2010. január 17., vasárnap

Patkányok 7. (Jegyzet)

Az állatorvos válaszol:

Dr. Radnai István: HOGYAN VÉDEKEZZÜNK A PATKÁNYINVÁZIÓ ELLEN?

Lapunk (Kistermelők Lapja - a bejegyző) egy régebbi számában már szó esett arról, hogy a patkányok világszerte milyen óriási gazdasági veszteséget okoznak, ugyanakkor az emberek között és az állatállományokban akár több kontinensre is kiterjedő pusztító fertőző betegségeket is közvetíthetnek.
De arról is szóltunk, hogy az ember már évszázadok óta igyekszik több-kevesebb sikerrel visszaszorítani a patkányinváziókat, gyéríteni a patkánypopulációt.
Ugyanakkor a korszerű állattenyésztés új körülményei a fehérjékben és vitaminokban gazdag takarmányozás, a temperált istállók egyrészt kedveznek a patkányok elszaporodásának, másrészt a megszaporodott patkánysereg - a magas hozamokból következően érzékenyebb állatállományok számára - fokozottan súlyos és kiszámíthatatlan fertőzési veszélyt jelent.
Ezúttal Olvasónk kérésének megfelelően Papócsi László professzor tapasztalatait is felhasználva a hazai patkányirtás (deratizáció) és mentesítés lehetőségeiről, tapasztalatairól és eredményeiről fogunk beszámolni ismertetve mindazokat a rágcsálóirtó-szereket is, melyek mostanság hazánkban forgalomban vannak.

Milyen patkányfajok honosak?

Magyarországon kétféle patkányfaj honos, melyek közül a vándorpatkány terjedt el általában. Az átlagosan 25 dkg súlyú és 25 cm hosszúságú vándorpatkány rendkívül szapora állat. Egy nőstény évente általában háromszor-ötször ellik, egy patkánypártól kedvező körülmények között évente 600-700 utód is származhat.
A vándorpatkány életmódját a gyors alkalmazkodóképesség jellemzi. Megfelelő táplálkozási viszonyok között aránylag szűk területen éli le 1-3 évre terjedő életét. Akkor vándorol el, ha a körülmények kedvezőtlenné válnak számára (élelemhiány, túlszaporodás, patkányirtás stb.).
A nagyobb és szaporább vándorpatkánnyal szemben a házi patkány sokkal kisebb számban fordul elő. Az átlagosan 20 cm hosszú és 20 dkg súlyú házi patkány főleg padlásokon, raktárakban, takarmánykeverőkben, malmokban él.

A patkányfertőzöttség kártétele

1.) A gazdasági kártételét tekintve mindenekelőtt a takarmányveszteséget kell megemlíteni. Hazai vizsgálatok szerint egy patkány napi takarmányfogyasztása 36 és 62 g között ingadozik, ami azt jelenti, hogy egy esztendő alatt egyetlen patkány 16,5-20,0 kg takarmányt vesz fel, melynek legfeljebb csak a fele hulladék.
2.) Ugyancsak nagyon jelentős a patkányok fertőző és parazitás betegségeket terjesztő szerepe, amely potenciális járványveszélyt tart fenn. Eddig több mint harminc állatbetegség átvitelében igazolták a patkányok fertőzést közvetítő szerepét mint pl. a salmonellosisos, liszteriozisos fertőzéseknél. A talán kevésbé ismert liszteriákkal kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a liszteriózis minden emlősben (beleértve az embert) és számos madárfajban előforduló betegség, amely vérfertőzésben, vetélésben, agyvelőgyulladásban és ritkábban szervekre lokalizáltan nyilvánul meg.
3.) Ugyancsak súlyos kárt okoznak a takarmányok szennyezésével, zsákok, göngyölegek, különféle anyagok összerágásával is.
4.) Búvóhelyek, járatok készítésével, furkálásaikkal rongálják az épületeket.
5.) Káros tevékenységük közé sorolható az állatok zaklatása, riogatása is. Nem egy esetben tapasztaltam, hogy a megriasztott csirkék egymás hegyén-hátán menekültek egy sarokba, ahol aztán összetaposva egymást a kis állatok jelentős része megfulladt.
6.) Amint Olvasónk is tudósít róla, egyes kisebb állatok: naposcsibék, galambok, újszülött nyulak stb. elpusztításával ugyancsak tetemes kárt okozhatnak.
A patkányinvázió közegészségügyi jelentőségéről Lapunk 1998. évi 3. számában részletesen olvashattak.

A patkányirtás módszerei

A patkányirtás egyidős a patkányok kártételének felismerésével, mégis csak az utóbbi évtizedek hoztak átütő sikereket azáltal, hogy a hatékony vegyszeres védekezés került megvalósításra.
A múlt században kiterjedten alkalmazták azt a módszert, mely nem volt éppen humánus, de biztonságos sem. Oltatlan mész és maláta keverékét szórták csalétekként a rágcsálók járataihoz. Ennek elfogyasztása után nagy szomjúság fogta el a patkányokat és teleitták magukat vízzel majd elpusztultak.
A mentesítés a biológiai eszközökkel - vadászgörény, kutya vagy sólyom alkalmazásával - sem volt tökéletesen megvalósítható.
Később bizonytalan hatású méreganyagokat használtak, mint a tengerihagyma, a nátrium-fluoracetát, az Antu.
A manapság forgalomban levő patkányirtó szerek már megfelelnek a korszerű követelményeknek. Ízetlenek vagy éppenséggel jó ízűek, biztos hatásúak, "humánusak", következésképpen elfogyasztásuk után a mérgezett állatok nem mutatnak olyan riasztó tüneteket, mint az izgalom, visítás vagy görcsös állapot.
Ugyancsak fontos szempont, hogy ha ezeket az előírás szerint alkalmazzák, csupán elhanyagolható veszélyt jelentenek az ember vagy állat számára. Ilyen készítmény az Olvasónk által is említett és egyik leggyakrabban használt kumarin-származék, a Racumin is.

A Racumin hatásmechanizmusa

Előre kell bocsátani, hogy a Racumint, mely a zabpehely és kukoricapehely mellett cukrot, tejport és speciális ízesítő tartósítóanyagokat is tartalmaz, a patkányok nagyon kedvelik, és minden más táplálékkal szemben előnyben részesítik. Egyszeri felvétele után mindaddig visszajárnak a fogyasztásukra, amíg 3-5 nap után el nem hullanak. A csalétek kék színű, ami a takarmánykeveréktől egyértelműen megkülönbözteti. A Racumin-csalétek a házi egér irtására is alkalmas.
Hatóanyaga a kumatetralil, mely többszöri fogyasztásra ható véralvadásgátló. Az elhúzódó hatású véralvadásgátló irtószerek a patkányokat általában négy-ötszöri fogyasztás után pusztítják el.
A dikumarol-származékok oly módon fejtik ki a hatásukat, hogy gátolják a véralvadást, a patkányban vérfogyottság keletkezik, melynek következtében az állat legyengül, járása bizonytalanná válik, a bőr és a nyálkahártyák vértelenek lesznek, és a bágyadt erőtlen állat hamarosan elhullik.
A hatóanyag mérgező hatása azon alapszik, hogy kiszorítja a K-vitamint a patkány anyagcseréjéből és ezáltal gátolja a máj protrombin és prokonvertin termelését. Ennek következtében folyamatosan romlik a vér alvadókészsége, az apró - olykor mikroszkopikus - vérfal sérüléseken keresztül lassú belső elvérzés következik be.
Egyszeri felvétel esetén a méregből a patkány viszonylag nagy adagot is ártalom nélkül elvisel, 2,5 napi folyamatos, rövid időközönként ismétlődő fogyasztás esetén azonban biztos elhullás a következménye.

A háziállatokat is megmérgezi?

A háziállatok a méreganyag egyszeri felvétele esetén viszonylag nagyobb mennyiséget is elviselnek, sertésen, kutyán és macskán azonban főként többszöri, ismételt Racumin-felvétel során - elsősorban akkor ha a csalétket nem az előírásnak megfelelően helyezték ki - előfordulhat dikumarol mérgezés.
Előfordulhat mérgezés olyan esetekben is, amikor az állat (sertés, kutya, macska) az elhullott vagy mérgezés miatt lassan mozgó patkányt vagy egeret megfogja és megeszi. Például egy közepes súlyú sertés napi 5-6 mérgezett patkány elfogyasztásával 3-4 nap alatt annyi mérget vesz fel, hogy maga is elpusztul vérzéses diathesisben. A vemhes és szopós állatok különösen érzékenyek e méregtípus iránt.
A mérgezett állat kezelése K-vitaminnal (konakion), vérátömlesztéssel, kalcium, teljes vér infundálásával stb. történik, ez azonban az állatorvos feladata.

A csalétek kihelyezése


A Racumin-csalétket zárt etetőládákban vagy etetőcsövekben kell elhelyezni, amikhez a háziállatok nem férnek hozzá. Az etetőládák 50x40 cm alapterületűek és 23 cm magasak, amelyek két rövidebb oldalán egymással szemben 6x6 cm-es nyílások vannak, kizárólag a patkányok (egerek) számára. Az etetőcsövek 40 cm hosszúak és 10 cm átmérőjűek.
A Racumin-porzószert (talkummal higított hatóanyag) a patkányjáratok körül és a járatokba hintve használják. A méreganyagot a patkányok lábaikról és bundájukról tisztálkodás közben veszik fel.
A Racumin-korong olyan megformált csalétek, amely marhafaggyút és paraffint is tartalmaz. Meghatározott korong alakba sajtolva vízzáró réteggel is rendelkezik, ezáltal főként vizes helyeken (csatornákban, víznyelő aknákban, pincékben) célszerű használni, mert a csalétek hatását hosszú időre érvényesíti.
A kihelyezett csalétket rendszeresen ellenőrizni szükséges és hiány esetén pótolni kell. Ha újabb fogyasztás nem észlelhető, általában 21-36 nap múlva lehet a patkánymentesítést eredményesen befejezni. De a patkányra utaló nyom jelentkezése esetén azonnal csalétek kihelyezésével kell meggátolni a patkányszaporulat kialakulását.
A rágcsálók elhullása a méreg fogyasztását követően 3-4 nap múlva kezdődik - és amint az előbbiekben is olvasható - 2-3 héten belül várható az összes patkány elhullása. A patkánymérget nem szabad élelmiszerrel vagy takarmánnyal együtt tárolni, ugyancsak tilos a méregkihelyezés során étkezni vagy dohányozni, e tevékenység után pedig kezet kell mosni.

Hogyan érhető el a patkánymentesség?

Nem egyszer felvetődik a kérdés, hogy adott gazdaságban vagy udvarban a mérgezés során sok patkány elpusztul ugyan, de újabbak jönnek és nincs mentesség.
Való igaz, hogy teljes patkánymentesség csak akkor érhető el, ha nagyobb összefüggő területen egyidőben történik a kezelés. A patkányirtásnak tehát adott terület valamennyi épületére, helyiségére, istállójára, csatornájára stb. ki kell terjednie. A kistermelők esetében ez azt jelenti, hogy a patkányirtást a szomszédoknak is el kell végezni, ha valóban mentesülni kívánunk ezektől a férgektől.
A mentesség pedig csak úgy tartható fenn, hogy amennyiben a patkányra utaló nyomot észlelünk, azonnal el kell kezdeni a csalétkes védekezést az előbbiek során leírt módon.

Patkányirtó szerek

Racumin-B patkányirtó szer. Hatóanyaga: Kumatetralil 0,05 %. 4x150 g/doboz.
Racumin-B rágcsálóirtó porzószer. Hatóanyaga: Kumatetralil 0,75 % 200 g-os flakonban.
Racumin-B paraffinos patkányirtó korong. Hatóanyaga: Kumatetralil 0,044 %. Egy korong súlya 200 g. Kizárólag nedves helyen, csatornahálózatban történő patkányirtásra. A korongokat az esővíznyelőkben dróton felfüggesztve, a tisztító aknákban pedig csatornaládákban kell elhelyezni.
Protect-B rágcsálóirtószer. Hatóanyaga: bromodiolon 0,005 %. Felhasználásra kész mérgezett csalétek, amelyből a rágcsálóknak többnyire csak egy alkalommal kell fogyasztani ahhoz, hogy 4-6 napon belül elpusztuljanak. Csomagolás: 4 kg-os műanyag vödörben, 25 kg-os papírzsákban.
Protect-B paraffinos patkányirtó korong. Hatóanyaga 0,005 % bromodiolon. Véralvadásgátló hatóanyagot tartalmazó paraffinnal impregnált, felhasználásra kész mérgezett csalétek, nedves helyeken (szennyvízcsatorna, esővíznyelő, patkányfelfúrás, istálló) végzett irtáshoz. Csomagolás 20 db korong egy dobozban.
Ratex patkányirtó szer. Hatóanyaga: Bromodiolon 0,005 %. A csalétkes hatóanyag egyszeri elfogyasztása már az állat elhullását okozza, mely a csalétek kihelyezése utáni 3. napon bekövetkezik. Csomagolás: 400 g-os papírdoboz, mely egyben etetőtálca is.
Talon-B rágcsálóirtó szer. Hatóanyag: Brodifakum 0,005 %. A patkányokat és egereket már 1 napi fogyasztás után is elpusztítja. Csomagolás 4 kg vödörben, 25 és 40 kg zsákban.
Talon-B paraffinos patkányirtó korong. Hatóanyag: Brodifakum 0,005 %. Nedves helyen, csatornahálózatban alkalmazható. Csomagolás: 4 kg vödörben.

(A cikk megjelent: KISTERMELŐK LAPJA, 43. évfolyam, 1999. 5. szám 30-31. oldalak)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése