NEDERLANDEN, A MÉLYFÖLD
(1986. augusztusában Hollandiában jártunk)
Marken és Gouda
Hágát elhagyva észak felé vesszük az útirányt, hogy egy nagyon hangulatos, észak-hollandi halászfalucskát keressünk fel, Markent. Az első faházakat 1450-ben építették az itteni halászok. A tenger nem egyszer komoly megpróbáltatásnak tette ki őket, amikor elöntötte a szigetet. 1825-ben, majd 1916-ban is teljesen víz alá került a település.
A takaros hollandusok nemcsak a járdát mossák, sikálják, kefélik puccosra, de még a háztető cserepeit is...
Árulank itt csipkét, facipőt, kis vitorlást, emlékképet, hajós talizmánt, holland kést és sajtvágót (mi is vettünk egyet, csak itthon jöttünk rá, hogy nálunk nincs olyan sajt, amit szeletelhetnénk vele), delfti porcelánt, sőt életnagyságú népviseletet is. Marken lakói évszázadokon át elszigetelten éltek a szárazföldi néptől, ezért alakult ki sajátos népviseletük, sok különös szokásuk és nem mindennapi életkörülményük is.
A színes népviselet még megvan. A komor, egyhangú természettel akart dacolni a sziget lakossága, amikor tarka öltözetet öltött, színes klumpát, az asszonyokra bő, piros szoknyát és pompás cifra, hímzett ingvállat adott.
Errefelé a vőlegény klumpát készít a leánynak, miután eljegyezte. A munka 6 hétig tart. Ekkor elviszi az arának a facipőt, és ha az elfogadja, azt jelenti, hogy nem gondolta meg magát, jöhet az esküvő!
Ismét egy szép holland sajtvárosba, Goudába érkeztünk. Az 50 ezer lakosú város nemrégiben volt 750 esztendős.
A sajtvásár itt is a mázsaháznál zajlik ugyan, de teljesen más módon, mint ahogy azt Alkmaarban láttuk. Az 1668-ban épült ház elé a környékbeli parasztok hozzák cifrára festett kocsijaikon a sárga sajtgolyóbisokat.
Itt nincsenek festői egyenruhák, színes szalmakalapok és szalagokkal felcicomázott hivatásos sajthordárok, de a mázsaházban minden néző megkóstolhatja a sajtot, sőt a vetítőteremben filmet láthat a sajtkészítés fortélyairól.
A városháza gótikus összebnyomást keltő, nagyon szép épület! Akár templomnak is nézhetné valaki. Mivel a talaj itt sem tömör, építésekor már 1449-ben vastag tölgyfa és fenyőcölöpökkel kellett alapozni. Nagyszerű élményt nyújt a félóránként felhangzó harangjáték, a harangok alatt pedig, azok megkondulásakor színes mesefigurák bukkannak elő, melyek a város alapításának és korai történelmének jeles napjait elevenítik fel, játsszák el 1272-től. A közelben van a Szent János templom, mely Hollandia legnagyobb belsőterű temploma, gyönyörű színes üvegablakainak pedig nincs párja a világon!
A gaudai pipa ugyancsak világhírű. Meg a pipaüzem is. Érdekessége, hogy ha gaudai pipát veszel, a vásárláskor fehér, de az első használat során megbarnul, és megjelenik rajta a díszes mintázat! Íme a biztosíték, hogy vadonatúj a portéka.
Csütörtkönként, amikor a sajtvásárt rendezik, a piaci árusok is jó vásárt csinálnak, közöttük a halat kínálók. A sok-sok halfajta között heringet is lehet kapni. Külön atrakció, ahogy "megkóstolják" az árut vásárláskor frissiben a piacon! És tényleg a heringet élve fogyasztja a hollandus! Az arasznyi, szürke halacska fejét az árus levágja, majd a farakánál fogva a szájába lógatja - úgy natívan a kisállatot... és hamm! A farka meg mehet a szemétbe. Jó gusztusuk van. A piacon a virágok nemcsak frissek, üdék, de az ár mellett a nevük is fel van tüntetve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése