanis a nutria némileg hasonlít a patkányhoz.
Mielőtt azonban folytatnám, hálával kell elmondanom, hogy valójában ketten ügyeltünk - akkor még nem volt mobiltelefon - a nejem és én. Ő vette fel ugyanis a hívásokat, és kért nagyon figyelmesen információt a körülményekről. Ő agrármérnök (szakmabeli), ilyenképpen nemcsak mechanikusan vette fel a hívásokat, de drukkolt is azok megoldásának a sikeréért.






Azonnal kocsiba vágtam magam - akkor már volt egy kis 500-as FIAT-om - és irány Pécs-Újhegyre, a nutriához.




Valóban, ahogy a gazda mondta, az előesett méhet kellett reponálnom és rögzíteni, hogy ne tudja újból kinyomni az állandóan erőlködő állat. Meg is kellett nyugtatnom, mert ugyancsak agresszíven viselkedett: miközben rögzítettem, a gazdáját is megharapta.
Nem tagadom, megjelent bennem a "patkány-szindróma". Szigorúan a műtétre koncentrálva küzdöttem le: csak azt láttam magam előtt, és sikerült a prolapsust megszüntetnem, a kóresetet szakszerűen ellátnom. Azonban elmondtam, hogyha netán utókezelésre lesz szükség, az állatkórházat vegyék igénybe. Két nap múlva - nagy megnyugvásomra - telefonált a gazda, hogy az állat teljesen rendben van.
Történt azonban furcsább eset is! Az ún. Vörös Istállóban, mely az akkori székhelyközségemtől néhány km-re, egy régi, ósdi istállóban létesített tsz-tulajdonú sertéstelep volt.
A korszerűtlen intézmény egy igazi patkánytanya volt, ahol az összefurkált épületben nem is tudtunk védekezni ellenük. A dolgozók az elemózsiájukat a pihenő szobában nem rakhatták az asztalra vagy a szekrénybe, hanem a plafonhoz erősített spárgára kellett akasztaniuk.
Nos, ebben a szobában éppen a heréléshez készítettem elő a műszereimet, amikor az összefurkált plafon egyik nyílásán leesett egy patkány, és a véletlenek sorozataként éppen rajtam landolt, mi több, egyenesen az orvosi köpenyem tátongó méretes zsebébe ugrott. Nagyot kiáltottam! A hangomra odaszaladt az egyik gondozó (aki a képen a heréléshez a malacot fogja). Ő már teljesen közömbös volt a patkányokkal szemben, és szemrebbenés nélkül benyúlt a zsebembe, megfogta az általam rettegett rágcsáló farkát, és vagy három ízben a kőlaphoz vágta, mire az egyszeriben kimúlt.


Az ún. Vörös-istálló ósdi sertéstelepe patkány-paradicsom volt


Több "testközeli" patkány-ügyem nem volt a praxisban, de a gazdák gyakran kérnek tanácsot (gyógyszert vagy helyesebben irtószert) a kártevők elleni védekezésre. Az is előfordult, hogy a patkánymérget (Racumin) a sertés vagy a kutya elfogyasztotta, beteg lett és kezelni kellett.
E hely nem alkalmas annak részletezésére, hogy milyen súlyos károkat okoznak a patkányok a csirkék elpusztításával, a takarmány elfogyasztásával, a betegségek terjesztésével, a berendezések összefurkálásával stb., de ezzel kapcsolatban több szaklapban is írtam már részletes tanulmányt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése