2011. június 30., csütörtök

Tanzánia VI/2

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Ahogy végighaladtunk a falvakon...




Ezek az afrikai fekete honpolgárok bizony nem törik össze magukat a munkában! Ahogy végighaladtunk a falvakon, minden ház vagy kunyhó előtt láttunk alvó férfiakat, ahogy mondani szokták a "legnagyobb munkaidőben": délelőtt is meg délután is...





Legtöbben rossz vályogházakban laknak vagy fából, pléhből összeeszkábált kalyibákban, esetleg kunyhókban, melyekben bútor alig van. Berendezése néhány gyékény a földön, esetleg egy barkácsolt ágy a sarokban. A kunyhó közepén kis tűzrakás ég, amit általában a koros nagyanyó őriz. Az udvaron főzik kedvenc ételüket, az ugazit, a kukoricából vagy rizsből készült kását. 





A lakást nem illik - meg nem is tanácsos - csak úgy "se szó, se beszéd" megközelíteni, hanem már tisztes távolságból ajánlatos odakiáltani az üldögélő vagy fetrengő, tereferélő vagy éppen valamivel foglalatoskodó feketének, hogy:
- Hodi? (Odamehetek?)
Csak abban az esetben szabad közelíteni, ha azt a választ kapjuk:
- Karibu! (Jöjjön!)





Igen magas a gyermekhalandóság! A csemeték itt nem szükségszerűen nőnek fel, és válnak felnőtté. Igaz, hogy az anyák is újra meg újra szülnek, akár 12-t vagy még többet is, de csupán 3 vagy 4 tud felnőni közülük.
A nők nagyon sok mindent kénytelenek eltűrni a férjüktől. A mwali-időszak alatt alaposan felkészítik erre az alárendelt szerepre a lányokat. Hogy mi az a mwali? A leányzókat, amikor nővé válnak, elkülönítve bezárják egy külön kunyhóba, ahová csak idős fehérszemélyek látogathatnak. Elzárják őket a világtól.
Az asszonynak néhány lépésnyire szabad csak követnie a férjét, urát és parancsolóját. Ő cipeli a nehéz terheket is. Étkezéskor a férfinak tálalnak először, és ő kapja a legjobb és legnagyobb falatokat. Ha a pasas beszél, a nőnek pisszenés nélkül kell hallgatnia, és lesütnie a szemét. Lesnie kell, és ellentmondás nélkül tiszteletben kell tartania a férje kívánságait.
Az anyák megkülönböztetett tisztelettel viseltetnek a fiúgyerekeik irányában is. Az anya a fiát soha meg nem veri, ha nem fogad szót, béketűrően győzködi, és ha netán a fiú mérgében megüti az anyját, az elnéző mosollyal védi magát. És mindez miért? Azt hiszik, hogy őseik lelke születik újjá gyermekeikben. A férfi egyébként második és harmadik feleséget is vehet, akik összehangolják munkájukat, és ez egyáltalán nem zavarja a boldogságukat...





A maszájok bejönnek a városokba és más falvakba is. Lépten-nyomon lehet találkozni velük. Általvetőjük (mely alatt más ruhadarab nincs) és lándzsájuk elmaradhatatlan. A büszke embereket nem ajánlatos megsérteni, mert ha nem is használja azonnal a fegyverét, amikor sértve érzi magát vagy bosszús, kidülleszti a mellét, váratlanul letépi gyér ruházatát, és egyszeriben felfedi férfiassága jelképét! Szabad hát feldühíteni?





- Hát ez micsoda? - kérdeztük a vezetőt.
- Üzemanyag-kimérés kicsiben.





A szafariról visszaérkezve ismét a Hotel Tanzanitében nyerünk elhelyezést a Meru hegység alatt, e csodálatosan szép vidéken. Összkomfortos bungalóban lakunk, a moszkítóhálón át beáramlik a trópusi virágok fenséges illata. Az udvar telis-tele tarka színekben játszó, nehéz illatú, hatalmas szirmú trópusi növényekkel. Az éjjeli zene már félelmetesebb, mert ezt a moszkítók népes hada szolgáltatja az ablakunk előtt behatolásra alkalmas rést keresve a hálónál.

2011. június 29., szerda

Tanzánia VI/1

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Sétálgatunk...




Fillérekért vásároltunk egy nagy füzér banánt ebben a falusi üzletben. Európai értelemben vett bolt csak a városokban található, errefelé a hevenyészve összetákolt kalyiba képviseli a kereskedelmi helyiséget.





Déligyümölcs minden mennyiségben kapható (az örökké termő banánfát még permetezni sem kell), és az utcai restaurantok ugyancsak igen kedveltek és forgalmasak. A higiénia persze errefelé ismeretlen fogalom! Szinte el sem hajtják a legyek miriádjait. Az edények elmosogatására pedig nincs víz.





A helybéli hölgy direkt elfordítja a fejét, nem akarja, hogy fényképezzem.





Nagy a sürgés-forgás a tűzhely körül. Mit sütnek ugyan? 
- Például kumbikumbit is - mondja néger sofőrünk. Nagyon finom csemege! - fűzi hozzá.
Ezzel a finomsággal már találkoztunk egy maszáj kunyhóban. 
Különösen az esős évszakban a gyakori felhőszakadás után a termeszek kirajzanak. A gyerekek tudják ezt, és már kora reggel figyelik a termeszvárakat. Amikor a nap kezdi felmelegíteni a dombot, előjön a királynő, kiterjeszti a szárnyait, és felröppen, hogy új bolyt keressen. Utána kirajzanak a szárnyas termeszek is, amiket kumbikumbinak hívnak. Felszállásuk pillanatában a gyerekek elfogják, és összegyűjtik őket. Az asszonyok megsütik a puha, kövér férgeket, és főként a csemeték, de a férfiak is alig várják, hogy ropogtathassák a kedvelt nyalánkságot! A tűz felett jól megrázzák őket, mikor is ledobják a szárnyaikat a nagy hangyák. Az éhes gyerek sokszor meg sem várja, míg megsül az ínyenc falat, a helyszínen megeszi a bogarakat akár szárnyastul is - mindenestül.





Ennél a benzinkútnál nem olyan elegáns a kiszolgálás, mint nálunk vagy a gazdagabb földrészeken. Itt várják a turistákat. A gyümölcsárusok és a kéregető gyerekek is, akik azonnal erőszakos "támadásba" lendülnek. Ezek a feketék nem olyan büszkék, mint a maszájok, akik a közelükbe sem engedtek bennünket - csak nagy protekcióval és még nagyobb baksisért -, ezek már éppenséggel koldulják az alamizsnát.





Persze aki azt hiszi, hogy itt minden fekete szegény és minden fehér gazdag, az nagyot téved! Főként az ország függetlenné válása óta bizony kialakult egy elég módos bennszülött réteg, és sok fehér ember dolgozik itt a idegen országokból (így hazánkból is) dollárért, amivel már évek óta tartoznak...
A nagyiparosok, nagykereskedők fekete szolgákat tartanak, gyermekeiket pedig gyakran Európa vagy Amerika híres egyetemein iskoláztatják.





A pénzük a shilling, értéke kiszámíthatatlan volt, mert az országban ottlétünkkor dühöngött az infláció! Saját pénzük semmibevétele. Személyenként 50 dollárt kellett beváltani minden külföldinek, és egy dollárért 50 shillinget adnak. A költőpénzünket kötelező volt átváltani. Mindenki dollárra éhezik! Úton-útfélen szólongattak bennünket a feketék, hogy nincs-e dollárunk, ők jól beváltanák. És ugyan mennyiért? 160 shillinget adtak volna érte...





Nekünk persze nem volt felesleges dollárunk, de akinek akadt, vezetőnk figyelmeztette, hogy az ilyen utcai tranzakciótól óvakodjon, mert szigorúan büntetik. És itt az idő nem számít! A börtönévekkel könnyen dobálóznak...





- ...a közelmúltban évekre ítéltek egy angol állampolgárt közúti baleset miatt, noha nemcsak a külföldi volt a hibás, hanem a helyi "áldozat" is - folytatja vezetőnk. És hogy milyenek a börtönviszonyok, arról meggyőződhettünk Zanzibárban, ahol a rabszolgák szállásának egy részét használják ma börtönként.

2011. június 28., kedd

Támadnak a szúnyogok (myxomatosis)

ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG
TÁMADNAK A SZÚNYOGOK – JÖN A MYXOMATOSIS

HOGYAN LEHET VÉDEKEZNI A BÁNTALOM ELLEN?

A myxomatosis a házi és az üregi nyúl egyik legtöbb gazdasági veszteséget okozó, rettegett vírus okozta betegsége, mely a fejen és a természetes testnyílások környékén nagy vizenyős duzzanatokkal vagy göbök megjelenésével jár. A betegség ez idő szerint gyógyíthatatlan, de a vírus iránt sem a mezei nyúl, sem az ember, sem pedig a hasznos háziállatok nem fogékonyak.

ELTERJEDTSÉGE

A bántalom a Skandináv országok kivételével egész Európában elterjedt. Hazánkat 1959-ben érte el a járvány, mely Európában Franciaországból indult ki egy földbirtokos felelőtlensége folytán.
Az történt ugyanis, hogy 1953-ban Ramboullit vidékén egy földbirtokos a parkjában elszaporodott üregi nyulak kiirtására alkalmazta a fertőző anyagot. A kórokozó vírus azonban nem állt meg a park határán, hanem ebből a fertőző gócból kiindulva nemcsak egész Franciaország üreginyúl-állományára terjesztette ki a betegséget, de 400 kilométeres sebességgel galoppozva szétterjedt az egész kontinensen.
Kártételére jellemző, hogy annak idején a nagy járványok során Belgiumban és Franciaországban az óriási nyúlkiesések következtében a nyersanyaghiány miatt számos feldolgozóüzemet kényszerültek bezárni.

MI OKOZZA?

A betegség kórokozója a leporipox virus genus tagja. A vírus 55°C hőmérsékleten egy perc alatt elpusztul, beszáradt bőrökön azonban hónapokig fertőzőképes maradhat. A házinyúl a vírus iránt nagyon fogékony.
A kórokozónak igen nagy a virulenciája, mert – ha valamely házinyúl-állományban felüti a fejét – védekezés híján valamennyi nyúl megbetegedhet és igen nagy az elhullási arány.

A FERTŐZŐDÉS

A vírust mindenekelőtt a különféle ízeltlábúak, legfőképpen pedig a szúnyogfélék terjesztik, amelyeket a szél nagyobb távolságokra is elsodorhat. A kórokozó vírust a vérszívó külső élősködők, a hártyásszárnyú szúró rovarok, különösképpen pedig a szúnyogok, mint vírushordozók viszik át egyik állatról a másikra.
Ezzel magyarázható az a tapasztalat, hogy a betegség főként a tavak, folyók, tocsogók, nádasok, udvari víztározók, trágyadombok környékén élő nyúlállományokban szedi áldozatait.
Előfordulása szoros kapcsolatot mutat a szúnyograjzás idejével. Mentes állományokba olyan zöld-, illetve száraz szálas takarmányokkal is behurcolható a vírus, amelyek mixomatózisban beteg üregi nyulak lakta területekről származnak.

A BETEGSÉG BEHURCOLÁSA

1. A betegség legfőbb terjesztői a szúnyogok. A beteg állat véréből vagy különösen a bőr alatti duzzanatok szövetnedveiből és sejtjeiből – a szúrás alkalmával felvett vírus – a szúnyog szívókájában és egyéb szájszerveiben több mint egy hónapig is megtartja a fertőzőképességét. A vírushordozó szúnyogok a legváltozatosabb módon eljuthatnak olyan vidékekre is, ahol a betegség soha nem volt honos (szelek szárnyán, zárt járműveken, repülőgépen, vasúti kocsin, autón stb.).
2. Terjesztheti a betegséget a mezőn kaszált és vírussal fertőzött szálastakarmány.
3. Behurcolható a vírus a fertőzött, ragályfogó tárgyakkal, nyúlszállító ketreccel és fertőzött szállítóeszközökkel is.
4. A kórokozó nyúlról nyúlra is átragadhat.
A szúnyog a szúrása közben nemcsak nyálat bocsát a sebbe, hanem ugyanakkor a fertőző anyagot, a kórokozó vírust is közvetíti. A nyúl allergiásan válaszol a szúnyogcsípésre, ami a szúrás helyén duzzanatképződésben nyilvánul meg.
Igaz, hogy az éhes szúnyog nem válogat, de megfigyelték, ha lehetősége van, szívesebben támadja meg a színes nyulat, mint a fehéret. Ugyancsak hazai megfigyelés, hogy a szúnyogok először az alsó rekeszekben levő nyulakat csípik meg, ezért ajánlatos az értékesebb állatokat a felső rekeszekben elhelyezni.

A BETEGSÉG TÜNETEI

A betegség lappangási ideje 7-10 nap. A bántalomnak kétféle megjelenési formája van:
1. Az ödémás kórforma, mely vizenyős-kocsonyás beszűrődések jelentkezésében nyilvánul meg. Ezek a duzzanatok a szúnyogcsípések helyén jelentkeznek, többnyire a szőrrel gyérebben bevont területen.
2. A noduláris forma jól körülírt csomók megjelenésében mutatkozik. Ez a kórforma főként akkor jelentkezik, amikor gyengébb virulenciájú kórokozó támadja meg a szervezetet, vagy ha a nyúl már bizonyos fokú védettséggel rendelkezik.
Az ödémás elváltozások jellegzetes helyei a szemtájék, a szemhéjak, az orr, a végbélnyílás és a nemi szervek környéke.
Az olykor hatalmas kocsonyás duzzanatok lehúzzák a füleket, de nem egy olyan esetet is láttam, amikor az egész fejet duzzanatok burkolták és kialakult az ún. oroszlánfej.
Az elmondott tüneteket gyakran orrhurut, a szem kötőhártya-gyulladása, légzési nehézségek kísérik. Olykor tüdőgyulladás is kialakul. A beteg állatok általában egy-kéthét alatt elhullanak, de előfordulhatnak nagyon gyors elhullással járó esetek, de olyan is, hogy akár több hétig is betegeskedik az állat, majd csont-bőrré lesoványodik és elhullik.

HOGYAN LEHET VÉDEKEZNI A BÁNTALOM ELLEN?

A betegség megelőzésének legfontosabb módja, hogy megakadályozzuk a baj behurcolását és a vérszívó rovarokat, de mindenekelőtt a szúnyogokat távoltartsuk és elpusztítsuk. Megvédhetjük a nyulakat a betegségtől az állomány vakcinás oltásával is.
1. Gondosan kerülni kell a bántalom, a kórokozó vírus behurcolásának a lehetőségét is. Itt nem csak a ragályfogó tárgyakra gondolok, de olyan eset is előfordult, amikor a fertőzött tenyészállattal hurcolták be a betegséget.
2. Az állatokat lehetőleg zárt épületben tartsuk.
3. A nyulak tartási helye körül a nedves, pocsolyás helyeket meg kell szüntetni.
4. Gondolni kell arra, hogy a nedves területről begyűjtött zöldtakarmánnyal a jól zárt helyre is bekerülhet a szúnyog.
5. A szúnyogok kedvelik az állatokkal zsúfolt, nagy ammónia- és páratartalmú levegőjű istállót. A szellőztetés helyes megoldásával elősegíthetjük a szúnyogok távoltartását.
6. Az istállók fali nyílásait gondosan el kell zárni, hogy a szúnyogok ne tudjanak behatolni. Jó szolgálatot tesz a keretre feszített gázolajjal vagy valaminő szúnyogirtó szerrel permetezett szúnyogháló.
7. A kisgazdaságokban oly elterjedt fészer alatti tartás, illetve a védőtető alatt elhelyezett egyedi ketrecekből összerendezett ketrecsorokban való nyúltartás egyáltalán nem biztonságos!
8. Rovarölő vagy riasztó (repellens) szerekkel ugyancsak tudjuk irtani, vagy legalábbis távoltartani a szúnyogokat.

HATÓSÁGI RENDSZABÁLYOK

A beteg állatot nem szabad véres úton leölni, a bőrét kiszárítani, vagy a húsát elfogyasztani. A levágott és lebőrözött nyúl húsát értékesíteni és belsőségeit a szemétdombra szórni szigorúan tilos! A betegség vagy gyanújának észlelésekor, azt jelenteni kell az állatorvosnak.
A betegség megállapítása esetén a beteg állatokat ki kell irtani, a helyi és községi zárlat alá helyezett területen levő összes nyulat pedig vakcinás oltásban kell részesíteni, ami állatorvosi feladat.

A MEGELŐZŐ OLTÁSRÓL

Megfelelő állományvédettség céljából fertőzött vidékeken nyár elején érdemes az összes 3 hónaposnál idősebb nyulat vakcinával beoltatni. Szükség esetén fiatalabb süldő nyulak is olthatók, de ezek védettsége rövidebb ideig tart. Az állatok oltására a Myxovac vakcin alkalmazható.
/A cikk megjelent dr. Radnai István tollából 2005. augusztusában a Kistermelők Lapjában.)

2011. június 27., hétfő

Tanzánia V/5

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Ahol semmi sem vész kárba...




Gépkocsink közeledtére ijedten futottak be az erdőbe az antilopok, majd miután leállt a motor, ismét békésen legelésztek az erdőszélen. Másfél méter hosszú, rozsdavörös, őznagyságú állatok. Fejük karcsú, orruk finom, kecses!





A jávorantilop már jóval nagyobb, a 4 métert is eléri. Legkedveltebb legelőterületei a mimófák által ritkásan benőtt füves síkságok. Veszély közeledtére a szétszórtan legelésző állatok először ügetésbe fognak, azután gyors iramra váltanak néhány óriási szökelléssel!





Nagyon kedves kis állat a gazella, természettől megáldott mozgékony, eleven, fürge, bájos teremtmény. Futása rendkívül könnyed. Remek látványt nyújt a menekülő csapat, mely 1-2 méteres szökkenésekkel szélsebesen száguld, miközben nemcsak az útjába eső köveket, tárgyakat de a társait is átugrálja. Szimata, látása és hallása kitűnő!





A hatalmas legelőn gyakran találunk kadávereket. Ezúttal egy gnú tetemét látjuk, a jóllakott oroszlán maradékaként. A hiénák és a dögkeselyűk még nem fedezték fel, mert másként csak a teljesen letisztított csontváz maradt volna. Itt szigorúan tilos bármihez is hozzányúlni!





A végeláthatatlan vadlegelő temetkezési vállalkozói a hiénák. Főként éjjel járják a nyílt, füves, sziklás, bozótos terepet. Elsősorban dögevők, és az elhullott élőlényeket keresik, de ha ilyen nincsen, megtámadják a gazellát de a gnú borját vagy a beteg, fáradt, nagyobb állatokat is. Kitűnő szaglásuk, látásuk, és hallásuk vezérlik őket!





Éjjel lármás hangversenyt rendezve hívják egymást, majd a hívó szó azonnal elmarad, ha egyikük dögre akad. Az ilyen körül leírhatatlan nyüzsgés támad. Falánkságuk csodával határos. Semmivel nem törődve, fesztelen röhögés, hahota és ricsaj közepette lakmároznak. Hangjuk rekedt, rikácsoló, olykor borzalmas vihogásnak tűnik, mint a pokol gúnykacaja. Hallatára megborzong az ember!





A világ legnagyobb madara a strucc. Kisebb csoportokban járják a legelőt, ahol fűvel, lombokkal, magvakkal és rovarokkal táplálkoznak. A hím egyszínűen fekete, 2,5 méter magas és 75 kg-os. A nőstények közösen raknak a homokba vagy 30 tojást, melyek egyenként másfél kilót nyomnak. Nappal a tojók, éjjel a hímek ülnek a tojáson!





Íme a természet utcaseprői, akik a fákon tanyáznak és élesen figyelik, hogy mikor adódik a láthatáron egy hulla, amit azután hatalmas rikácsolást produkálva megtámadnak, és csak a hófehérre csipkedett csontvázat hagyják maguk után. Főként dögökkel élnek, de mindenféle hulladékot elfogyasztanak!

2011. június 26., vasárnap

Tanzánia V/4

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Amerre csak nézünk: állatok...




Íme a gnú, mely félig szamár, félig ló. Torzszülemény. Karcsú lábakon nyugvó törzse zömök, elöl észrevehetően magasabb mint hátul, szemének tekintete vad, rosszindulatú, füle kicsiny, hegyes szarvai élesek, lapítottak, rücsköcsek. Farka hosszúbojtú, nyakának elülső része sörényes.
A gnúk társas állatok, melyek nagy csapatban és más antilopokkal társulva legelésznek. Ha megzavarják őket, sebes ügetésbe kezdenek sajátos módon mozgatva farkukat, azután hirtelen megállnak, és szemügyre véve riadalmuk okozóját néhány rövidet horkantanak. Megsebesítve alkalomadtán az embernek is nekitámad. 
A tehén a borját a legnagyobb önfeláldozással védi, óvja. Úgy a legelés közben mint a küzdelem során gyakran térdre ereszkedik. Ügetés közben az azonos oldalú lábait emeli egyszerre. Minden mozdulata szilaj, pajzán és tüzes.
A felnőtt gnú vadászata bizony nem könnyű feladat! Az állat hihetetlenül gyors és kitartó. Viselkedése a vad szarvasmarhára emlékeztet, ahogyan felveti a fejét, amikor megzavarják, ahogyan lelapul, és ahogyan kirúg mielőtt futni kezd...





Afrika hazája a legcsinosabb sertésfélének, a bojtosfülű disznónak, de itt honos a sertésfajták legrútabb képviselője, a varacskos disznó is. Orrukat oldalt 3 nagy, rút, szemöcsszerű kinövés ékteleníti, melyek közül a szeme alatt levő több centi hosszú és mozgatható.
A növények mellett az óriás százlábúakat is elfogyasztja, pedig e rovarok rettenetesen bűzösek, és a testükben levő nedvek csípősek, olykor maró ízűek, igazi ínyencnek valók.
A vizek közelében, füves, cserjés helyeken tartózkodik. Ha veszélyben érzi magát, föld alatti barlangjába húzódik vissza. Nagyon kedveli a termeszhangyák elhagyott várait.





Ó, a majmok nagyon sok derültséget, vidámságot szereztek! Egy társunk banánnal kínálta meg az egyik állatot. Amikor az befalatozta, felugrott a landroverre és újabbért nyújtotta a kezét. Amikor nem kapott, megfordult, és levizelte jótevőjét. A horda ura és parancsolója nem messze figyelte a jelenetet, odaugrott kapzsi társához, és megfenyítette, mire az pofazacskójából kiköpte a banánt. Óriási zsivajgás közepette fergeteges veszekedés támadt a bandában.
A páviáncsapat 40 tagból állhatott, amit 3-4 jól megtermett hím vezetett. Ők a banda közepén menetelnek szigorú rangsorban. Itt haladnak a vemhes és szoptató anyák és a kicsinyek is. A horda szélén helyezkednek el a védőpajzsot alkotó másodrangú hímek. Addig harcolnak, míg a társaság biztonságot talál a fákon.
Sajnos az ilyen horda komoly kárt tud tenni az ültetvényeken! Megeszik a banántermést, tönkreteszik a kölesvetést, a paradicsomot, burgonyát és a szegény afrikánerek munkájának minden gyümölcsét. Így csak számunkra voltak olyan kedvesek, érdekesek és szórakoztatóak...





Az állatvilág leghatalmasabb és legnépszerűbb állata az elefánt. A felső metszőfogak agyarrá alakultak át, ormánya pedig nem más, mint orrának és felső ajkának egyesített meghosszabbodása. Az afrikai elefánt nőstényeinek is vagy agyara! A rendkívül értékes, kifejlett agyar 2-2,5 méteres, 30-50 kilós, olykor azonban akár 80 kilót is nyomhat.
Már a régi egyiptomiak is ismerték az elefántot. A fáraónak beszolgáltatott adó egy része elefántcsontból állott. Az ember először hadicélokra használta, de Thaiföldön egy erdészetben magam is láttam, amint békésen szállították a nagyméretű fatörzseket a hatalmas állatok az erdőből.
Sokáig lekötött bennünket az elefántcsorda. A bikák 50-60 mázsa súlyt is nyomnak. Többen is befeküdtek az itatóhely környékét borító agyagvizű sárba, és jobbra-balra henteregve jóízűt dagonyáztak. Ha az egyik abbahagyta, máris elfoglalta a helyét a másik. Mások teleszívták az ormányukat vízzel, és saját magukat majd egymást locsolták vele.
Verítékmirigyeik nincsenek, 2 négyzetméteres hatalmas füleik állandó mozgatásával hűsítik magukat. Még alvás közben is jár a fülük! Igaz, hogy gyengén látnak, de hallásuk és szaglásuk kitűnő. Ha felingerlik, a csorda mindent eltapos! Óriási mennyiségű lombot elfogyaszt, csemegéje az ernyős akác. Jól megkopasztják a fákat...





Az orrszarvú kevéssé megnyerő, lomha állat. Vagy legelészik, vagy alszik. Többnyire magányosan, borjával vagy élete párjával barangol. Nehézkesen és esetlenül jár, ha azonban egyszer nekilódul, gyorsan tud futni! Hallása kitűnő, de látása elég gyenge. Mindenféle gallyat, kemény kórót és bogáncsot elfogyaszt, még a szamártövist is. Persze jobban szereti ő is a zamatos füvet. Najában egyszer ellátogat a vízhez, ahol iszik, egy kellemes iszapfürdőt vesz, amire nagy szüksége van, hiszen bár vastag a bőre, az nagyon érzékeny a legyek és böglyök csípésére!
Sajnálatos módon az ember jelenléte sokszor felbőszíti, és ilyenkor vad dühvel és röfögéssel rohan ellenfelére. Nemrégiben borított fel egy szafarizó landrovert egy orrszarvú, és ha az utasok nem futnak el hirtelen egy kitérőt téve (ugyanis a vad egyenesvonalban fut), agyontiporja őket. Sofőrünk is állandóan a gázon tartotta a lábát - ugrásra készen...

2011. június 25., szombat

Tanzánia V/3

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Másnap korán indulunk újabb vadászatra




Aki látta a trópusi napfelkeltét, egyhamar nem feledi el. Ez a buja, trópusi természet legnagyszerűbb színjátéka. A narancsvörösben, bíborban tündöklő égalja világoskékbe olvad. S az égbolt színeivel együtt színt vált a közvetlen környezetük is, míg végül a szikrázó napsütésbe belefájdul az európai ember szeme...





A tanganyikai tájak egyik érdekes és különleges látványa a csaknem mindenütt előforduló termeszvárak sokasága. Ezek a dombok vagy olykor a 3-5 méter magasságot is elérő égre nyúló tornyokat utánozó építmények elmaradhatatlan természetes részei a végtelen afrikai síkságnak. A várak lakói szigorú államban élő rovarok, melyek ha megjelennek valahol, elpusztítanak minden növényi és állati eredetű anyagot, amihez csak hozzáférnek. Napvilágnál sohasem támadnak, földalatti járataikban vagy az éj sötétjében lepik meg az áldozatukat: egy-egy élő fát vagy elhullott állatot.





A királyon és királynőn kívül - melyek a szaporodást szolgálják - valamennyien, a dolgozók és a katonák teljesen vakok. A várban a dolgozók építik és javítják a termeszvárat; dajkálják, etetik a petékből kikelt fiatalokat; táplálják és tisztogatják a királynőt; enni adnak a királynak. Gombatenyészteket létesítenek, melyeket szüntelenül trágyáznak és öntöznek. Vizet hordanak, és szellőzőberendezéseket építenek.





Először nagyon féltünk, amikor Landroverünk megközelítette az oroszlánokat, de amikor láttuk, hogy azok ügyet sem vetnek ránk, bátran fényképeztük őket. Gyermekkorunkban elhitették velünk, hogy az állatok királya: bátor, nemes, büszke és más hasonló jellemvonásokkal megáldott. Pedig mindezen emberi tulajdonságoknak éppen az oroszlán életében semmiféle jelentősége nincs. Itt csak egyetlen követelmény van: az életben maradás! A sebesült oroszlán a társaitól akár éhen is halhat, azok sohasem szereznek neki táplálékot, sohasem sietnek segítségére. Táplálkozásuk szigorú rangsorban történik. Rendszerint a nőstény ejti el a vadat. Kedvenc csemegéjük a bivaly, a zebra és a gnú. Amíg nem jönnek a társak, a szerencsés vadász nyugodtan táplálkozhat. De ha jönnek az erősebbek, a rangosabbak - már félre kell állnia. Amikor aztán a "felső tízezer" degeszre zabálta magát, jöhetnek a többiek! A gyengébbek... A kicsinyek (sok más állatfajjal szemben, mint pl. a hiéna, leopárd) csak akkor jutnak zsákmányhoz, ha marad a felnőttek után.
Az oroszlán gyakran falkában jár, máskor csak kisebb csoportokban, de olykor - főként a hímek - járják a maguk útját. Az embert kizárólag akkor támadja meg, ha védekezik, vagy ha nagyon éhes. A nőstény évente egyszer 3 napig ivarzik, és több hímmel párosodik. 100 napos vemhesség után ellik.





A hatalmas vadlegelőn egymás mellett élnek a különféle növényevő fajok, melyeket 2 csoportba osztanak: a lombevőkre, melyek a fák, bokrok leveleit fogyasztják (mint az orrszarvú, zsiráf, antilop); és a legelészőkre (mint a zebra, víziló, kafferbivaly, gnú és víziantilop). Még csak elképzelni is alig lehet szebb állatot, mint a füves pusztáknak ezt a pompásan színezett, erőteljes, vad, szélsebes teremtményét, a zebrát. Hosszasan gyönyörködtünk a zebracsapatban, amint rendetlen futással nyargalnak előre felvetett fejjel és kinyújtott farokkal fej-fej mellett szorosan együtt a groteszk külsejű, kérődző pajtásaikkal, a gnúkkal.
Legveszedelmesebb ellenségük az oroszlán és az ember. Az európai ember lelkiismeretét máris több zebrafaj kiirtása terheli, mivel gyönyörű bőréért vadászta. A bennszülöttek számára a kissé íztelen, de enyhén édeskés zebrapecsenye a hájával együtt - valóságos nyalánkságnak minősül!





Ha a kecsesen hosszúnyakú és hosszúlábú zsiráf az ajkával el akarja érni a füvet, bizony elülső lábait szét kell terpesztenie. Többnyire azonban erre nincsen szükség, mert tápláléka a fák leveleiből és gallyaiból áll, amelyeket iszonyú hosszú, hajlékony nyelvével ujjakhoz hasonlóan körbefog, magához ránt, és azután alsó metszőfogaival levág. Fejmagassága 5-6 méter. Legfestőibb állat hazájában, a tartózkodási helyén a természetben a zsiráf. Ha kissé megriad, lassú, himbálózó léptekkel távozik, és ilyenkor méltóságteljesnek és büszkének látszik. De ha igazán megijesztik, farkát felcsapva különös galoppba kezd! Szarvaival ugyan nem tudja védelmezni magát, ez csupán ékességre való, de hosszú, izmos lábai rugásával annál inkább! Ily módon még az oroszlánt is feldöntheti. Ellensége nincs. Néha az oroszlán rabol el magának egy-egy borjút, vagy ha nagyon éhes, egy öreg állatot. Régóta korlátozzák a vadászatát, mert húsa kitűnő pecsenye, bőre feldolgozható, farokbojtjából légycsapó készülhet, patáit pedig szaruneműk készítésére használják.

2011. június 24., péntek

Tanzánia V/2

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
A Manyara tónál




A Manyara tavat ellepő flamingók számát éppúgy becsülhetem 2 ezerre, mint akár 50 ezerre is. Egy bizonyos: amikor felriasztottuk őket, valóságos rózsaszín felhőként emelkedtek a magasba. Ez az egzotikus tollazatú madár ha felrepül széjjelnyitott szárnytollaival, a szélben repülő rózsaszínű virághoz válik hasonlóvá. E szép madár évente csak egyetlen fiókát költ bent a szikes tavak szigetén, az ellenség által elérhetetlen helyen. Fiókáikat sajátos módon úgy táplálják, hogy algákkal telt vérpiros folyadékot csurgatnak azok kitátott szájába. Rettegett ellensége a lármás rétisas, mely puszta megjelenése is nagy pánikot kelt közöttük.





A vízilovak hátán futkározó madarak nem a hatalmas állat bőrét csipkedik, mert erre az óriási húskolosszus ugyancsak érzékeny. Úszó szigetnek tekintik a napi 100 kg-nyi füvet is elfogyasztó állatot, mert ennyi táplálékra van szüksége, hogy irdatlan testét ellássa üzemanyaggal. Nagyon veszélyesen támad, ha támad.





A szövőmadarak fészkei művészi alkotásokként függenek a fán. Mindennapi öltözetük olyan, mint a verébé! Most azonban nászruhát öltöttek. Ruhájuk skarlátpiros és fekete álarcot viselnek. Sajnos elrepült a kamerám elől.





És íme a legfalánkabb madár, a marabu. Tápláléka minden elképzelhető gerinces kisállatból kerül ki, a patkánytól és a fiatal krokodilustól kezdve a legkisebb egérnagyságúig mindent felfal! De elkölti a pókokat, rovarokat, és kiváló előszeretettel a döghúst is.





Csodálatos szállóban, a Ngorongoro Wildlife Lodge-ban laktunk a vadvilág kellős közepén. Természetes sziklákra, hatalmas terméskövekre épült, és ezek szolgáltatták az oldalfalakat is a helyiségek között. A szobám ablakából fenséges kilátás nyílt a kráter füvén legelésző állatseregletre, az antilopokra, a gnúkra, a zebrákra és a kafferbivalyokra. A jókora sziklákon hármasával, négyesével ugráltak, mászkáltak a patkánynagyságú, szürke bundájú kis állatok. Patkánynak vélvén rettenetesen megijedtem, de hamarosan rájöttem, hogy szirti borzok. Itt a Lodge-ban teljesen megszelidültek. Nagy biztonsággal másznak fel a meredek sziklafalon, hisz talppárnájuk középső részének behúzásával vagy kiterjesztésével hozzá tudnak tapadni sík felületekhez. Ki hinné, hogy ezek a kicsiny, 3-3,5 kg súlyú élőlények a hatalmas, 30-40 mázsás tömeget is elérő elefántok feltételezett rokonai.





Esős évszak idején hatalmas víztömeg zúdul alá förgetegként a tucatnyi patakmederben, elsodorva mindent, ami az útjába kerül. Több mázsás sziklatömböket gördít tova a rohanó áradat; óriási szálfákat tép ki gyökerestül, és a turistautak erős betonhídjait döngeti félelmetes terhével. Ilyenkor minden élőlény fedezékbe vonul... De most szelíden csörgedez a kristálytiszta vízű patakocska...

2011. június 23., csütörtök

Tanzánia V/1

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Indulunk a vadásztúrára




Nagy izgalommal készülünk a szafarira, hogy bejárjuk Afrika vadállományban leggazdagabb területeit, a Szerengeti parkot, a Ngorongoró krátert, a Manyara és Natron tó környékét. Remélhetően e vadvédelmi területeken valamennyi Tanzániában élő vadállattal találkozni fogunk.





Landroverünk teteje nyitott, innen lövöldözzük a vadakat fényképezőgépeinkkel. A halandó téved, ha azt hiszi, hogy ezek olyan parkok, ahol jól ápolt utak, padok és díszfák vannak. Itt maga a természet szolgál parkul, a maga ritkásan álló fáival, erdőivel, tüskés bozótjával, tavacskáival, patakjaival, úttalan útjaival és kedvükre szabadon kószáló vadjaival.





Hamarosan indulásunk után nagy szerencse ért bennünket! Találkoztunk egy lustálkodó "oroszlánházaspárral". Igaz, hogy a kocsi egészen megközelítette őket, de ügyet sem vetettek ránk. Izgatottan fényképeztünk, miközben álmos pillantásokkal vettek tudomást rólunk. Vagy nagyon jól voltak lakva, vagy nem voltunk az esetük.





Megilletődve tisztelegtünk Michael Grzimek emlékművénél, kinek apja a világhírű német tudós, a 20. század Bréhmje, aki a legtöbbet tett az afrikai vadállomány megmentéséért. A fiú apja példáját követte, de egyik alkalommal miközben kis gépével állatszámlálást végzett, egy keselyű a gépének repült és lezuhant.





Mielőtt a vadvédelmi területre lépünk, egy nyilatkozatot kell aláírnunk, mely szerint ha baj történik, mienk a felelősség. A Landroverből nincs kiszállás, semmihez sem szabad nyúlni, és az állatokat tilos háborgatni. A hátunk is borzong, miközben hallunk néhány sztorit a közelmúltból. Egy elefánt a kocsi közelébe jött, ormányával megtapogatta a forró motorházat. A meleg lemeztől dühbe jött, felforgatta a kocsit, majd mindent és mindenkit eltaposott. Néhány hete egy orrszarvú döntötte fel a Landrovert...





Impozáns látványt nyújtottak a vidékre jellemző, egyedül álló ernyős akácok, melyek olykor ligeteket is alkottak, és árnyékukban gyakran ott voltak az elefántok, akiknek nagyszerű csemegéje az akác fehérjében dús rügye, melyért 5-6 méter magasba is benyúlnak az ágak közé. Azután jót pihennek az árnyékot adó fa alatt.

2011. június 22., szerda

Kapott leveleket

Prof. dr. Cristea Iosif
FACULTATEA DE MEDICINA VETERINARA
Str. Manastur 3
3400 CLUJ - NAPOCA - ROMANIA
-----------------------------------------------------------


Dear Sir,
I should appreciate a reprint of the following paper and of other papers you may have published on the same general topic.
Magyar Állatorvosok Lapja No 9/76 p. 561-567.

Hálás és kollegiális üdvözlettel:
Many thanks and best regards,

Dr. Cristea






2011. június 21., kedd

Tanzánia IV/2

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Amíg körbejárjuk a stadiont, beszéljünk kicsit az országról...




Magam is körbesétálok a kamerámmal, hogy megörökítsem a különböző vidékekről érkezett, más-más törzshöz tartozó négerek jellegzetes arcát, élénk színekben pompázó ruházatát, hajviseletét. Egész afrikai utunk során ez volt az egyedüli hely, ahol senki nem tiltakozott a fényképezés ellen, senki nem fenyegetett ezért, és senki nem kért baksist a "szolgáltatásért", hogy felvételt készíthettem róla.





Amíg körbejárják velünk az óriási stadiont, és élvezik a fekete földrész divatbemutatóját és arcképcsarnokát, a teherautókra rakott modern ipari termékek bemutatóját, beszéljünk egy kicsit az országról, melybe velünk ellátogattak!





Tanzánia területe tízszer nagyobb hazánkénál, és lakói 97 százaléka bantu néger. Az Egyesült Köztársaság 1964-ben jött létre Kelet-Afrikában két ország, nevezetesen Tanganyika és Zanzibár összeolvadásából. Az ország hivatalos nyelve az angol, de a közhasználati nyelv a szuahéli.





Csaknem 100 ezer hindu és pakisztáni él az országban, az arabok lélekszáma pedig 23 ezer és ugyanennyi az európaiaké is. A lakosság döntő többsége a törzsi vallások híve, de a partvidéken mohamedánok élnek, és több mint egymillió a keresztények száma. A régészeti leletek szerint Tanganyikában már az ókorban földművelő kultúra virágzott.





A VIII. században kezdődött el az arabok beszivárgása a partvidékre, akik a XVI-XVII. században elkeseredett harcot vívtak a portugálokkal, majd ki is űzték őket az országból. 1856-ban a partmenti területet a Zanzibári Szultánság szerezte meg, a többit Németország gyarmatosította. 1918-ban megszállták az angolok, és Tanganyika néven angol gyarmat lett, majd csak 1961-ben kapott függetlenséget.






Az ünnepségnek vége. Csoportunk 10 napos szafarira indul a világ leghíresebb vadászterületére, a Szerengetibe és a többi vadrezervátumba. Megjegyzem, hogy Kelet-Afrikában minden utazást szafarinak neveznek, ami szuahéli vagy arab eredetű szó, és errefelé bárminemű utazást jelent. Az európai szótárba is átkerült.