Hollandia III/1

NEDERLANDEN, A MÉLYFÖLD

(1986. augusztusában Hollandiában jártunk)

Alkmaar, Hága

Aki Hollandiában jár, nem hagyhatja ki az alkmaari híres sajtvásárt! Külön sajtexpresszek hozzák a szép kisvárosba a turistákat. Az 50 ezer lélekszámot meghaladó településen minden pénteken rendezik meg a sajtaukciót. Eddig virágillat kísért bennünket, most a sajtszag kísért... A gazdag kiváros nemcsak a frízek, de a skandináv partról induló rablók és kalózok állandó zaklatásának is ki volt téve, de 1573-ban megerősödött és bevehetetlenné vált. Óriási tömeg várt már a sorára, hogy a mázsaház előtti térre juthasson, a sajtaukció színhelyére. A minden pénteken megismétlődő alkmaari sajtvásár ma már nemcsak a kereskedőket, hanem a látványosságot, érdekességet figyelő turistákat is vonzza. A sárgás és vöröses külsejű sajtokat - mint megannyi illatos gömböt - a városka piacán olyan halmokban tornyozzák fel, mint nálunk a dinnyét. A vörös szín a védőbevonatot alkotó viaszrétegtől van, mely megóvja a tengeri szállítás során a sós, párás tengeri levegőtől. Fehér nadrágban, fehér ingben, de piros, zöld, sárga vagy kék kalapban vonulnak fel a sajthordók, a kászdrégerek. Még az 1600-as évek elejéről való ez a viselet.

Azt mondják, a színek az akkori idők 4 nagy raktározócégének az embereit különböztették meg. Két kászdréger a vállára akasztott kötelekkel emeli fel és hordja-viszi a golyóformájú sajtokat egy hordágyszerű alkalmatosságon. A szakértő vevő félhenger alakú, hosszú késsel vizsgálja meg az árut, fura szerszámát megforgatja a sajtban, kihúz vele egy sajtoszlopot, mely elárulja, hogy milyen a termék a héjától a közepéig: érett-e, milyen az íze és a zsírtartalma.

Az egyenként 2 kilós sajtokból 80 is felkerül egy ilyen, két szárán félkörösen meghajlított alkalmatosságra.

A sajthordó csapat a mázsaház terére szállítja a sajtot, lerakja a kereskedő elé, majd kezdődik az előbb említett vizsgálat. Az alkudozás végén a sajtgolyóbisok felkerülnek a teherautókra, vagy elindulnak a raktárházak felé vagy a grachton várakozó hajóra. Még az országúti tábla is jelzi, hogy hol van a Kézmarkt, a Sajtvásár tér.

Hollandia jellegzetessége a facipő vagy klumpa is. Nagy nézősereget vonz a fapapucs-faragó mester tevékenysége. És a sok-sok falábbeli pirosra mázolva, lakkozva már nem is fest rosszul. Szinte csalogatja, csábítja a vevőket.

Ebédidő van. A holland ember délben csak éppen bekap valamit, állva gyorsan elfogyaszt egy szendvicset, ezért nincsen étkezés az üzemekben. Ha már itt tartunk, elmondom, hogy a hollandus reggelije nem megvetendő élmény: zabpehely langyos tejben, sonka, dzsem, tojás, vaj, sajt. És a vajaskenyeret vastagon megkenik csokoládéval, melynek krémje kis dobozokban kapható. A főétkezés persze a vacsora úgy 7 óra tájban. Ha kedvezni akar a háziasszony, akkor a hollandok kedvenc ételét főzi, a rizstálat. Nemzeti eledel! A nagy tál rizs mellé apró tálkákban kell felszolgálni körítésül a különféle húsgombócokat, rákot, kagylót, gombát, sonkát, articsókát. Nem irigylem a háziasszonyt!

Hága városán csak keresztülfutunk. A régi Hága hangulata megváltozott. Nemcsak a német megszállás sújtotta, de tömegével hullottak rá a szövetségesek bombái is. Természetesen a várost már teljesen újjáépítették.

A régi királyi palota előtt Orániai Vilmos szobra. Holland furcsaság, hogy az újabb főváros Amsterdam, noha a királyok mindenkor Hágában laknak. Amsterdamban koronázzák meg őket, de ugyanakkor Hágában vannak a főhivatalok. A holland királynő nem szegény asszony! Magánvagyona másfél milliárd gulden, emellett 4 magánpalotával rendelkezik és 3 hivatalos palota is rendelkezésére áll. Évi költségvetése 5 millió gulden. Hát kellett nekik a királyság!... Amsterdam az ország kulturális és nemzetközi centruma, de Hágában van a Nemzetközi Bíróság és itt találhatók a minisztériumok is.