2012. május 31., csütörtök

Vietnam III/1

  UTAZÁS INDOKÍNÁBA/N
Piacra!




A vietnami lányok szépek. Egyes vidékeken valaha a nősülendő ifjúnak gyakran 7 esztendeig kellett dolgoznia a jövendő apósánál az asszonyáért. Ebben az országban a nők megőrizték karcsúságukat. Bambuszrúdjaikon olyan terheket cipelnek, amely erős férfiaknak is becsületére válna. Sok helyen a nők ma is többet dolgoznak, mint a férfiak. A többnejűségnek is ez volt az egyik oka. Míg az asszonyok sokat dolgoztak, a kényelmes férfiak szívesen házasodtak többször, hogy magukat minél jobban megkíméljék.





Még be sem értünk a nagy piacra, máris árusok sorával találkozunk. Az utcán fő az egytálétel.





A leányzó látványosan nem engedte magát fényképezni: nekem fordult el!





Odabent a nagy piacon az alacsony, rövidlábú asztalokon és polcokon ízlésesen kínálta magát a sokféle élelmiszer. Íme a gyümölcsrészleg! Bizony megmosolyogtak bennünket, amikor egy-egy egzotikus gyümölcsről nem tudtuk, mi fán terem.





Halféleségek nyersen és elkészítve - minden mennyiségben!





Helyben tisztítják, készítik el foldolgozásra, árusításra a tenger gyümölcseit. Hogy mi mindent árulnak? Rákot, halat, zöldséget, banánt, kurtára vágott cukornádat, és - ha kéred - azonnal préselik a levét, és akár azonnal kaphatsz egy pohárral a cukorszirupból.





Az árus asszonynál imitt-amott a zöld levelek mellett fehér égetett meszet is látunk. A zöld levélbe néhány szilánkot csavart a vöröses színű fából, meszet rakott hozzá, szájába tette és rágni kezdte. Ez a bétel! A vietnamiak, főként a nők kedvenc csemegéje. Manapság már inkább csak a falun és városban az idősebb asszonyok rágják a bételt, vörös nedvét kiköpik, és ez olyan, mintha véres foltok lennének a járdán.





Ebben a csarnokban tisztaság van. Egy hang sem hallatszik, szorgosan dolgoznak nem úgy, mint az utcán, ahol hangosan kínálják a kofák a portékáikat.





Lacikonyha is működik! Olcsón kaphatsz rizskörettel egy kis tálkában rózsaszínű, olajszerű folyadékot, benne hús- vagy haldarabkákkal. Helyben állva vagy (mint ők) guggolva elfogyaszthatod. Az említett mártás favorizált ételük, a nuoc mam. Nagyon kedvelik, nekem azonban furcsa volt az íze. Tulajdonképpen hordóban sózott halhús pácolásával készült hallé. Azt sem szerettem, ha a szaga megütötte az orromat!


