Mongólia 1. (Az utazó)

UTAZÁS MONGÓLIÁBA (I.)

1975. július 16. szerda. Bár már reggel 7 órakor kimentünk az irkutszki repülőtérre, de gépünk csak fél 12 órakor indult el Ulan Bator felé, így a másnap reggel 9 óra helyett 11-re érkeztünk meg a mongol fővárosba.

A szállodában, melyet Ulan Bator névvel illettek és a legnagyobb és legpatinásabb a druszafővárosban (egyébként még egy van ezen kívül), már a hallban "nehéz birkafaggyú-szag" fogadott, és ez az illatanyag beitta magát az összes szobába, az ágyneműbe, és még az egérlukakba is bizonyára behatolt...
Luxus lakosztályt kaptunk, 3+1 szobásat, hűtőszekrénnyel és televízióval. A TV a szovjet adásokat közvetítette. Éppen a SZU-USA műholdak összekapcsolása volt a főtéma...
A hatalmas étterem a földszinten terült el, ahol rajtunk kívül valamilyen vidéki, népes mongol delegáció és több kekiruhába öltözött német vadász is érkezett. Őket egyenként kísérte egy-egy mongol, és majdnem orra bukott a pincér a sietségtől a kiszolgálásukban. A főpincér keletnémet volt, mint mondotta, már több éve szolgál ebben a faggyúszagú országban.

Ebédre valami különös ízű levest és rostélyost kaptunk, vacsorára pedig újfent levest és tésztába burkolt húsgombócokat. Ehhez a feleségem hozzá sem nyúlt, én azonban ehetőnek találtam. Éhes voltam...

Délután elmentünk a "nagyáruházba" Magyarországon tanult mongol kísérőnkkel. Úgy gondoltuk, itt találjuk a világ legnagyszerűbb bőr- és bundakollekcióját! Valóban akadt néhány bőrkabát és bőrkosztüm, de olyan ízléstelenek, hogy még ingyen sem cipeltük volna haza.
Mégis találtunk a fent jelzett árukból ínyencségeket a harmadik emeleten egy nagy teremre valót, de az ajtó felett hatalmas tábla jelezte, hogy itt kizárólag nyugati valutával lehet vásárolni...
Megkérdeztük a tolmácsot, hogy miért nincs bunda az áruházban. Mint mondotta, nyáron nem árusítják, mert a mongoloknak szükségtelen, de ha volna is, a külföldiek már mind elvitték volna.
Nem hiszem, hogy ez a maroknyi magyar kifoszthatta volna ezt a monumentális magazint, rajtunk kívül pedig csak oroszok vannak nagyobb számban, de ők a szemszáj ízlésének mindenben megfelelő kantinban vásárolnak, és olcsóbban is - ezt utóbb az egyik szovjet tiszt felesége mesélte el az utolsó napon; sőt nagyon készségesen felajánlotta a segítségét, de bármilyen kedves is volt az ajánlata, ekkor már nem volt sem időnk, sem pénzünk az ilyesmire...
Az áruházból tehát inkább faggyúszaggal telítődve, mint emléktárgyakkal felpakolva mentünk haza...

Kapott leveleket

T. D. Tanksley, Jr., PhD
Animal Science Department
Texas A&M University
College Station, Texas 77843
-----------------------------------

Dear Sir:

I would greatly appreciate receiving a copy of your paper: Cannibalism of Pigs. I. Radnai which appeared in Hungarian Veterinary Journal Vol. 32 No. 9 Month Sept Year 1977 Page 579

Thank you very much for your consideration.

Sincerely yours,
T. D. Tanksley, Jr.

Egy fontos személy

AKIRŐL MINDENKÉPPEN SZÓT KELL EJTENI

Bár már sok mindenről írtam, csak éppen Édesanyámról nem, pedig apám több éves katonáskodása során ő tartotta össze a családot, ő látta el annak mindennapos szükségleteit.

Édesanyám

Ő biztatott bennünket, átlagon felül értelmes volt, tartotta bennünk a lelket, mert bizony sok helyre azzal a szomorú hírrel, hírlevéllel állított be a postás, hogy a család fronton levő tagja meghalt a hazáért hősi halállal.
Édesanyám siklósi lány volt, itt végezte el a polgári iskolát kitűnő eredménnyel, mint az osztálya eminens tanulója. Akkortájt a négy középiskola adta az értelmiségi lányoknak az általános műveltséget. Ezzel már valamely irodában is el lehetett helyezkedni.

Szeretett volna dolgozni is, de apám nem engedte azzal az indokkal, hogy legyen otthon, aki a családot összetartja és "őrzi a családi tűzhelyet".
Legnagyobb meglepetésünkre egyik alkalommal a hatvani pártbizottságtól felkeresett bennünket egy elvtárs meg egy elvtársnő és felajánlották anyámnak, hogy szervezze meg az MNDSZ-t (Magyar Nők Demokratikus Szövetségét) a községben, és vállalja el az elnöki posztot.
Anyám első pillanatban örült, mert úgy látta, hogy végre kap egy megtisztelő feladatot a családi életen túlmenően, képességeit is kibontakoztathatja, némi önállóságot, függetlenséget is szerezhet ezáltal. Apám azonban nem járult hozzá. Jól emlékszem, mikor azt mondta a küldött elvtársaknak: ha a piros-fehér-zöld színű zászló alatt menetelnének, még ő is beállna... Szókimondó ember volt, őszintén elmondta a gondolatait, ám sajnos abban az időben és abban a világban az őszinte szókimondás nem mindig volt szerencsés.
Édesanyámnak ezúttal sem sikerült valamiféle önálló munkát, megbizatást vállalni, de bizony enélkül is volt éppen elég dolga, tennivalója.

Hogyan rendeződnek...

RENDEZŐDNEK A CSALÁD DOLGAI

(1946-ban)

Tehát apám nem esett fogságba, hazajött. Hozott egy tehenet, ami biztosította a család megélhetését, az állat takarmányát pedig Szita Mihály plébános úr ajánlotta fel, így segített a bajban levő családunkon egy ideig. Mivelhogy apámat "igazolták" ugyan - ez akkoriban azt jelentette, hogy semmiféle háborús bűntettet nem követett el -, de mivel katonatiszt volt a hadseregben, a tanítói állásába nem helyezték vissza, így kereset nélkül volt. Amikor hazajöttem és a két diákot tanítottam kukorica-díjazásért, a tehén abraktakarmánya biztosítva lett.

A képen az apci iskola tantestületét látjuk - a tanárok engem is tanítottak és hálás tisztelettel gondolok vissza rájuk. Az első sorban ül Szita Mihály plébános úr, aki az apci katolikus iskola iskolaszékének az elnöke is volt. Jobb szélen áll apám.

Kerner József cséplőgépéhez apám is leszerződött, így ketten dolgozva cséplőmunkásként bőven megkerestük a család kenyerét.
És a legnagyobb szükségben jött a nagy segítség! Már az előbbiek során említettem, édesapám a nyilas terror alatt milyen segítően és megértően viszonyult az üldözöttekhez, így a zsidókhoz is. Erről eredetiben olvashattak egy régebbi bejegyzés során egy nagyon kedves hálálkodó levelet, amit Izraelből írt egy apci fiatalember, aki átszökve a "túloldalra", az angol hadseregben szolgált.
Nos, egyik alkalommal két volt üldözött személy megkereste apámat a hogyléte felől érdeklődve.

- Jól vagyok - summázta apám a választ - csak az a baj, hogy nincsen állásom, nincs a családnak kenyere, minthogy tiszt voltam a hadseregben.

Hosszabb, ugyancsak barátságos beszélgetés után azzal búcsúztak, hogy "minden rendben lesz". Először hittük is, meg nem is.
A részletekre nem emlékszem, de hamarosan jött egy határozat, hogy apám visszakapta az állását és taníthat, sőt utóbb azt is elrendezték, hogy Alexits államtitkár személyes intézkedésével kívánságára kinevezést nyert Pécsre, a Tanítóképző gyakorlójába.

Az apci iskola és templom, ahová annyi hivatalos és személyes élményünk kötődik...

Már többször tettem említést arról, hogy vasárnaponként rendszeresen volt térzene az iskola előtti téren, arról is írtam, hogy a templomban micsoda társadalmi élet folyt, majd leventeként a háború alatt a templomtoronyban tartottunk ún. tűzszolgálatot, és ha a bombázások során tűz keletkezett - mely a toronyból jól látható volt - azonnal meg kellett kongatni a harangot...
Summa summárum a családunk "egyenesbe" került.

Kapott leveleket

Dr. V. FLANDERA
CZECHOSLOVAK ACADEMY OF SCIENCES
INSTITUTE OF PHYSIOLOGY
142 20 Prague 4 - Krc, Budéjovická 1083
Czechoslovakia
..................................................................................................

Dear Colleague,

I would appreciate receiving a reprint of your article in Magyar Állatorvosok Lapja 32/10/:631, 1977 entitled Treatment of "aggressive" sows with Sedakolin.

With many thanks

V. Flandera

Kapott leveleket

22.1.1975

Dear Sir,

I would be very pleased to receive a reprint of your paper

I. Radnai et al

Data on the metritis-mastitis-agalactia (MMA) syndrome of swine

Magyar Allatorvosok Lapja 29, 582 (1974)

With thanks in advance

Dr. Laber

yours sincerely

Világifjúsági Találkozó

KÜLDÖTT LETTEM A BUDAPESTI VITEN

1949-ben az egyetemi szünetben a Richter Gedeon Gyógyszergyárba kerültem két hónapos gyakorlatra. Egyik előbbi bejegyzésemben már szót ejtettem arról, hogy az Organoterápiára osztottak be, ahol a fehér patkányt a vizsgálandó hormonkészítménnyel beoltottuk, majd kioperáltuk a petefészkét, és megvizsgáltuk a gyógyszerhatás eredményét, a gyógyszer hatékonyságát. Persze akkor csak a lényegét mondtam el a szakirányú tevékenységnek - a patkányokkal való viszonyomon keresztül. Most a gyárban töltött idő teljesen más aspektusából, arról szeretnék szólni, hogy miként is lettem a gyár ifjúmunkásainak a küldötte a Budapesti Világifjúsági Találkozón.
A gyárban szinte valamennyi ifimunkás tagja volt - ha jól emlékszem - a SZIT-nek. Az ifjúsági mozgalomban nagyon vidám élet folyt: játszottunk, zenéltünk, színdarabot rendeztünk stb. Villámgyorsan és igen jól beilleszkedtem az ifjú gyári munkások közösségébe. Olyannyira jól, hogy amikor jelölő gyűlést hívtak össze, nevezetesen, hogy kik legyenek a gyár küldöttei a nemzetközi ifjúsági találkozón - komoly kitüntetésnek vettem, hogy - egyhangúlag jelöltek és küldötté választottak. Ekkor alig néhány hete dolgoztam a gyárban és semmiféle politikai szervezetnek nem voltam tagja.
Ma már csak az impozáns találkozó élménye és ez a kendő emlékeztet a feledhetetlen impresszióra, mely egyben az ifjúságomat is jelképezi. Minden küldött kapott egy-egy ilyen emblémával ellátott kendőt, amit ma is a legféltettebb relikviáim között őrzök asztalamon, mint nagyszerű és egyedülálló mementót.

A hogyantovább mikéntje

MEGTANULTUNK TÁNCOLNI

(Ilyen volt a világ akkoriban, 1946-ban - számunkra)

Igaz, hogy az átélt megpróbáltatásoktól bizonyos értelemben testileg, lelkileg megnyomorítva, de mégis szerencsésen hazajöttünk, hisz a Gulágtól megmenekültünk. Úgy-ahogy letettük a gyorsított érettségit is, azonban újból be kellett illeszkednünk a régi baráti körbe, és valamiképpen felvenni azt az élettempót, ami köszönő viszonyban sem volt azzal a világgal, amit itthagytunk. Akkor, a háború azon szakában tilos volt a mulatozás, a zene, a tánc stb. Ehelyett mi, leventék a templomtoronyban őrködtünk a beosztás szerint felváltva, és jelezni kellett, ha valahol a láthatáron a bombatámadások után tüzet észleltünk. De ezúttal nem erről kívánok írni.
Hazatérve meglepődve láttuk, hogy sorban alakulnak az ifjúsági szervezetek (SZIT, MADISZ stb.), melyekben zenés-táncos mulatságokat, játékokat, színdarabokat satöbbi, satöbbi rendeznek a korunkbeli fiatalok. Az elhallgattatott ifjúság életre kelt. A szomszédos kisközségbeli, rózsaszentmártoni barátaink már a lányokkal jöttek át Apcra, a rendszeresen szervezett rendezvényekre, meg sok minden mást meséltek, amitől csaknem égnek állt a hajunk.
Mi, Farók Jancsi barátommal még táncolni sem tudtunk! Egy évvel alattunk járt a hatvani gimnáziumban Vidéki Pista barátunk - aki itthon maradt a kitelepítéskor -, ő utóbb az orvosira iratkozott be, majd később a főváros főorvosa lett. De ne szaladjunk ennyire előre az idővel!
Nos, Pisti barátunk felajánlotta, hogy miután nagy a házuk és még egy tölcséres gramofonjuk is van, náluk rendezhetünk táncórákat. Ragyogó ötlet volt! Szívesen belementünk.
De ki lesz a táncpartnerünk? Hát nekem a Szalay Boris (akiről már szó esett), a Farók Jancsinak pedig egy ugyancsak Hatvanba járó diáklány, az Édes Teca. Néhány este elegendőnek bizonyult: sikerült megtanulni a tánclépéseket Vidéki Pista vezényletével, az egyébként nekünk is tetsző, csinos lányok segítségével és a tölcséres gramofon közreműködésével. És ez megszüntette a bennünk kialakult kisebbségi érzést, óriási lépést jelentett ebbe a számunkra teljesen új világba való beilleszkedésre.

Vidéki Pista barátom

Kapott leveleket

Labo Dierenziektenbestrijding
Industrielaan 15, B-8100 TORHOUT - Belgium
_______________________________________

Torhout, 23-8-93

Waarde Heer,
Cher Monsieur,
Dear Sir,
Sehr Geehrter Herr,


Het zou mij ten zeerste verheugen een overdruk te ontvangen van uw publicatie:
Je vous serais reconnaissant de bien vouloir m'envoyer un tiré á part de votre publication:
I would greatly appreciate receiving a reprint of your article:
Für die Übersendung eines Sonderdruckes Ihrer Arbeit:

"Mass incidence of a skin disease in swine"
Hungarian Veterinary Journal 48, 351

Bij voorbaat dank.
Avec mes remerciements anticipés.
Thank you for the courtesy. Sincerely yours.
ware ich Ihnen sehr dankbar.

Függelék

FÜGGELÉK A MIÉRT TETTEM NYILVÁNOSSÁ A HÁBORÚS NAPLÓMAT? CÍMŰ SZÖVEGHEZ

A cikkek az Új Magyarország nevű újság 1945. július 3-i számából valók...

(Ha megnyitja az egér jobb oldalon levő gombjával új ablakban a képet, a fogalmazványok olvashatóvá válnak. Felesleges lenne magyarázni is, a hitelességéről és igazságtartalmáról pedig a szemtanú véleményt mondott egyrészt az Egy levente naplója című írásában, másrészt annak közzétételéről szóló megokolásában.)