EGY HÉT TIBETBEN, A VILÁG TETEJÉN...
Az 5200 méteres hágón
A falusiak viszik a jaktejet, mely zsírban igen gazdag, sűrű, tejszínszerű. A teát ezzel ízesítik, táplálóbbá teszik. Ritkán találkozunk modernebb szállítójárművel, azok már kínai gyártmányok. A paraszti munka minden szakaszát szertartások kísérik, amelyekben kiengesztelik az isteneket, és termékenységért könyörögnek, csak fohász után kezdenek dolgozni.
Vendéglátóink szívesen álltak velünk a fényképre. Körülnézhettünk a házban, campával is megkínáltak, de ezt udvariasan visszautasítottuk.
Feleségemet is lefotóztam kedves házigazdáinkkal. Bármilyen rozoga is a ház, a kapuja díszes és általában hatalmas lakattal lezárt.
Leghasznosabb háziállat a jak. Tejükről már esett szó, húsuk ízletes, tápláló. Finom gyapjából pokrócot, sátorponyvát szőnek, bőrükből csónakok, zsákok, csontjaikból ékszerek készülnek.
Az 5200 méteres hágón vagyunk. Hideg van, süvít a szél. Fázunk, fulladunk. Időnként aprószemű hózivatar söpör végig. A kisgyerek nem kéreget (Tibetben olyan nem volt), de nagyon barátságosan próbált kommunikálni a nejemmel.
A tibeti viseletbe öltözött kislány mosolyogva hagyta fényképezni magát a kegyetlenül zord időben.
A jak nyereg alatt is megállja a helyét. Ajánlgatta is az atyafi, de hiába, nem mertem felülni a hátára. Hatalmas testű, igénytelen állat. Sajátos nyelvével olyan egészen apró növényeket is lelegel, melyek más növényevőknek nem elérhetőek. Errefelé a jak tulajdonlása a gazdagság mércéje is.
Számos helyen láttunk felállítva imazászlókat, melyek a gonosz démonok elriasztására szolgálnak. Ha tibetiek lettünk volna, valószínűleg nagyobb biztonságban éreztük volna magunkat...
A hágón tibeti stílusú restaurant várja a Himalája gerincén áthaladó vándorokat. Nem mertünk benézni, így nem tudtuk meg, hogy milyen is lehetett a kínálat...
Ilyen egy falu a Himalájában. Itt már csak a jak, esetleg a birka és kecske él meg. A jak viszont 4000 méter alatt nem is tud meglenni, mert szenved a hőségtől.
A folyó mentén haladt a keskeny, rossz minőségű, nagyon rázós út. Egyik oldalon a hatalmas sziklafalak, a másikon a mélyben csendesen folydogált a sziklák között a zöldeskék víztömeg. Néha attól féltünk, hogy a szűk útról akár lezuhanhatunk az alattunk hömpölygő folyóba.
A folyó mentén haladt a keskeny, rossz minőségű, nagyon rázós út. Egyik oldalon a hatalmas sziklafalak, a másikon a mélyben csendesen folydogált a sziklák között a zöldeskék víztömeg. Néha attól féltünk, hogy a szűk útról akár lezuhanhatunk az alattunk hömpölygő folyóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése