EGY HÉT TIBETBEN, A VILÁG TETEJÉN...
A Szamje kolostor
Csónakkal megyünk a Szamje kolostorhoz. A vízi út 1-2 órát vesz igénybe. Amikor beszálltam a járműbe, megbotlottam, és a térdemen almányi hematóma nőtt. A szerzetesek valaminő háziszerrel kezelték, és a szkepticizmusom ellenére nagyon hatékonynak is bizonyult, mert villámgyorsan meggyógyult.
Valójában a motoroscsónak menetrendszerű járat. Mindig dugig megtelik emberrel és áruval egyaránt.
Óriási tülekedéssel, zsivajgással szálltak fel, lökdösődve, csomagjaikkal akár egymást hátbavágva tibeti utastársaink. Többnyire zsákokban hozták a motyóikat, legtöbben a kolostorba tartottak.
Megérkezünk a Szamje kolostorba, mely egy napig a szállásunk is lesz. Szamje Tibet első buddhista kolostora volt. Két emelete tibeti, egy kínai, a legfelső pedig indiai stílusban épült.
Megérkeztek a szerzetesek is. Ők kúrálták ki a térdem baját. A tibeti családok elsősorban becsületbeli ügynek tekintették, hogy legalább egy fiúkat vagy lányukat szerzeteseknek adják, a Tan útjának szenteljék. És milyen volt itt a szállásunk? Egy vendégszoba. Összegezve primitív. Csupán két ágy. Valójában a szerzetesek és zarándokok éjjeli menedékeként szolgál. A vízcsap és az illemhely az udvaron.
Kitűnő vacsora várt bennünket, mintegy kárpótlásul a szerény elhelyezés miatt. Itt formálódtunk igazán csoporttá.
A tetőteraszon reggeliztünk. Tejet hiába kértem, a jaktej olyan sűrű, hogy vaj készül belőle, azt kaptunk. Még mereven tartom a lábam, itt még fájt a térdem.
Körös-körül kopár hegyek, de a friss levegő kitűnő. A kolostor melletti kunyhók a kolostor tulajdonát képezik. Az itt lakó parasztoknak termésük egy részét át kell adni a tulajdonos részére. A halottak völgye a lámák többségének a temetkezési helye.
A középkori vár és kolostor együtt őrzi e környéket. Nagyon ritka itt a levegő. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy majdnem megfulladtunk. Nem is tudtam felsétálni a várba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése