Ceylon II/2a

SRI-LANKA, AZ INDIAI ÓCEÁN GYÖNGYSZEME (II/2a)
A kókusz

A szigetlakóknak többek között az egyik legfontosabb termésük a kókusz. Látogassunk el egy kókuszfa-erdőbe! Ugye milyen szépek ezek a magasbaszökő fák? Nagy becsben vannak, nagyon értékesek. Az elegánsan mintegy 20 méter magasra nőtt fák törzse 50-60 cm vastagságú. És miért hajoltak kissé oldalra? Ez bizony az uralkodó szelek műve..

A termő fák kötelekkel vannak összekötve, hogy a szüretelők át tudjanak menni egyik fáról a másikra. Ehhez nem kis bátorság és ügyesség kell. Ahhoz pedig, hogy könnyebb legyen a fákra felmenni, a törzsére lépcsőket erősítettek. Az egyik fa lépcsőjére én is felültem "akrobata ügyességgel". És vajon hány kókuszdió terem egy-egy fán? Legfeljebb 150 termés érik be, de az a maximum.

De nézzünk csak fel a fára! Ez már igazi akrobata mutatvány. Még a hátunk is megborzad! A szüretelő atyafi éppen átmegy az egyik fáról a másikra a kötélen! Leszedi, majd ledobálja a gyümölcsöt. És mekkora egy kókuszdió? Hozzávetőleg 30 cm nagyságú. Elugrunk a fa alól, nehogy a fejünkre koppanjon. Elmondják, hogy érési ideje majdnem egy egész esztendő. A szállodánk kertjében a legkedvesebb szórakozásom volt, hogy egy bottal levadásztam néhány kókuszdiót, majd nagynehezen a bicskámmal felvágtam, és kiittam a levét. Nem szóltak érte, gondoltam, hogy szabad. Csak a nejem figyelmeztetett állandóan, hogy ne szórakozzak vele, mert bizonyára tilos. Ám úgy véltem, az is benne van a szállodai nem kevés árban: az a néhány gyümölcs, amit levertem, aligha rendítette meg a hatalmas szálló rentabilitását. Ellenben engem nemcsak szórakoztatott, de nagy élvezettel szürcsöltem ki belőle a csodás ízű kókusztejet.

Most mászik fel a szüretelő a fa törzsén kialakított "lépcsőkön". Amikor ledobálta a termést, egy nagyon éles alkalmatossággal egyetlen csapással felmetszi. Megjegyzem, hogy nem kínlódik annyit vele, mint amennyit én faragcsáltam a kemény héjon a bicskámmal. A csonthéj belső oldalát a magfehérje vonja be bélés alakjában. Ez is nagyon finom, mogyoróra emlékeztet az íze. Legbelül pedig a csodajó ízű-aromájú kókusztej! Gyorsan nekiesik a magyar csapat a véget nem érő kóstolásnak: korlátlanul és nagyon szívesen kínálja a szingaléz atyafi.

Az ember ennek a praktikus növénynek minden részét felhasználja! A külső, kemény részéből kötél, lábtörlő, ecset, söprű, kefe stb. készül, a belső fehér rétegből kókuszreszelék. A közmondásuk azt tartja, hogy a kókusz 999 célra hasznosítható, az ezrediket pedig még nem találták meg.