Hollandia I/3

NEDERLANDEN, A MÉLYFÖLD

(1986. augusztusában Hollandiában jártunk)

A Rijk Múzeum

Látogassunk el az 1808-ban alapított Rijk Múzeumba, mely Európa egyik leghíresebb képzőművészeti kollekcióját őrzi. Különösen a XVII. századi németalföldi művészetet bemutató anyagával a világ legnagyobb gyűjteményei között tartják számon. Fő értékét a képtár adja, mely két termében csak Rembrandt képeket látunk. Élelmes emberek a bejárathoz állították fel egyik híres képét, melyen - ha a lyukba bedugja a fejét a turista - akár a kép hadnagya vagy kapitányaként is (néhány guldenért) lefényképezik.

A festő Éjjeli őrjárat című képe előtt mindenképpen el kell időznünk kicsit, hisz minden látogató itt tölt el legtöbb időt. Sötétség, melyből aranyló lángok lobbanak ki. Selymek és bársonyok! E dús keretből lépnek ki a kép hősei, a lövészek, akik a szorongatott város segítségére sietnek, mert közeleg az ellenség. Óriási méretek... S a hatalmas vásznon sehol egy tenyérnyi hely, amelyet ne hatna át a nagy műalkotás forrósága. Egy őrült 1976-ban késsel többször belevágott a képbe.

Néhány érdekesebb alkotásról ejtsünk pár szót! Folyóvidék vadkacsavadászattal, Joos de Momper műve 1610-ből. A festő 1564 és 1635 között élt, antwerpeni tájképfestő.  Munkái többnyire komor hangulatú, hegyi tájakat, malmokat, szakadékokat, hidakat ábrázolnak. Az alakokat a képein gyakran Breughel festette, akinek irányzatát képviselte.

Massa Ábrahám Izsák és Beatrix esküvője, Frans Hals festette 1622-ben, aki a holland festészet Rembrandt előtti korának legnagyobb alakja, élt: 1580-1666. Munkáinak középpontjában mindig az emberábrázolás állt.

Dirck Hals képe: Társaság a szabadban, 1627. A festő Frans Hals öccse, aki egy ideig bátyja képein festette a mellékes részleteket. Az ún. társasági képek egyik fő képviselője. Kompozíciói asztali mulatozás, kerti tartózkodás vagy zenélés közben életképszerűen ábrázolt előkelő társaságokat mutatnak be.

Frans Hals: Vidám ivó című képe, amit 1628-30-ban két esztendeig festett. A 20-as, 30-as években számos ízes, életvidám figura jelenik meg a képein. Festői ereje késő öregkorában sem hanyatlott: a 80 év körüli mester még két remekművel is megajándékozta a világot.

Bartholomeus van der Helst Vendégség című művét 1648-ban festette. A mester 1613-1670 között élt. A harlemi arcképfestészet hagyományait folytatta. Nagyméretű csoportképei mellett számos portrét festett. Későbbi korszakában művészete - mint állítják - modorossá vált.

Jakob van Ruisdeal életének utolsó évében festette a képet. 1600 és 1670 között élt a nagy holland festő. Folyópartot, népes országutat, kocsmákat ábrázoló tájai a holland tájfestészet legszebb emlékei közé tartoznak.

Jan Steen: Vidám család című képe 1670-ben készült. Az 1626 és 1679 között élt piktor művészetére a szabados humor, bő elbeszélőkedv, csúfolkodó vidámság jellemző. Előbb Hágában élt, majd Delftben sörfőzéssel foglalkozott, utóbb Leidenben kocsmát nyitott, de továbbra is festett. Munkájában foglalkozása nagy segítségére volt képtárgyainak megválasztásában, a jelenetek humorában, a jellemzés eszközeinek megragadásában. Műveinek szabados, parasztos, adomázó tárgyát nagyszerűen jelenítette meg.

Hendrick Avercamp: Téli táj jégpályával 1618-ból. Amsterdamban, majd Kampenben működött, és 1585-1664 között élt. Jellegzetes tájképeit élénk színű korcsolyázókkal népesítette be.

Hals Frans: Lövészegylet. A képen jól láthatóan kialakultak már stílusának jellegzetességei: a zárt ugyanakkor mozgalmas kompozíció. Jellemző az életvidám alakok vonzó, széles ecsetkezelésű festői ábrázolásmódja, a kevés színnek, főleg a fehérnek és feketének, valamint szürkének festői, látványos alkalmazása.

Hals Frans: Szent György lövészek tisztjeinek csoportképe 1627-ből. Karakteres alkotásai a lövészegyletek tisztjeit, valamint az egyesületek elöljáróit, a holland polgári életforma e tipikus képviselőit megörökítő csoport-arcképek. Halála után művészetét sokáig homály fedte, és csak a múlt század végén fedezték fel. Sajnos búcsúzunk, bár egy hétig is elgyönyörködtünk volna a képtár sok-sok termében, a porcelánkiállításon, a régi remekbeszabott bútorok bemutatóján, de ez a turista sorsa: ha lejár az idő, tovább kell utazni...