Írország III/3

ÍRORSZÁG, A ZÖLD SZIGET
A Bunratty kastély és környéke

Ismét várlátogatás a program. Ez a XV. századi félelmtes erőd Írország egyik legnépszerűbb helye, a Bunratty kastély. 1500 és 1640 között éltek itt a Thomond grófjai és az O'Brian család. Belső tere ma is úgy néz ki, mint az öreg gróf korában, aki 1624-ben halt meg. A XIX. századig lakott várat elhanyagoltan vette át Lord Gort és eredeti állapotába helyreállíttatta. A nagyteremben 140 katona és 8 tiszt volt elszállásolva. Meglehetősen szűk folyosókon lehetett felmenni a felső szintekre, és jobb oldalon volt a korlát, hogy a jobbkezes harcosok azt fogva ne tudják a kardjukat használni a támadás során. Egy gyönyörű park, majd tó övezte a várat, amit a piknikezők is kihasználnak.

Az ítélőteremben vagyunk. A nagy asztalnál ült az üreg gróf, aki itt élet és halál ura volt. Mindenki kizárólag meghajolva közelíthetett felé. A teremből nyílt a börtönpince, melynek nem volt lejárata: megnyitották az ajtót és egyszeriben zupp, elnyelte a delikvenst a mély fogda. Az uraknak azonban kényelmes hálószobája volt, az őrség parancsnokságának pedig egy egész rezidenciája.

A Bunratty Folk Park mondhatnám skanzen. Az ír vidéki élet bemutatására. Egy korabeli parasztházat látogatunk meg először. Akkortájt (1850 körül) az ír parasztok nagy szegénységben éltek. Az angol nagybirtokosok kezében volt az ír földek döntő többsége, a gabonát, szarvasmarhát Angliába szállították. Saját részre egyedül krumplit termesztettek, étkezésük csak ritkán egészült ki kis tejjel és hallal. A bajt fokozta, hogy 1816 és 1842 között már többször felütötte a fejét néhány burgonyát károsító betegség. 1845-ben pedig egy mindennél pusztítóbb gombavész lépett fel, mely tönkre tette a krumplitermés javát, és rettentő éhínség következett. A lakosság akkor 8 és fél millió volt, melyből 1 millióan éhen haltak, 1 millióan pedig kivándoroltak Amerikába. A képen egy korabeli malmot látunk.

És ilyen volt a falusi iskola. A tanterme hasonló, mint nálunk akkortájt...

Ködbe burkolva is lélegzetelállító látványt nyújt a tengerből 200 méterre kiemelkedő és 8 km hosszan elnyúló, meredek sziklafal, a Moher sziklái. A homokkő és a fekete agyagpala rétegei alkotta csupasz sziklafal védett mélyedéseiben sok lumma és egyéb tengeri madár fészkel.

Még tökéletesebb a kilátás, ha felmegyünk a viktoriánus O'Brians Towerbe. Burrenben vagyunk, ami mészkőföldet jelent. A mély repedésekkel barázdált mészkőjárdát a gleccser, a szél és az eső eróziója alakította ki. A pórusos mészkőbe könnyen behatolt az eső, és a föld alatt hatalmas barlangrendszereket alakított ki.

Cromwell térképésze azt írta erről a vidékről, hogy "ez a vad föld annyi vizet sem ad, hogy belefojthatnánk valakit, egy fát sem terem, amire fellógathatnánk és annyi föld sincs rajta, amennyiben eltemethetnénk..."

A régi ír kocsmába a vidám eszem-iszom, a barátságos helybeliek, a zseinális csaposok és az ír zene miatt érdemes betérni. Ezeknek a kocsmáknak a története a középkori fogadókra, a kocsipihenőkre és a gyarmati uralom alatt virágzó illegális tanyákra vezethetők vissza. Viktória királynő idejében a szeszfőzés és lepárlás volt a legvirágzóbb iparág.