2012. május 30., szerda

A juhok és kecskék enterotoxaemiája


A JUHOK ÉS KECSKÉK ENTEROTOXAEMIÁJA SÚLYOS VESZTESÉGET OKOZÓ BÁNTALOM
Karcagról telefonált egy Olvasónk (egy juhász), hogy néhány nappal ezelőtt szinte alig pár óra alatt elhullott egy szépen fejlett báránya. Reggel még evett, majd rövid idő múlva hasi fájdalmakat mutatott, felfúvódott, elfeküdt, aztán elhullott. Amikor felbontotta, bélgyulladást talált. Egy több száz egyedből álló állományban ilyen előfordul.
Akkor ijedt meg azonban, amikor két nap múlva reggel még egészségesnek látszó 5 újabb növendék hullott el néhány óra alatt teljesen hasonló tünetek között. Már mérgezésre is gondolt, de a többi állat semmiféle betegségre utaló tünetet nem mutat, teljesen egészségesnek látszik. Tanácsot kér, hogy mit tegyen. Annyit még elmondott a kérdésemre, hogy a napokban takarmányváltozás történt, de ezúttal még jobb minőségű tápot sikerült beszerezni a bárányoknak.
Bár a pontos körülményeket nem ismertem, az elmondott jellemző tünetek, a rövid időn belül bekövetkezett elhullások és a minőségi takarmányváltozás arra látszik utalni, hogy a juhok akár igen súlyos veszteségét is okozó betegségéről, az enterotoxaemiáról lehet szó. Azt javasoltam, hogy – egyelőre – azonnal szüntesse meg a tápkiegészítést, adjon csupán szénát az állatoknak, majd sürgősen hívja ki az állatorvost a diagnózis pontos tisztázására és a további tennivalók megbeszélésére.
Kérdésére elmondtam, hogy a tünetek által feltételezett betegséget egy baktérium okozza, mely az emésztési zavarok során toxint, vagyis mérget termel, és akár néhány óra alatt elpusztítja sokszor a valóban legjobb kondícióban levő, főként fiatal állatokat. A betegség – bár baktériumok okozzák – egyik állatról a másikra nem terjed át. Egyébként a betegség ellen megfelelő vakcinás oltással is lehet védekezni. Mint utóbb megtudtam, a juhászatban valóban az enterotoxaemia ütötte fel a fejét.
A továbbiakban e világszerte előforduló és hazánkban is sok veszteséggel járó betegség előidéző körülményeivel, tüneteivel és a védekezés lehetőségeivel fogunk megismerkedni.
A KÓROKOZÓ
Már BENNETS 8 évtizeddel ezelőtt megállapította Ausztráliában, hogy a Clostridium perfringens nevű baktérium elsősorban a hízóba fogott bárányok között súlyos, többnyire halálos lefolyású toxaemiát (vérmérgezést) képes előidézni. Azóta világszerte megállapították a betegséget, és első ízben 1954-ben hazánkban szintén beszámoltak a több gazdaságban is komoly veszteséget okozó kórról.
A Clostridium perfringens az állati testben jelenlévő, burkot képező baktérium, mely számos toxint termel. A főbb toxinok termelése alapján a Clostridium perfringens A, B, C, D, E típusba sorolható.
Magyarországon, de már világszerte is a clostridiumok okozta betegségek közül az enterotoxaemiák a legjelentősebbek mind gazdasági kártételüket, mind pedig előfordulási gyakoriságukat tekintve. Jelentőségük az intenzív tartásmóddal és a nagy fejlődési eréllyel rendelkező fajták tenyésztésével mindinkább előtérbe került.
A betegségeket a bélben a normál flórát valamilyen hajlamosító tényező miatt túlszaporodó clostridiumok által termelt toxinok okozzák. Ezek specifikus hatásainak ismerete rendkívül fontos a diagnózis és a védekezés szempontjából.
A juhok enterotoxaemiája elsősorban a választott bárányok és a fiatal juhok világszerte előforduló, olykor nagyon jelentős veszteségeket okozó betegsége, mely többnyire hevenyen zajlik és halálos kimenetelű.
Kialakulására főként az átmenet nélküli intenzív és rosthiányos takarmányozás hajlamosít. Az istállózott és a legelő állatokban egyaránt előfordul a hajlamosító hatások (tarlólegeltetés, hizlalás stb.) érvényesülése során.
AZ ELSŐ HAZAI ESETEK
A betegség első hazai megállapításakor egy hét alatt két egymástól távol eső állami gazdaságból érkeztek juhhullák az országos Állategészségügyi Intézetbe azzal a kórelőzménnyel, hogy a nyájban a fiatal, mintegy 6-10 hónapos állatok között gyors lefolyású, legtöbbször elhullással végződő megbetegedéseket észleltek.
Az egyik gazdaságban a 8-10 hónapos, mindkét nembeli bárányok akkor betegedtek meg, amikor gyenge füves legelőről a gazdag tarlólegelőre kerültek.
A másik gazdaságban abraktakarmány-változtatás után betegedtek meg és hullottak el a 6-8 hónapos bárányok. Mivel a legelők szomszédságában levő területeken vegyszerezés történt, már mérgezésre is gondoltak.
A laboratóriumi vizsgálatok során azonban a hullák béltartalmából és a bélfalból egy anaerob baktériumot, a Clostridium perfringesnst sikerült kitenyészteni, a vékonybéltartalomban pedig a clostridiumok által termelt igen hatásos, „agresszív” baktériumtoxint, méreganyagot izoláltak.
A tünetek mindkét esetben hirtelen jelentkeztek. A kihajtáskor még egészségesnek látszó bárányok a nyájtól hamarosan lemaradtak, imbolyogva jártak, olykor kényszermozgásokat is végeztek, és csakhamar a lábak erőtlenedése folytán oldalukra fekve fejüket hátraszegték, és végtagjaikkal úszómozgásokat végeztek.
Gyakran a végtagok görcsös rángatózása is észlelhető volt, egyidejű savós orrfolyással és nyálzással.
Sokszor jelentkezett hasmenés. Tág pupilla és szapora szívverés egészítették ki a klinikai képet. A beteg állatokban alacsony (39,5-40,5) vagy közepes (39,5-41,5°C) hőemelkedést mértek. Ezekben az esetekben a betegek legnagyobb része az első tünetek jelentkezésétől számított 6-12 órán belül elhullott.
Ritkábban észlelték a betegség lassú lefolyású alakját, amikor az előbbiekben leírt tünetek 3-4 nap alatt fokozatosan fejlődtek ki és vezettek elhullásra. Csak nagyon ritkán következett be gyógyulás. A bántalomnak úgy tudták elejét venni, hogy a bárányokat a gazdag tarlólegelőről füves legelőre hajtották vissza, a másik esetben pedig a fehérjedús abraktakarmányt megvonták.
Ami a veszteségeket illet, egy későbbi időben DANKÓ és munkatársai beszámoltak arról, hogy az egyik gazdaság juhászatában a Clostridium perfringens C típusa által okozott eneterotoxaemia a 3500 egyedes anyajuh-állományból 7 hónap alatt 267 állat elhullását okozta.
NEM FERTŐZŐ BETEGSÉG
Amint az előbbiekben is olvashattuk, a betegség leggyakoribb és a legtöbb veszteséget okozó formáját, a Clostiridum perfringens (többnyire D típusú) vagy helyesebben ennek a baktériumnak a toxinja, méreganyaga okozza.
Igaz, hogy a Clostridium perfringens által okozott betegségek közül a legnagyobb jelentősége a juhok és kecskék enterotoxaemiájának van, és ez fordul elő a leggyakrabban az összes enterotoxaemiák közül, valamint ez okozza a legtetemesebb veszteséget is, és bár tömeges megbetegedések juhokban és kecskékben fordulnak elő, a C.perfringens törzsek előidézhetnek enterotoxaemiát szarvasmarhában és csikóban is.
A kórokozó a humuszdús talajban és az állatok béltartalmában mindenütt jelen van, tehát a baktérium behurcolására nincsen szükség. A betegség nem ragályos, egyik állatról a másikra nem terjed át!
A bántalom fellépésére a takarmányozási körülmények hajlamosítanak, amikor nagy mennyiségű, hirtelen elfogyasztott sok fehérjét, illetve szénhidrátot és kevés rostot tartalmazó takarmány következményeként gyomor- és bélmegterhelés alakul ki.
És mikor jelentkezhet a szopós bárányokban? Akkor, ha az egyes szopások között hosszú idő telik el, és az állat egyszerre nagy mennyiségű tejet vesz fel.
Az elmondottak következményeként az állatok bélcsatornájában a kórokozó rohamosan elszaporodik, és az általa termelt toxinok a bélből felszívódnak a véráramba, és kialakul az enterotoxaemia jellemző képe. A bántalom angol elvezése (overeating disease, azaz túletetési betegség) egyértelműen arra utal, hogy a betegség fellépésében a takarmányozási tényezők döntő szerepet játszanak.
KÓRFEJLŐDÉS
A nagy mennyiségű, könnyen emészthető, fehérjékben és szénhidrátokban gazdag dús takarmány felvétele következtében a bélben meglévő Clostridium perfringens baktériumok gyorsan elszaporodnak, és toxint termelnek. A méreg felszívódását elősegíti a bélperisztaltika (=a beleknek a béltartalom továbbítását célzó jellegzetes mozgása) renyhesége. Ez azzal magyarázható, hogy az egyszerre megevett túl sok takarmány miatt a gyomor- és bélperisztaltika lelassul.
Ugyanakkor a méreganyag egyik összetevője fokozza a bélnyálkahártya áteresztőképességét, és a felszívódó letális (=halálos) és elhalást előidéző valamint neurotoxikus (=idegrendszerre ható méreg) hatású méreganyag az állat gyors elhullásához vezet.
A toxin ugyancsak károsítja a parnchymás (=zsigeri) szerveket és az agyvelő vérereinek endothelsejtjeit, tönkreteszi a vese kanyarulatos csatornáinak a hámsejtjeit is.
Egyúttal a májban a glükogén raktárakból nagy mennyiségű glükóz szabadul fel és kerül a vérpályába, ami cukorvizeléshez vezet. A nyúltvelő életfontosságú központjaiban kialakuló ödéma az állat gyors elhullását eredményezheti. A betegség többnyire néhány óra alatt halálosan zajlik le.
MELYEK A BETEGSÉGET KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK?
1. Amint az Olvasónk esetében is történhetett, fellobbanthatja a betegséget, ha hirtelen átmenet nélkül történik az intenzív vagy nagyobb energiatartalmú takarmányra való áttérés.
2. A legelőre járó állományokban rendszerint akkor lép fel a bántalom, amikor a téli szűkös takarmányozás után a tavaszi legelőre hajtáskor az állatok dúsan sarjadzó legelőre kerülnek, nagy tömegű fehérjében és erjeszthető szénhidrátokban gazdag pillangósvirágúakat stb. fogyasztanak.
3. Az őszi időszak is veszélyes lehet a betegség fellobbanása szempontjából, amikor a juhnyájat borsótarlóra, burgonya- vagy rizsföldekre hajtják ki. A hirtelen kihajtás nagy számú állat megbetegedését és elhullását eredményezheti.
4. Egy-egy nagyobb állományban csak azok a csoportok, néha az akolból kitörő lucernásba, gabonaföldekre stb. beszabadult egyedek betegszenek meg, amelyek egyszerre túl sok takarmányt fogyasztottak.
A BETEGSÉG TÜNETEI
Az enterotoxaemia többnyire néhány óra alatt lezajlik. Következésképpen ily rövid idő alatt bekövetkezik az elhullás.
A beteg állatok ijedten állnak, fogaikat csikorgatják és hasi fájdalmakat mutatnak (KÉP), majd oldalfekvésben, felfúvódva, úszó mozgások közepette elhullanak.
Az előbbiekben olvashattunk lassabban lezajló esetekről is, ilyenkor hasmenés is kialakul. Máskor nehezített légzés és izgatottsági jelenségek mutatkoznak, melyek többek között szemrezgésben és bizonytalan feszes járásban nyilvánulnak meg.













MIT LÁTUNK A HULLA FELBONTÁSAKOR?
A hullákban a szíven és a koszorúerek mentén vérzések, a szívburokban pedig a levegőn megalvadó, szalmasárga izzadmány található.
Az oltógyomorban és a bélcsatornában heveny hurut jelei mutatkoznak. Olykor vérzéses jellegű gyulladás is kialakulhat a bélben. Alkalomadtán vérzések láthatók a savóshártyák alatt, a testtájéki nyirokcsomók rendszerint duzzadtak.
Gyakran kialakul a betegségre jellemző vesegyulladás. Ilyenkor a vesék kéregállománya vörösbarna színű, pépes anyaggá alakult át, mely a felvágott vesetokból előbuggyan.
KARDEVÁN professzor arról tudósít, hogy hazánkban a 10 napos koron aluli szopósbárányokon is megállapították az enterotoxaemiát. Kimutatták, hogy a kórokozó a Clostridium perfringens B és C típusa volt. Eseteikben a kórbonctani képben a toxoaemia jelei mellett jellemző volt a vékonybél súlyos vérzéses gyulladása.
Ilyenkor a bél sötétvörös, szinte a bárányokban nem is olyan ritkán előforduló vékonybélcsavarodásra emlékeztet. Gyakran a vérzéses bélgyulladás élesen elhatárolódó szakaszokon mutatkozik.
MELYEK A CLOSTRIDIUM PERFRINGENS OKOZTA ENTEROTOXAEMIÁK JELLEMZŐI?
1. Hirtelen egyszerre több állat, elsősorban a jól fejlett és jól tápláltságú állapotú egyedek megbetegedése.
2. Kialakulásában jelentős a hajlamosító tényezők, főleg takarmányozási viszonyok szerepe.
3. Nagy gazdasági kárt okoznak.
4. A heveny vagy túlheveny lefolyás miatt a gyógykezelés eredménytelen.
HOGYAN ELŐZZÜK MEG A BETEGSÉGET?
1. Kerülni kell az állatok túletetését.
2. A takarmányváltoztatás (főként ha a gazdagabb pl. magasabb fehérjetartalmú takarmány adagolását jelenti) mindig csak fokozatosan történjék, mert a hirtelen takarmányváltoztatás kiválthatja a betegséget.
3. Az állatok legelőre való kihajtása előtt is ajánlatos egy kevés szénát vagy szalmát etetni a juhokkal, mert a bőségesebb mennyiségben felvett nyersrost a bél perisztaltikáját fokozza. A széna etetése az abrakkal való hizlalás esetén is ajánlatos.
4. A betegség megelőzésére az erre a célra készült vakcinákat is alkalmazhatunk az állatorvos előírása szerint.
A juhokat és a kecskéket egyaránt vakcinázni kell. A védettség az oltás után 2-3 hét múlva fejlődik ki és kb. 6 hónapig tart. Az első oltás után legkorábban 8 héttel adott második oltás a védettséget legalább egy évre meghosszabbítja. A vakcinázott anyák utódai 4-6 hétre colostrális úton védettséget szereznek. A hizlalásba fogott bárányokat, kecskegidákat legkorábban először 4 hetes korukban, majd 6-8 hét múlva újból célszerű vakcinázni. Többféle oltóanyag is kapható az állatpatikákban (pl. Coglamune vakcina AUV., Covexin 8 Vakcina AUV. Stb.), de a vakcinázás állatorvosi feladat. Az enterotoxaemia nagyon sok veszteséget okozó, gyógyíthatatlan betegség, fokozott gondot kell fordítani a baj megelőzésére!
A következőkben a clostridiumok által okozott enterotoxaemiákat fogjuk ismertetni más fajú állatokon.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. januárjában.)

2012. május 29., kedd

Vietnam II/2

 UTAZÁS INDOKÍNÁBA/N
Ismét egy szigethez érünk




Nyaktörő mutatvány következik: végigcsónakázunk egy apró patakon, mely a Mekongba ömlik.





A víz vörös, a csónak inog, a hatalmasra nőtt trópusi növények, liánok verdesik az arcunkat. Jól meg kellett kapaszkodni! Közben még felülről is öntözött a monszun áldása.





Szerencsésen visszaérkeztünk a Mekonghoz, melynek deltája az Indokína országait összekötő folyam utolsó szakasza, a deltavidék esik Vietnam területére. A hosszú út után elfáradt, lelassult víztömeg - ki tudja mióta - itt rakja le hordalékát, amely nagy tápértékű, termékeny szántóföldet biztosít a vietnami parasztoknak. Ez itt a rizs hazája, Dél-Vietnam éléstára, ahol a dúsan termő föld és az öntözéshez szükséges víz egyaránt megtalálható.





Ismét egy csodálatos kis szigethez érünk, ahol meg is fogunk ebédelni. Elbódít a trópusi virágok illata. Megismerhettük a trópusi állatokat is, ezúttal ketrecben állították ki azokat.





Az ebédet pálcikával kellett (volna) fogyasztani. A távol-keleti emberek boszorkányos ügyességgel forgatják ezeket az evőeszközöket. Megmutatja a pincér a mesterfogásokat.





Hogy pálcikával is lehessen enni a húst, előbb összevagdosták apró darabokra. A rizst meg olyan ügyesen főzik, hogy a szemek kisebb csomókba állnak össze, amiket könnyű kipálcikázni.





A paraszt kint lakik a földjén cölöpházban. Az emeleti rész védelmet nyújt a vadállatok ellen, de a ház alatt a jószág is menedéket talál esős, rossz időben. A berendezés szerény: bambuszból ácsolt székek, asztal, többszemélyes fekvőhely. A falakat, a heverőt kézi szőttesek díszítik, az asztalon pedig a Vietnamban elmaradhatatlan teáskészlet. A bambusz a legfontosabb építőanyag: házak, fészerek, karámok, bútorok készülnek belőle. De ezenkívül edények, evőpálcikák, kosarak, kalapok és más minden egyéb is.





A táj sík vidék, nem éppen változatos, de a haragoszöld rizsföldek számunkra mégis kellemes, érdekes látványt nyújtanak. A földeken folyik a munka. A lányok, asszonyok csúcsos, fehér kalapja már messziről feltűnik. Jó évben akár háromszor is aratnak, és hektáronként másfél tonna rizst takarítanak be.

2012. május 28., hétfő

Vietnam II/1

UTAZÁS INDOKÍNÁBA/N
Hajókirándulást teszünk a Mekong folyón




Indokína Dunája a Mekong. Forrásvidékéről, a Tibet csúcsai közül 4180 km utat tesz meg, amíg eléri a Dél-Kínai tengert. Érinti a szubkontinens valamennyi országát: Kínát, Burmát, Thaiföldet, Laoszt, Kambodzsát és végül Vietnamot.





Vizével öntöz, mos, benne halászik, rajta szállít e tájon élő szinte valamennyi nép és nemzetség: a hanok, a thaik, a laók, a nungok, a meók, a khmerek és a vietek.





A víz vörös a vasoxidtól! Halászattal és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak a lakói. A Mekong nekik az, ami a kelet-európaiaknak a Duna, az oroszoknak a Volga, az egyiptomiaknak a Nílus.





4 sziget van a Mekongban, melyben 4-6 ezer lakos él. Mindenkinek van halászhajója.





Az Indokína országait összekötő folyam utolsó szakasza, a deltavidék esik Dél-Vietnam területére.





Kikötünk az egyik csodálatos, paradicsomi szépségű szigeten.





Lenyűgöző kert, fenséges virágillat fogad.





Ez az a hely, ahol a fotós csattogtatja a gépét megállás nélkül, és szívesen áll be elé is...





Sajnos eleredt az eső! Pillanatok alatt. Ilyen a monszun: hirtelen jön, akkor nagy tömegű víz lezúdul, majd egyszeriben megszűnik.





Egy gyümölcstermelő szigeten vagyunk, termékeiből kóstolót tartottunk.





A magyar csapat jó étvággyal degeszre ette magát az egzotikus gyümölcsökből. Mit tagadjam, mi is jóllaktunk a feleségemmel.





Közben szólt a zene és egy vietnami énekes szórakoztatott bennünket. Végül az itteni gyümölcsökből készült italokkal fejeztük be a látogatást.


2012. május 27., vasárnap

Vietnam I/2

UTAZÁS INDOKÍNÁBA/N
Saigoni hangulat




A tengerészek istenének pagodájába megyünk. Magas küszöbön kell átlépnünk, következésképpen kénytelenek vagyunk meghajolni - mintegy alázatosságot mutatva. Van buddhista, taosita és konfuciánus pagoda. A belépés előtt ajánlatos füstölőpálcikát vásárolni, hiszen odabent füstölők tömegét azért égetik, hogy jó életük legyen. Hatalmas Buddha és több fából készült szobor van odabent, mely mindegyikének megvan a szerepe.





Bent egy bonc imádkozik. Erős, illatos, a tömjénhez hasonló füsttel égnek a pálcikák. Buddha előtt egy idősebb hölgy könyörög. A szobor körül a sárkányszobor az erőt, a főnixmadár pedig a tehetősséget jelképezi.





A pagoda melletti kis tóban rengeteg teknős úszkált. Ezek az élőlények a hosszú életet szimbolizálják. Az akár többszáz évig is elélő állat a bölcsesség és tapasztalat megtestesítője.





Egy lakkozó üzembe megyünk. Leginkább a lakkfestészet őrzi a vietnami tradíciókat. Régebben lakkal vonták be a pagodák kegytárgyait, szobrokat, ágyakat, nyergeket, dísztárgyakat és egyebeket is. Hogyan csinálják? A falemezt előbb lecsiszolják, a lukakat lakkból és fűrészporból készített péppel betömik. Következik a csiszolás, majd a lakkréteg felvitele. Ez többször megtörténik, aztán erre teszik rá a fémlapocskákat, kagylóhéjakat, melyek a díszítést adják.





A nagyposta épülete. Óriási volt bent a forgalom!





A katolikus templom. A vietnamiak 80 százaléka buddhista. A katolikus vallás elterjedése csak a XIX. században kezdődött, a franciák hozták. Nem tudott elterjedni, mindössze néhány százalék fölé, mert hívőinek szigorúan megtiltotta az ősi hagyományok ápolását.





Egy itteni stílust is megjelenítő toronyház.





Ismét egy pagodába megyünk. Páratlan szépségűek a bejárati homlokzaton a faragványok, melyek jeleneteket ábrázolnak Buddha életéből. Ezúttal egy tao templomban vagyunk. A különféle vallási tanok Vietnamban szinte egymásra rakódtak. A buddhizmusba beleötvöződik például a konfucionizmus, mely szerint a király az ég urának fia, és szolgái s az írástudó mandarinok segítségével uralkodik a népen. A füstölő jelentőségéről már volt szó. A buddhizmus egyébként azt hirdeti, hogy az élet szenvedéseit mindenkinek újjászületések útján kell elviselnie, hogy a földi életből a csúcspontra, a Nirvánába juthasson.





Legfontosabb jármű a kerékpár. Munkakezdéskor vagy annak befejezésekor bicajosok áradata lepi el az utcákat. Óriási bicikligyárat létesített itt a Peugeot, de elég gyakori közlekedési eszköz a kismotor is.





A feliratokból látjuk, hogy ma már latin betűkkel írnak. A XVII. században egy francia szerzetes dolgozta át a vietnami ábécét. Egy-egy azonos egytagú szónak többféle értelme is lehet attól függően, hogy milyen hangsúllyal ejtjük ki. Óriási a tömeg, óriási a zsivaj! A nagy utcai kavarodásban-forgalomban féltünk, hogy eltévedünk, ezért nagyon időben érkeztünk az autóbuszunkhoz a városi séta után.





Egy hős vietnami hadvezér szobra látható a buszból a tér közepén, aki annak idején sikeres harcot vívott a kínaiakkal.


2012. május 26., szombat

Vietnam I/1

 UTAZÁS INDOKÍNÁBA/N
Hosszú út után érünk a régi fővárosba, Saigonba




1999.október 11-én indultunk autóval Bécsbe, majd onnan repülővel Kuala Lumpuron keresztül Vietnamba. Az utolsó pillanatban értünk fel Pesre, épp az autó startja előtt! 14 órás légi utazás várt ránk... Vietnam területe 333 ezer négyzetkilométer, lakossága 69 millió, főként buddhista vallású, fő termékei a mezőgazdaságból, a halászatból és a bányászatból adódnak: mindent előre megtanultunk.





Mi jellemző még? Amint ezen a munkáslányon látjuk, a milliónyi vietnami csúcsos kalap uralja az utcákat, piacot, mindenütt, mindenki fején ezt látod. A több mint egy milliónyi katona, a 175 USD-os GDP és a 63 éves várható élettartam ugyancsak sajátossága az országnak. 





Hosszú, kimerítő utazás után érünk a régi fővárosba, Saigonba, amit manapság Ho Shi Minh városnak neveznek. Szállodánk a belváros közepén a Hotel Saigon, még a franciák építették. Feleségem és a másik pécsi utas, Kiss kollégám várja az autóbuszt. Városnézésre indulunk a régi Dél-Vietnam fővárosában.





Vagyis Ho Shi Minh város a régi Saigon. Nevét az ország elnöke, az ország függetlenségi mozgalmát megindító majd végigharcoló nagy emberéről kapta, aki 1890-ben született tanárember volt.





Amikor 25 esztendővel ezelőtt jártunk itt, Saigon egy szép, modern nagyváros látszatát keltette. Azóta, úgy látszik, semmiféle felújítás nem történt! Most egy kopott nagyvárost találtunk.





Megannyi kis üzlet, kisüzem sorjázza egymást utcahosszat. És a kosz, szemét, piszok az utcán...





A régi francia Grand Hotel néhai fényében várja a külföldi turistákat. Vele szemben egy nemrégen épült toronyház bankokkal, hivatalokkal.





A település központi terén a városháza épületét látjuk. Az északi csapatok 1976-ban foglalták el Saigont. A vezető tisztiviselők egy része elmenekült az USÁ-ba, többen a felszabadulás után átnevelő táborba kerültek.





Annak idején francia turisták laktak a téren látható szállodában. 1945-ben Ho Shi Minh kikiáltotta a Vietnami Köztársaságot, amit előbb a franciák is elismertek, majd 1946. decemberében minden hadüzenet nélkül megtámadták Vietnamot.