Baltikum II/1

KÖRUTAZÁS A BALTIKUMBAN

LETTORSZÁG

Riga szimbolikussá vált épületei

Lépjük át a litván határt, és 400 km autózás után Rigában, a fővárosban vagyunk, a Baltikum legnagyobb és legdinamikusabban fejlődő városában. A virágzó kereskedelem és a fejlődő üzleti élet öntudatos Hanza-város lakókat eredményezett, akik felvéve a protestáns hitet megszabadultak a német lovagrendek uralmától. A városkapun át lépünk be a régi belvárosba, ahol Riga jelképe, a Szent Péter templomot is van.

A régi, ódon házak között már előtűnik a hatalmas székesegyház. Már 1209-ben volt itt templom, melyen a XV. században építették ezt a bazilikát.

A torony elegáns, háromszorosan megtört koronapárkányzata a város jelképévé vált. 120 méteres toronysipkája akkoriban a világ legmagasabb faépítményének számított. 1721-ben villámcsapás érte és leégett. A véletlenül éppen Rigában tartózkodó Nagy Péter cár még a tűzvész éjszakáján megparancsolta az újjáépítését. Lift visz fel a toronyba, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra. 1990 óta látható itt a Brémai muzsikusok szobra, a német testvérvárosok ajándéka. Amikor Napóleon 1812-ben bevonult Oroszországba, a rigaiak az összes elővárost felgyújtották, hogy az óvárost mentsék. Felesleges volt, mert Napóleon a települést érintetlenül hagyta!

A házat Eisenstein építette, a híres filmrendező apja. 300 négyzetméteres lakások vannak benne, a tetején pedig kert. Talán említésre érdemes, hogy a házban található az angol nyelvű iskola, amit Soros György ajándékozott a városnak, egy lakást pedig fenntartott magának. Egész házsor épült ilyen szecessziós stílusban.

Az ódon belváros szűk utcájából vessünk még egy pillantást a Szent Péter templom csodálatos tornyára!

Lettország fővárosa rendkívül gyorsan, a Balti-tenger téréségének egyik legjelentősebb kereskedelmi központjává nőtte ki magát, és már 1282-ben csatlakozott a Hanza-szövetséghez. Rigát 1226 óta városi tanács irányította, amelyet többségében német kereskedők választották. Megjegyzem, hogy a Városháza a XVI. században épült, és azóta is e minőségében funkcionál. Ki gondolná, hogy ez az ízléstelen, nagy, fekete épülettömb a szovjet időkben épült múzeum?

Az impozáns épület a Feketefejűek Háza, a nőtlen kereskedők egyesületének épülete. A történelem folyamán erősen megrongálódott, pazar oromzatát a szovjetek robbantották szét, 28 méteres oromfalának szobordíszei csodálatosak, mára rendbehozták. Közben eleredt az eső, s míg a szakadó zivatarban fényképeztem, a csoportom továbbment. Csak az tudja megérteni, aki átélte! A hatalmas városban, óriási vízözönben, egy szál ingben a kétségbeejtő bizonytalanságban... Beálltam egy kapu alá, ahová már egy német csoport is bemenekült az eső elől, és bölcsen (meg persze idegesen) várakoztam. Mindenki ernyőkkel, esőkabátokban, sapkákban... Talán fel sem ismerném az enyéimet! Lesben állva és pásztázva a környéket egyszer csak megláttam a feleségemet a feltűnő fehér ruhájában. Se lát, se hall, csak rohan... Kezében az esőkabátom. (Ő így keresett engem.) A zuhogó esőben üldözőbe vettem, futottam utána, míg el nem értem. Bőrig áztam, de kit érdekel? Rosszabbul is végződhetett volna (a fényképezés)...

Elállt az eső, a virágárus is kiköltözött az utcai árusító helyére.

Az utcasarkon vártak a zenészek, és eljátszották a magyar Himnuszt. Ez biztosan előre megszervezett volt a baksis reményében.

A lőportorony határozza meg a város képét már 1515 óta. Az egyetlen eredeti építmény a város valamikor 28 tornyából.

A három fivér: három egymás mellett álló, a XV-XVII. században épült lakóház, mely napjainkban a város szimbólumává vált. Az "első", gótikus lépcsős oromzatú ház a város legrégebbi lakóépülete. A "harmadik" házban egy apró építészeti múzeum található.