Tibet IV/1

EGY HÉT TIBETBEN, A VILÁG TETEJÉN...

Tsetang

Egy kisvárosba, Tsetangba érkeztünk, melyről azt tartják, hogy Tibet bölcsője. Nézzünk szét a városban!

Az utcán sorban ülnek ósdi varrógépeik mellett a varrónők.

Szikrázó napsütés van, a hőmérséklet 30 fok körüli - elkel a napernyő...

Fontos közlekedési eszköz az emberhajtotta taxi, a riksa. Áruda, szeméthalmaz és rengeteg kóborkutya. Nem szabad elpusztítani őket, hátha egy ember inkarnációi.

Ruharendelés az utcai műhelyben, ahol mindjárt el is készülhet a termék. Hogy hol próbálnak? Nem tudom.

Mindenfelé szabadon kóborolnak a szent tehenek is. Ők nagy urak! Ha közlekedési akadályt képeznek, nem lehet elhajtani őket! Ha megkóstolják a kofák standjainak zöldségeit: kitüntetésnek veszik! Furcsa szokás.

Végigsétálunk a bazársoron, és kiváncsian nézegetjük az eléggé primitívnek tűnő kínálatot, amit újabban a kínai áruk már némiképpen modernizáltak. Ittam egy finom, ízletes jakjoghurtot az étterem teraszán, ahonnan jól élvezhető volt a város panorámája. Bepillantottam a konyhára... De bár ne tettem volna! Már a joghurt sem esett olyan jól. Ugyanis egy patkány surrant el a lábamnál.

Itt-ott a nyelvüket öltötték ránk az árusok. Majdnem megsértődtünk, de megtudtuk, hogy ez a barátságos üdvözlés jele, egyfajta köszönés.

Utcahosszat üzletsorok, nyelvöltögető árusok...

...de a háttérben már felépültek a betelepülő kínaiak modern házai.

És íme az 1447-ben épült kolostorváros. A hegyen levő épületek is hozzátartoznak.

Ez a Zashenlunbu kolostor. A 300 ezer négyzetkilométeren fekvő kolostorban van a tiszta aranyból készült Buddha-szobor. Kegyetlen sok kárt okozott itt 1961-ben a kulturális forradalom. Törtek-zúztak-romboltak a betörő kínai ifjúgárdisták.

A Dalai Láma csodálatos nyári palotájába igyekszünk. A palota gyönyörű épületében csak a kiszolgáló szerzetesek élnek. A Dalai Láma Indiában van önkéntes számüzetésben.

Itt vannak a szerzetesek lakásai és a csodálatos szobrokkal, képekkel és lengedező, hatalmas imazászlókkal teli templom is. Látszik, hogy nincs itt a Dalai Láma, és gazdátlan az épület. Az egész környezet piszkos, rendetlen, elhanyagolt. A valamikor volt rózsaligeteknek csak a maradványa látszik. Ha bekukkantunk Őszentsége hálószobájába, látjuk az itt maradt korszerű ráidót, magnetofont és már évtizedekkel ezelőtt volt kényelmes, minden igényt kielégítő fürdőszoba és angol WC. A tárgyalóteremben egy szerzetes felsorolta, hogy miféle uralkodók és államfők fordultak meg Őszentsége dolgozószobájában.