EGY HÉT TIBETBEN, A VILÁG TETEJÉN...
Tasilhünpo
Utunk következő állomása Tasilhünpo, a pancsen lámák székhelye. Minden hajnalban megannyi ember jön el, hogy tiszteletével adózzon. A távoli vidéken élők kocsival, lóval érkeznek. Először azt hittem, hogy állatvásárt tartanak, olyan nagy volt a forgalom. Eddig a pancsen lámák vezették Tasilhünpót. Haláluk után porhüvelyük maradványait a kolostorvárosban helyezték el - külön az ő számukra épült, pazar mauzóleumokban. A Sigace melletti templomegyüttest 1447-ben Congkapa egyik tanítványa létesítette, akit később Dalai Lámává nyilvánítottak. Haláluk után a nagy lámák testét só és vegyszerek segítségével mumifikálják, majd a folyamat befejezése után a tetemet a mauzóleum közepén egy csörtenben helyezik el. A sót szétosztják a hívek között, akik ereklyetartóban megőrzik.
De ki is a Pancsen Láma? Az V. Dalai Láma Tasilhünpo apátját nagymesteri címmel ruházta fel. Míg a Dalai Láma elsőszámú polgári és vallási vezető, a Pancsen Láma csak vallási vezető. Az ötvenes években a X. Pancsen Láma ahelyett, hogy követte volna a Dalai Lámát, a kínai hatóságokkal próbált egyezkedni, de amikor bírálta a rezsimet, Mao ezt mérges nyílnak nevezte. Élete vége felé a Teng Hsziao-ping-i nyitás után szorgalmasan ügyködött a tibeti kultúra felélesztése és a természetvédelem érdekében. Holtteste elődei mellett, a pompás sztupában van elhelyezve.
A tibeti emberre jellemző a fekete haj, szemük kicsi és magas vágású, arccsontjuk kiálló, orruk tömpe, szájuk széles, bőrük sötétes, naptól-széltől cserzett. Szabad idejükben - de olykor munka közben is - imádságot mormolnak, hajtják az imamalmot, olvasót morzsolgatnak.
Az asszonyok közül néhányan a hajukat apró tincsekbe fonják, a 108 tincses fonat a szerencsés, mert ez a buddhista vallás szent száma. Hogy csillogó legyen, vajjal kenik be. Néha kis amulettet erősítenek a peragra. Mellük felett arany vagy ezüst erelyetartókat viselnek, melyekben szent szobrocskák vagy nyomtatott fohászok vannak. És a gyerekek? Hihetetlenül gondozatlanok. Derékig mosakodni nem szokás a magasabban fekvő vidékeken. Legfeljebb ritkán, de felöltözve mosnak arcot és kezet. Az öntözés, az állatok gondozása, a háztartás vezetése az asszony dolga. Ő gyűjti össze a napi tüzelőanyagot, a jakhulladékot. De ha több férje van, a nő szabja meg azt is, hogy mikor kivel akar hálni.
A munka dandárja is az asszonyoké, akkor is, ha a férje vagy a férjei otthon vannak, akik ezt magától értetődőnek tekintik. Persze javukra írható, hogy a családban az történik, amit a fehérnép akar, a kevesebb munkát vállaló férfiak olyanok mellettük, mint a gyerekek. Nem csoda, ha hamar megöregszenek. Mikor szűnik meg a feleség uralma? Akkor, ha a legidősebb fiának hitvese bevonul a házba.
Még ma is vannak nomádok, akik vándoréletet élnek...
A kolostorokban tartják meg az ünnepeket, melyekhez hozzátartozik a szent tánc, a csham, amelyben mitológiai alakok maszkjait viselő szerzetesek újrajátsszák a jó és gonosz közötti viadal ősi témájának különféle variációit. A táncokat egy külön sorban ülő szerzetesek kisérik dobon. Mindazok, akik nem vesznek részt közvetlenül a bemutatóban, lelkes figyelemmel nézik az általában több napig tartó szertartás eseményeit. A maszkokat fából és papírmaséből készítik, és szükség szerint javítgatva hosszú ideig megőrzik.
Lhaszában ebben a szállodában laktunk, a város szívében.
Tibeti látogatásunk véget ért. Várom a gépkocsit, mely kivisz a repülőtérre, hogy visszautazzunk Nepálba, Katmanduba. A turisták kizsebelésére újból kell 50 dollárt fizetni a vízumért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése