2012. május 6., vasárnap

Kenya II/4

"KENYÁBAN A HALAK FEJET HŰTŐ KALAP"
A Mombulu műhely




Látogatást tettünk a kézműves szövetkezetben, a Mombulu műhelyben, ahol csodálatosan szép fafaragványok készülnek - a világpiacra is! A szövetkezet 1969-ben alakult azzal a céllal, hogy megélhetést biztosítson a fizikailag megváltozott kézművesek számára is.





Magunkat is beleértve szinte nincsen olyan Kelet-Afrikából hazaérkező turista, akinek csomagjából ne kandikálna ki egy-egy faragott zsiráf vagy maszáj harcos figura.





A fafaragások legtipikusabb példái ezek a jellegzetesen karcsú, magas ébenfából készült szobrok. A makonde stílusú figurák készítői a kamba törzs tagjai.





A jó minőségű faragványok alapanyaga ében- vagy tikfa.






Egy másik fontos hozzávaló a szappankő. A nehéz kövekből már használati tárgyak is készülnek. Sajnos ezek igen érzékenyek. Mi egy sakk-készletet és egy szobrot vásároltunk, nem a szövetkezetben, ahol készülnek az áruk, hanem egy városi, reprezentatív üzletben, ahol forgalmazták, de a szobor a feladott csomagban nagy bánatunkra eltörött.





Elég szegényesek a műhelypavilonok, a higiénia errefelé ismeretlen, de a rend sem volt erősségük.






Itt bőrholmikat készítettek. Táskát, állatfigurákat - csodálatos rutinnal és ügyességgel. Szebbnél szebb termékek kerülnek ki a kezükből. Pedig én el sem tudom képzelni, ilyen rendetlenségben hogyan lehet dolgozni, mi több alkotni!





És a higiénia? Fedetlenül folyik a műhelyek között a szennyvíz, mely bűzös, mocskos, gusztustalan baktérium-tenyészet.





De az elhanyagolt higiénia az egész országra jellemző! Rekkenő a hőség, de nem ihatunk a csobogó, friss vízből. Még a szállodában is csak palackos vizet vagy teát fogyaszthatunk. Pedig nagy ballonokban itt is árusították az ivóvizet - csak a nyálunk csorgott érte.





A csoport egyébként 150 főt foglalkoztat és 20 országba szállít a termelvényeiből dísztárgyakat - mondja vezetőnk. Ez fontos valutaforrás nekik. A hatalmas rumliban gyönyörű remekművek készülnek.





Az áru az iparművészeti boltba kerül, ahol szebbnél szebb holmikból vásárolhattunk. Itt már nyoma sem volt a káosznak, ízléses kirakatban álltak a műremekek. Sokáig alkudoztam a két sakk-készletre, egyik fából, másik kőből készült, egy oroszlánra fából és egy kőszoborra. Egy nagyobb csomagolásban fillérekért vettünk 20 fából faragott állatfigurát a gyerekeknek, a rendezett tulajdonviszonyok miatt persze mindegyiknek külön-külön pakkot.





Meglepődve állunk egy hatalmas fatörzs előtt. Ez ugyan micsoda? Vezetőnk azt mondta, hogy ez egy ezeréves fa! Azért nem esett a faszobrászok áldozatául, mert mementóként szigorúan megőrizték-megőrzik, "pedig mennyi figura készülhetne belőle!" - sóhajtott a műhely vezetője.

2012. május 5., szombat

Kenya II/3

"KENYÁBAN A HALAK FEJET HŰTŐ KALAP"
Kenya kereskedelmi központja a mombasai kikötő




Az óvárosnak számos mecsete mellett hindu templomai is vannak. A Síva templom kapuja.





Nem volt szerencsénk, nem engedtek be bennünket, így csak a mívesen festett kapuban gyönyörködhettünk.





A főutcán az út mentén sok-sok apró üzlet sorakozik, ahol szinte minden kapható. Számos olyan fűszer is, amit nem ismerünk, de fura illatot áraszt - számomra.





A kenyai lakosság túlnyomó többsége a mezőgazdaságból él, tehát a lakosság 80 százaléka, egy olyan országban, ahol a földterület 3/5-e nem művelhető. Legfőbb exportcikk a kávé és a tea, melyből nagy választékot kínáltak a boltokban.





Egyébként az országban a főbb élelmiszernövények a kukorica, burgonya, hüvelyesek, a köles és a banán.





Kenya kereskedelmi központja a mombasai kikötő. A kereskedők eleinte a monszunszéllel érkeztek a partvidékre, ám a XII. századra már jónéhány jelentős települést hoztak létre.





Itt volt a rabszolgakereskedelem egyik központja is. Az emberrablások kezdete is a kereskedők szárazföldi megtelepüléséhez köthető.





Az arany és elefántcsont különösen gazdaggá tette Mombasát, ezt csak fokozta a rabszolgakereskedelem indulása. Minden évben több ezer rabszolgát hurcoltak e kikötőből külföldre. Itt éltek a leghatalmasabb kereskedőcsaládok. Éppen állatbőröket raknak ki, ami igazán keserves munka lehet ebben a 35-36 °C-os hőségben.





A kelet-afrikai arab és perzsa uralom akkor kezdett hanyatlani, amikor az európai hatalmak közül elsőként a portugálok irigyelték meg a virágzó kereskedelmet. Nem mertem fotózni, de érdekes kép volt, amint jót falatoztak a kikötői munkások a forrón tűző naptól védett árnyékban élénken gesztikulálva és közben a számunkra fura (mert) ismeretlen nyelven hangoskodva.

2012. május 4., péntek

Kapott leveleket

Dr. A. J. H. Schotman
DEPARTMENT OF MEDICINE
VETERINARY FACULTY
State University of Utrecht
"DE UITHOF"
Yalelaan 16 - Utrecht
The Netherlands
------------------------------------------------------------

Utrecht 20/11/78


Dear Sir,

I would greatly appreciate a reprint of your article entitled:
Accident in in cattle following calcium infusion 
which appeared in Magyar Allatorvosok Lapja  461 (1978)

Thanking you in anticipation I am your sincerely,

Dr. Schotman





2012. május 3., csütörtök

Kenya II/2

"KENYÁBAN A HALAK FEJET HŰTŐ KALAP"
A Jézus erődben teszünk látogatást





Ahhoz képest, hogy az erőd 400 évvel ezelőtt épült és töménytelen sok véres háborút és rohamot élt át, viszonylag jó állapotban megmaradt.





Előre kell bocsátani, hogy a brit halatomátvétel és az ország gyarmattá szervezése után 1958-ig börtönként is működött. Az akkoriban hatalmas erősségnek számító erődöt a portugálok 1593-ban építették. Amikor Vasco de Gama, a portugál hajós 1498-ban ideérkezett, Mombasában ellenállásba ütközött, ezért kénytelen volt odébb és Malindiben létrehozni a portugál bázist.





Amikor azonban törökök érkeztek Mombasába, a legkedvezőbb kikötő "városba", mely a tengeri út biztonságát is nagyfokban ellenőrizhette, megtámadták a törököket, és elfoglalták a várost a portugálok. Erődöt építettek a tengeri kikötőbe, mely létesítésével egy olasz építészt bíztak meg. A lőrés a tenger felé irányul. Innen volt várható a támadás.





Miután a portugálok mindenekelőtt a kereszténység képviselőinek, védelmezőinek tartották magukat, Jézus nevét adták az objektumnak.





Ha figyelembe vesszük, hogy mennyi ostromot és háborút kellett az erődnek kiállnia, megállapíthatjuk, hogy valóságos csoda, hogy ilyen jó állapotban megmaradt. Miután 100 éven át csaknem mindig a tenger felől támadták a kikötőt, az ágyúk torkolata is arrafelé irányuló.





Idézzünk fel egy-két véres eseményt! 1631-et írunk, amikor Mombasa szultánja leszúrja a portugál kapitányt, és átveszi az erőd parancsnokságát. Egy esztendővel később a bosszúálló portugálok véres rohamot intéznek a város ellen, de a kemény, kegyetlen ostrom eredménytelen marad! Nem sikerült az erődöt visszaszerezniük.





Több mint 6 évtizeddel később, 1696-ban, miután az ománi szultán kifosztja a várost, megtámadja, de csak 3 esztendei küzdelem után tudja elfoglalni. Aztán újból a portugáloké lesz, de közben a zanzibári szultán is uralja az erődöt, míg végül az angolok bekebelezik. A vármúzeum tablóin, képein, ábráin szemléletes mindennek a történelmi áttekintése.





Buszra szállunk, és elmegyünk a híres Síva templom meglátogatására...

2012. május 2., szerda

Kenya II/1

"KENYÁBAN A HALAK FEJET HŰTŐ KALAP"
Mombasa a kenyai turizmus központja




Kirándulást teszünk Mombasába, mely az óceánpart legjelentősebb városa, a kenyai turizmus központja. Itt van a legnagyobb kelet-afrikai kikötő.





Egy szorosan a szárazföld mellett fekvő 15 négyzetkilométeres szigetre épült, és a szárazfölddel 3 híd és egy komp köti össze. A város egyszerre az élő történelem, egy kulturális kavalkád, ahol keresztények, muzulmánok valamint az egykori vasútépítő munkások leszármazottaiként indiaiak élnek együtt.





Kenyában ebben a városban érezhető leginkább az arab hatás! Itt, az óvárosban szinte kizárólag muzulmán vallásúak élnek. A XIX. századi gyarmati építészetre jellemző stílusok és szokások keverednek. Noha története évszázadokra nyúlik vissza, alig találunk 100 évesnél idősebb épületet.





A kanyargó utcák és szűk sikátorok felett jellegzetes, szépen megmunkált ablakrácsokkal szerelt faerkélyek sorakoznak, a házakon pedig a Zanzibáron tökéletesített, rendkívül gazdagon faragott kapuk fogadnak. A kaput kívülről hagyományosan lakattal zárják, kilincs nincsen.





A belváros szimbolikus kapujának tekinthető Mombasa jelképe, az agyar diadalíve. A 2 pár elefántagyart mintázó, egymásnak keresztbe fordított, hatalmas szobrok alatt halad át a főútvonal.





