Írország IV/3

ÍRORSZÁG, A ZÖLD SZIGET

Az élet vize

Meglátogattuk az 1757-ben létesült Whiskey gyárat. Az ital neve magyarul az élet vize. A lepárlás tudományát az 1000 éve érkezett szerzetesek hozták magukkal. Kisipari gyártása az ír élet részévé vált, de a XVII. században az angolok engedélyhez kötötték a szeszkészítést, és sorra zárták be a szeszfőzdéket. A XIX. században a nagy éhínség után beköszöntött szegénység és az alkoholellenes mozgalom miatt csökkent a kereslet, és a skót whiskey megelőzte az írt. Pedig utóbbi jobb minőségű, mert ezt háromszor, míg a skótot csak két ízben párolják. Árpa - rozs - búza - zab és forró vízből áll elő a megfelelő technológiával. 100 kg terményből 4 liter kész nedű. A képen látható vízi kerék biztosítja a teljes áramszükségletet.

Tülekedett a nép a kóstolóért, mert a gyárlátogatás után mindenkit megvendégeltek. A whiskey-zés után jólesett az otthonról hozott szardínia a rekkenő hőségben a tűző nap elől az árnyékba vonulva.

Az Ashling Hotelben volt a szállásunk, ahol az utolsó vacsora egy valódi ír menü volt:

krémleves

psztráng krumplival és salátával

ürühús

gombócos sütemény.

A hotel elől indult a villamos, amivel be lehetett fél euróért jutni Dublin vásárló utcájába.

A közelben volt a Közlekedési Múzeum hatalmas épülettömbje...

Csendesen hömpölyög a városon keresztül a Grand Canal, mely a Shannon folyóból indul. Valamikor itt bonyolódott Dublin személy- és teherforgalma. Jó volt a hídon leülni a Grand Canal felett. Nem akármilyen híd ez: padlója fényes kék üvegből készült! Szokatlanul érdekes. Még soha életemben nem láttam ilyet. Nem csoda, hogy szívesen időztem.

Látogatásunk véget ért... Repülőgépre szállunk és hazaindulunk. Isten veled, Írország... Isten veled, szép főváros, Dublin, mely modern városrésze az Európai Unió segítségével, európai pénzből épült ilyen impozánsan korszerűvé!