MIÉRT NEM IVARZANAK AZ ANYANYULAK? (I.)
A közelmúltban két Olvasónk is azzal a panasszal keresett meg, hogy az utóbbi időben a nyulászatukban az anyanyulak nem ivarzanak, gyakran szokatlanul hosszú idő eltelik, míg felveszik a bakot, de bizony abban a bakok sem nagyon serénykednek. Ugyanakkor nagyon kedvezőtlen a vemhesülésük, pedig megismételt párosítást is alkalmaznak. Mi lehet az oka és mit lehet tenni? - érdeklődnek.
Olvasóink olyan kérdéseket tettek fel, melyek gyakran felvetődnek a mindennapos állatorvosi gyakorlatban, pedig a reprodukció, a párosítás eredményessége meghatározza a nyulászat gazdaságosságát.
Miután nem ismerem a helyi körülményeket, nem tudok pontos választ adni Olvasóink kérdéseire, azonban – a teljesség igénye nélkül – röviden összefoglalom azokat a legfontosabb tényezőket, melyek nagyban meghatározzák a nyulak kedvező, elvárható szaporodását.
A HÁZINYÚL SZAPORODÁSBIOLÓGIÁJA
Napi munkám során nagyon gyakran tapasztalom, hogy a nyulászok az Olvasóink által panaszolt hasonló esetekben valaminő olyan gyógyszert kérnek, mely beadása után jól ivarzanak és kedvezően vemhesülnek is az anyák és egyszeriben aktívabbakká válnak a bakok. Igaz, hogy vannak ilyen gyógyszerek, mert például az ovuláció különféle hormonkészítményekkel is indukálható, de ezek is csak akkor lesznek valóban eredményesek, ha biztosítjuk a tenyészállatok számára a kedvező, megfelelő szaporodásbiológiai körülményeket. Tehát mindenekelőtt a tenyészállatok olyan élettani igényeit kell megismerni, melyek alapvetően fontosak a kedvező szaporodás megvalósulásában.
A továbbiakban tehát ismertetni fogjuk az anyanyúl nemi működését, az ivarzás tüneteit, kiváltásának és fokozásának lehetőségeit, szájon át adott gyógyszerrel vagy éppenséggel hormonális módszerekkel.
Végül pedig és nem utolsósorban a megfelelő takarmányozásról fogunk szót ejteni, mert a külső környezet legintenzívebb befolyása az ivarzásra a takarmányokon keresztül érvényesül.
MIKOR VEGYÜK TENYÉSZTÉSBE? IVARÉRETTSÉG – TENYÉSZÉRETTSÉG
Gyakori kérdés, hogy melyik a legkedvezőbb kor a nyúl tenyésztésbe vételére. Igaz, hogy a házinyúl már 3-4 hónapos korában ivaréretté válik, tehát megindult az első ivarsejtek és ezzel együtt az ivari hormonok termelődése, mely folytán a fiatal hímek és nőstények is képesek arra, hogy ivadékot hozzanak létre, de ekkor még a bakok nem alkalmasak arra, hogy rendszeresen fedezzenek, a nőstények pedig nem képesek szervezetük károsodása nélkül vemhet nevelni és fiókáikat szoptatni.
A növendékeket tehát csak akkor szabad tenyésztésbe venni, amikor elérték a tenyészérettségüket, vagyis mind a hím, mind pedig a nőstény szervezete alkalmas a szaporító tevékenységre, vagyis tenyészéretté válik.
Mikor vegyük tehát tenyésztésbe? Akkor, amikor elérték a tenyészérettséget, vagyis elérték a kifejlett kori testsúlyuknak legalább 80 százalékát. Ez azt is jelenti, hogy kisebb testű fajtákat 7-8, a közepeseket 8-9, a nagytestűeket pedig 9-10 hónapos korban ajánlatos tenyésztésbe vonni.
A hazánkban gyakoribb nyúlhúsfajták nőivarú egyedei általában 5 és fél-6 és fél, az angóra nyulak pedig 6 és fél-7 és fél hónapos korra válnak tenyészérettekké.
A bakokat ezeknél egy hónappal később ajánlatos tenyésztésbe venni ügyelve arra, hogy az első pároztatásig ne hízzanak el.
MIÉRT NEM AJÁNLATOS ELŐBB TENYÉSZTÉSBE VENNI?
Amennyiben a tenyészérettségük előtt vesszük tenyésztésbe az állatokat, szervezetüket a vehemépítéssel járó fokozott anyag- és energiaforgalom nagyon igénybe veszi és lezsarolódnak.
Főként az ilyen előhasi nyulak közül kerülnek ki azok az egyedek, melyek nem készülnek el a fialásra, fiókáikat nem fogadják el, megcsonkítják vagy felfalják őket.
A korán párosított anyáknál nemcsak a fialási arány csökken akár 30-50 százalékkal is, de nagy fokban megnő az életképtelenül vagy holtan született fiókák száma is.
Az előhasi nyulak energia- és fehérjetartalékainak kimerülése miatt további selejtezésekre és elhullásokra kerülhet sor.
MIT KELL TUDNI AZ ANYANYÚL NEMI MŰKÖDÉSÉSRŐL?
A nyúlban a petefészkek működése nem eredményez szabályos időtartamú ivarzással és ovulációval (= peteleválással) járó nemi ciklust. A nőivarú nyúlban az ivari ciklus módosult tüszőrepedésre csak a párosodás vagy egyéb ezzel egyenértékű hatás pl. feromonhatás (= szuxuálaktív szaganyag), hormonális ovulációindukálás, stresszhatás stb. után kerül sor.
A nőstény házinyúlon ezen sajátosságai ellenére egyes időszakokban mégis megfigyelhető a párzási vágy illetve annak teljes hiánya. A nőstény nyúl szexuális magatartása tehát sajátos, nem mutat ugyan szabályos nemi ciklust, mégis hosszabb ideig, két-három napon át ivarzik.
A peteleválást (ovulációt) kiváltó inger elmaradása esetén az érett tüszők a hetedik nap körül atredizálódnak (= a tüszők elzáródása, elfajulása), azonban eközben is folyamatosan újabb és újabb tüszők érik el a peteleválást megelőző fejlettségüket.
AZ IVARZÁS TÜNETEI
Az ivarzás legbiztosabb jele, hogy az anyanyúl felveszi a bakot, ugyanakkor a nem ivarzó állat visszautasítja.
A nőstények viselkedéséből is következtetni lehet az ivarzásra, mert gyakran egymást ugrálják és különösen szívesen ingerlik a bakokat. Megfigyelhető olykor az étvágy változása, étvágytalanság vagy éppenséggel a mohó takarmányfogyasztás.
Az ivarzó állat nyugtalan lesz, máskor meg éppen tompultságot mutat. Gyakori a vizelési inger. Az ivarzó nőstény nem egyszer jellegzetes lordózisos (= a gerincoszlop hát-ágyéki szakaszának meghajlása) testtartást vesz fel.
Ugyancsak jellemző tünet a péra színeváltozása és vizenyős beszűrődése. A péraajkak megduzzadnak, nyálkahártyájuk pedig sötétvörössé, némelykor bíborvörössé válhat.
A nyulak között gyakran előfordul a rejtett ivarzás. Ez azt jelenti, hogy az ivarzásnak az előbb említett külső jeleit alig tudjuk észrevenni. Gyakoribb a csendes ivarzás az elhízott anyák között, valamint a hústermelésre erősen szelektált állományokban. Elősegíthetjük ezeknél az ivarzást azzal is, ha a bakokat az anyanyulak közelében helyezzük el, vagy rendszeresen „próbáltatjuk” az anyanyulakat.
AZ IVARZÁS KIVÁLTÁSA ÉS FOKOZÁSA
- A kisnyulak leválasztása.
- Az anyanyulak áttelepítése és új környezetbe helyezése.
- A feromon hatás érvényesítésére a bakok és nőstények egymáshoz közeli elhelyezése.
- Az anyanyulak párosodási hajlama fokozható a tápetetésről a zöldtakarmányozásra való áttéréssel, a takarmány karotin, A- és E-vitaminos kiegészítésével. Olykor a zab etetése is fokozza az eddig csak szórványosan ivarzó állomány nem működését.
- Falkásítással, nagyobb csoportok kialakításával a nőstények nemi tevékenysége élénkül. A biostimuláció eredményeként az ivarzó állatok száma növekszik.
- Az egymásra ugráló anyanyulak folyamatos kiemelésével és pároztatásával ugyancsak kedvező hatás érhető el.
- Az ivarzókat minél előbb ki kell emelni, mivel az egymásra ugrálás tüszőrepedést és hosszabb álvemhességet válthat ki.
- Megjegyzem, hogy az ovulációt egyéb hatások is kiválthatják, például a hüvely és méhszáj stimulálása (élénkítő, izgató hatása), a nőstények egymásra ugrálása, de olykor traumás (pl. sebészeti beavatkozás) vagy netán stresszhatások is.
- Az angóranyúl nemi működése (ivarzás, fogamzás) nem olyan kifejezett, mint egyéb fajtáké, gyakran tapasztalható a rejtett ivarzás. Ennek egyik oka a hosszú gyapjú okozta hőgazdálkodási zavar. Csökken a fogamzási arány és fokozódik az embrióelhalás és -felszívódás. A termékenyítést ezért a nyírás utáni napokban ajánlatos elvégezni, amikor az ivarzás kifejezettebb.
(FOLYTATJUK)
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából 2011. novemberében a Kistermelők Lapjában.)
folyt.:
http://drradnaiistvan.blogspot.com/2012/04/hazinyul-meddosege-ii.html
folyt.:
http://drradnaiistvan.blogspot.com/2012/04/hazinyul-meddosege-ii.html