Az emlékművet II. Erzsébet királynő koronázásának és 1953-as látogatásának emlékére emelték.





A csecsebecse-árusok lépten-nyomon "letámadják" a turistákat. Bankok, pénzváltók mindenütt találhatók, de elfogadják a dollárt és az eurót is. Itt is kiemelkednek a pénzintézetek hatalmas, modern, "szellős" épületei.





Sétálunk a városban, ahol az égvilágon mindenfélét ajánlgatnak az árusok. Az áru és a szemét megfér egymás mellett.





A ruhakínálat nem éppen a párizsi divatot követi. A muszlim nők itt is talpig fekete csadorban járnak-kelnek. Őket csak nagyon titokban szabad fényképezni.Óriási volt a forgalom, ügyelni kellett, hogy el ne veszítsük egymást. Sok pihenő és őgyelgő ember van a városi parkban. Felhívták a figyelmünket arra, hogy Kenyában rossz a közbiztonság! Főleg a zsebtolvajokra kell figyelni. Legjobb, ha semmit nem tartunk magunknál az utcán, amire nincs szükségünk. Iratokat, ékeszereket a szállodában jó hagyni. Éjszaka ne közlekedjünk gyalogosan - mondta vezetőnk. Vannak olyan helyek, melyeket sötétedéskor még a helyi lakosok is elkerülnek.

2012. május 1., kedd

Kenya I/2

 "KENYÁBAN A HALAK FEJET HŰTŐ KALAP"
Alant a langy homok, felül elül a napkorong





Már első nap kimentünk a szállodánkhoz oly közel levő tengerpartra. A víz a szó szoros értelmében meleg volt!





A tengerpart aranysárga, selymesen homokos. A víztől távolabb azonban olyan forró, hogy ugyancsak szedni kellett a lábunkat, ha nem húztunk papucsot. A feleségem teljes felszereléssel: a rekkenő, legalább 35 °C-os hőségben, a tűző napon fontos kellék a kalap, a napszemüveg, az izzó homok miatt pedig a könnyű lábbeli. Nem bírjuk sokáig a tűző napon...





Ezek a kis csónakok utasra várnak, hogy egy kis hajókázásra, de főként búvárkodásra vigyék a turistákat.





A masszírozó ház üres volt, a kellékeket odakészítették: olaj, tiszta kendők stb. Akár masszírozhattuk volna egymást... Kellemes pihenőhelyeket alakítottak ki a szabadban. Talán mondanom sem kell, hogy nagyon jó érzés, amikor cirógatja az embert a tenger felől állandóan áramló, hűsítő szellő...





Igazi pihenés! A számunkra szokatlan, ismeretlen madarak éneke, a pálmafák leveleinek zizegése, időnként egy-egy, a fáról leeső kókuszdió koppanása szórakoztat nagy henyélésemben. És döntjük magunkba a töménytelen mennyiségű innivalót! Egész vagyont költöttünk kristályvízre, de enélkül nem lehet kibírni az itteni klímát.





Még a néger atyafinak is melege van és leült sziesztázni, pedig ő igazán hozzászokott ehhez a hőséghez.





Ahányszor lementünk a tengerre vagy a partra, mindig kellett venni egy zuhanyozó hűsítőt. És hogy miért van rajtam ing? Mert az előbb felugrottam a szobánkba italért, márpedig az udvaron nem szabad félmeztelenül vagy a hölgyeknek fürdőruhában közlekedni. Szerteszét mesterségesen kialakított patakocskák csörgedeznek a szállodához tartozó 23 hektáros park területén, kis mesterséges vízesések csobogása pedig fokozta a liget romantikus hangulatát.





Ilyen medencék körül helyezték el a pihenőágyakat. Időnként meg lehetett mártózni a medence kristálytiszta vizében.





Nem örültünk, amikor 5-6 állatból álló majomcsapat jött inni a medence vizéből. A parkőrök - amint észrevették - nagy lármázás közepette botokkal hajszolták el őket.





Az észak-keleti irányból a kelet-afrikai partok mentén végigsöprő monszun szél kedvező feltételeket teremtett a hajózáshoz. A partvidéken már az I-II. században élénk kereskedelem folyt elefántcsonttal, teknőspáncéllal és fűszerekkel. A VII. századtól pedig nagymértékben folyt az üzletelés arannyal, elefántcsonttal és rabszolgákkal. Ezeket cserélték sóra, vászonra, fémeszközökre.





1417 körül még egy kínai expedíció is elérte a partvidéket. A nagyobb városok autonóm szultánságokat hoztak létre. Az arabok behozták az iszlám kultúrát. Az arab hegemónia végét jelentette a portugál Vasco de Gama érkezése 1498-ban. Mindenütt barátként üdvözölték, csupán Mombasa viselkedett ellenségesen vele, mely az arab ellenállás központjává vált.





Minden nap vásároltam egy kókuszdiót, és finoman fogalmazva nem esett nehezemre meginni esténként az erkélyen a körülbelül 2-3 decinyi kókuszlevet.