2010. január 18., hétfő

Indonézia 1. (Az utazó)

KUKKANTSUNK BE INDONÉZIÁBA!

1980. december 8-án, amikor 14 órás repülés után kissé meggyötörve a hatalmas pálmaligetekkel szegélyezett jakartai repülőtéren kiszálltunk az óriásgépből, a hideg európai tél után kellemesen csapott meg bennünket a meleg, párás, trópusi levegő. Egyből felélénkültünk, és megszállt a kíváncsiság bennünket a számunkra ismeretlen világ iránt.






Azt már tudtuk, hogy Indonéziának több mint 184 millió lakosa van, és hatalmas több mint 13 ezer sziget tartozik hozzá. Holland gyarmat volt, majd megszállták a japánok, aztán a vereségük után kikiáltották a független köztársaságot.
Indonézia földjén 1498-ban jelent meg az első hódító, a portugál Vasco de Gama, 2 évtized múlva a spanyolok váltották fel őket, majd alig 100 esztendő után megjelentek a hollandok. Ők itt berendezkedtek, és holland főkormányzót állítottak a szigetvilág élére.



A Szabadság-emlékmű a 8 millió lakosú Jakartában



A holland hódítók a 17. században a régi Jakartát felégették, hogy egy új, Amszterdamhoz hasonló, csatornákkal átszelt vízivárost létesítsenek. A csatornák két oldalán létesítették a legfontosabb utakat is.






E csatornák váltak a város mosodájává, hűsítő fürdőjévé, sőt még illemhelyként is használták. Bizony nem egyszer láttuk, hogy ittak is a csatorna vizéből.






Az utcákon óriási a forgalom: biciklik, motorkerékpárok, riksák. Sok a gyerek. Itt nincs születésszabályozás, mint a szomszédos Singapurban.






Ünnepeiken a Gamelán zenekar játszik: jellegzetes hangszerek, jellegzetes zene. A wagang-muzsika nemcsak sajátos, de egyedülálló nemzedékről nemzedékre szóló hagyomány.






Erre a zenére táncolnak a szép táncosnők. A Gamelán zenekart nem dirigálja karmester, a zenészek a darab, a táncok szerint és után rögzítik a zenét.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése