Hollandia I/1

NEDERLANDEN, A MÉLYFÖLD

(1986. augusztusában Hollandiában jártunk)

Amszterdam - ahogy mondják - Észak Velencéje

A holland határon ki sem kellett szállni a kocsiból, bepecsételték a passportot, és máris mehettünk tovább. Alig néhány kilométer, és íme Arnheim főutcáján találjuk magunkat! Hollandia területe csupán akkora, mint a Dunántúl, alig 37 ezer négyzetkilométer, de lakóinak száma 14 millió! Ha Magyarország olyan sűrűn lakott volna, mint Hollandia, háromszor annyian kellene lennünk, mintegy 30 millióan.

Polgárai rendesek, takarékosak, dolgosak, kedvesek, szeretik a jó lakást, jó vacsorát, a sört és a Bols nevű pálinkát. De bizony kicsit anyagiasak is, mert egyik legnagyobb élvezetük, ha élére rakhatják a bankókat. Takaros, tiszta üzletek egymás hegyén hátán - nálunk ismeretlenül udvarias kiszolgálással! Ha az üzletben nincs valami, elmondják, hogy hol kapod meg. A hazaiak mellett nincs olyan déligyümölcs, ami ne kínálná magát az utcai kirakatban.

Női körömcipő Uruguayból, bőrtáska Tunéziából, zakó Dél-Koreából és még sokáig folytathatnám a sort, mennyi importáru kapható az üzletekben, de az is igaz, hogy a hollandok is sokféle árut exportálnak a viág minden részébe. Az apró boltokban rengeteg élelmet zsúfolnak össze a polcokon. Nagy a választék sonkából, felvágottból, félkész ételekből, csak sajt is vagy harmincféle kapható.

E városban zajlott a II. világháború egyik híres ütközete, az arnheimi csata, mely a Rajna-hídért dúlt. A rosszul rögzített ejtőernyős támadás a felszabadító szövetséges csapatok többezer katonájának elvesztésével járt, és 4000 ház vált romhalmazzá. Az idő rövidsége miatt máris továbbutazunk Amsterdamba...

Amsterdam csupán egy évtizede volt 700 éves. Ez a főváros, de a király még Hágában lakik. Művelődési centrum is. Házai meseszerű műremekek, épek, sértetlenek, nagy költséggel rendbentartottak. Homlokzatukon a jellegzetes kampók, amivel a bútort felhúzzák, mert bizony a lépcsőházakat nagyon spórolósan, igen szűkre szabták. S mert a telek rendkívül drága errefelé, a házakat - hogy minél kisebb helyet foglaljon el - keskenyre és magasra építették. Így létesültek ezek a  keskeny, csúcsos, nagyablakos lakóházak.

Amsterdam vagy (ahogy mondják) Észak Velencéje 90 apró szigeten épült, ezeket 60 csatorna választja el, és mintegy 120 híd köti össze. A csatornák hasznos feladatuktól eltekintve is sajátosak, egyedülállóak, gyönyörűek. Lenézünk a hídról, és alattunk a Gracht mély, zöld, kéken csillogó vize, mely hátán fényeszöld nyakú, feketeszürke vadkacsák tollászkodnak. Turisztikai vonzerejét az adja meg, hogy - bár korszerű nagyvárossá fejlődött - meg tudta őrzini a csatornák szabdalta óvárosának sok évszázados képét, helyenként még hangulatát is. Mindegyik csatorna más-más jellegzetességet mutat, külön hangulatot áraszt. A partokat keskeny, magas, gazdagon díszített patrícius házak díszítik. Ahány épület, annyiféle stílus. Építői, a gazdag kereskedők annak idején nagyon ügyeltek arra, hogy házuk, váruk jellegben különbözzék a többiekétől.

A lakáshiány világjelenség. Ameszterdamban is! Sok-sok lehorgonyozott bárkát látunk, melyek otthonul szolgálnak. Ezek felét szabályosan bejelentették, házszámuk is van, és közművesítették őket. Persze hozzá kell szokni, hogy bármilyen szilárdak is a horgonyláncok, azért mozog a dereglye. A kabinok berendezése teljesen olyan, mint a partmenti házaké.

A grachtokon sok mindent lehet csinálni: szórakozni, csónakázni, vízi sétát tenni a városban, de a zsúfolt utcák forgalmát tekintve a közlekedés kényelmesebb, ha akad egy jó vízijármű, vízitaxi.

Aki Amszterdamban jár, nem hagyhatja ki a lehetőséget egy sétahajózást tenni a grachtokon. A túrajáratok luxus vízibusszal óránként indulnak...

Késő este, vaksötétben indultunk a sétahajózásra. Hajónk oldalfala, teteje üveg. Az asztalon egy üveg fehér, egy üveg vörös bor és egy nagy tál sajt. A hajócska orrában az idegenvezető 3 nyelven mondja a tájékoztatót. A városok tették gazdaggá Hollandiát, a városokat pedig a kereskedők. Hollandia sohasem ismerte és becsülte az arisztokrata fényűzést, a nagyúri életmódot. Első nemzeti királyát is kereskedő királynak nevezték.

Halk dorombolással siklik a kirándulóhajó a hidak lámpagyöngysorai, lámpadiadémjai alatt, miközben mellettünk suhannak el a nappali fényáradattal megvilágított patrícius házak, a vén raktárházak, melyek a XVI. században Európa kincstárai voltak, a Rembrandt-ház, a roskatag épület, melyben Spinóza bölcsőjét ringatták, és olykor hosszú sorokban a vízilakásul szolgáló dereglyék, melyek ablakain bepillantva láthatjuk mint vacsoráznak, tévéznek, tevékenykednek a csatornalakók.

Hollandia és a vízimalmok, Hollandia és Rembrandt. Micsoda találó gondolattársítás! Ilyen Hollandiára jellemző környezetben feltétlenül meg kell örökíttetni magunkat. Szélmalmokkal még fogunk találkozni bőven, és nemcsak a trikókat díszítik vagy az üzletek kirakatait, de a természetben még ma is végzik munkájukat immár évszázadok óta megszakítás nélkül. Annyit el kell mondani, hogy szeles ország ez, a szélmalmok számos feladatot végeznek a gabonaőrléstől a papírgyártáson és a vízátemelő szerkezetek működtetésén át.