Tibet III/2

EGY HÉT TIBETBEN, A VILÁG TETEJÉN...

Piac

Tibet termékenyebb vidékére érkeztünk leszállva az 5000 méter körüli magasságból. Itt a kerti terményeknek nagyon gazdag piacát találtuk. Persze (a számomra riasztó) kosz, piszok, patkány is mindenfelé... Különlegessége a vidéknek, hogy a zöldségek óriásira megnőnek, nem ritka a 8 kg-os kelvirág, az 5 kg-os répa vagy az 1 kilós burgonya. Ez mivel magyarázható? Azt mondják, hogy a növények ilyen mértékű fejlődése az oxigénhiány, a fokozott ultraibolya-sugárzás és más éghajlati körülmények eredménye.

A piacon mindenféle hús kapható, de ha eszembe jutnak a mészárszék előtti, levágott, véres bivalyfejek, melyeket legyek hada dong körül és kóborkutyák szaglásszák sorra - elmegy a gusztusom. Az árusok standjai roskadoznak a gyümölcsöktől, zöldségféléktől, a keleten termő különlegességektől.

Ezen a tájon megterem az alma, a sárgabarack, a szőlő és a dió is. Sok helyen kínálták az aszalt sárgabarackot - sajnos ugyancsak borsos áron. Mi mindenütt a mézédes és megfizethető árú mangót kerestük. Sokféle terményről nem is tudtuk, hogy miféle...

Jakkal szánt a paraszt, felesége pedig veti a magot. A démonoktól védő és termékenységet hozó imazászlók a baromról sem hiányozhatnak. A paraszti munka nehézségeit tovább fokozza a szélsőséges időjárás. A nyár nagyon meleg, a tél pedig hideg. Míg a meleg évszak gyors és tomboló viharokkal jár, a hideg egyik jellemzője a szél, mely feltartóztathatatlanul megostoroz mindent, ami az útjába kerül és szúrós homokfelhőket kavar.

A csorda itatása a folyóban történik, mely kristálytisztán csörgedez a Himalájából. A szamarak nem sok legelhető füvet találnak. A kopár hegyoldalon többnyire csak ritka fűcsomók kínálkoznak a legelésző jakcsordáknak is.

1998. telének egyik éjszakáján 2 méteres hó hullott errefelé. Elmesélték azt is, hogy évekkel ezelőtt egy éjjel hatalmas hótömeg zúdult a földre, amit kegyetlen hideg követett. Ekkor történt, hogy a Nagcsa melletti falu gazdái, miközben a nagy hóban keresték a jakjaikat, lovaikon dermesztette meg őket a zord hideg. Úgy álltak ott, amikor megtalálták őket, mint egy sereg kísértetlovas. És ezen a helyen, kietlen tájon, ahol a kutya sem jár, madár sem csicsereg, messze a lakott településtől lerobbant a kocsink! Hideg volt, süvített a szél, kihalt pusztaság amerre szem ellát...

Nem éppen jó hantulatban tartottunk kényszerpihenőt, és drukkoltunk a tibeti sofőrnek, hogy megbütykölje a járgányt.

Kissé odébb, a közelben, egy tisztavizű folyó mellett megebédeltünk. Kényszerből piknikeztünk.

Végül sikerült feljutni a hágóra, ahol örömünkben csoportképeket készítettünk, melyen a sofőr is diadalittasan mosolyog... Pedig 5100 méter magasan vagyunk, hideg van, süvít a szél és hordja a szemünkbe a szúrós homokszemeket... - de ezt már másképp éljük meg!