Írország I/1

ÍRORSZÁG, A ZÖLD SZIGET

Leszállás Dublinban...

2005. július 10-én este 1/2 8-kor a repülőgép már indulásra készen állt, de a londoni robbantások miatt csak 2 órás késéssel indult Dublinba. Az utazás 3 óra 10 percig tartott a fapados osztályon.

Már éjfél is elmúlt, mire beértünk a szállodába, ahol kitűnő szendviccsel fogadtak és egy nagyon kényelmes, fürdőszobás lakrésszel.

Nem várva ébresztőt a szállodai pazar svédasztalos étkezés után már korán reggel kimentünk a szálló környékére ismerkedni Dublin légkörével. Azt mondták, itt mindig esik az eső, mégis egész utunk során csodálatos napfény kísért bennünket, és meleg időnk volt.

Ezek a modern skatulyaházak az 1960-as években épültek. Előbb Írország nagyon szegény volt! 1845-ben még 8 és fél millió volt a lakosság száma, majd jött egy burgonyavész, egy szörnyű éhínség, mely során 1 millió ember éhezett, 1 millió pedig kivándorolt Amerikába. Felhívták a figyelmet a kitűnő színű kapukra, amire nagyon sokat adnak. A fővárosnak, Dublinnak 600 ezer lakosa van. Az ország 1973-ban belépett az Európai Közösségbe, majd óriási fejlődésnek indult. De nem tagja a NATO-nak. Az enyhe időjárást a meleg Golf-áramlatnak és a gyakori, rövid esőknek köszönheti. Mindenütt a zöld bokrok jellemzik és a milliárdnyi kellemes, bódítóan illatozó, sokszínű virágok kavalkádja! Számos házat futónövények borítanak be.

A közelben levő Szent István parkot 1644-ben létesítették a Guniss-család adományából. A díszkert kiépítése 1880-ban történt szökőkúttal, virágágyásokkal, szobrokkal. Az itteniek kedvelt pihenőhelye. Bemegyünk a Szent Patrick székesegyházba, mely az 1200-as évekből származik. Többször megszentségtelenítették, tűz is elpusztította, majd 1860-ban felújították. Az ír protestánsok nemzeti katedrálisa.

De ki volt Szent Patrick? Írország védőszentje és a nemzet apostola. Őt tartják a kereszténység írországi meghonosítójának. A 450-es évek körül élt, s ugyancsak kalandos pályája volt. A templom 91 méter hosszú, a tornya pedig 43 méter magas. Több mint 30 esztendeig a székesegyház főesperese volt a Gulliver írója, Swift (1667-1745). Neki és szerelmének, Stellának is itt van a síremléke, szarkofágja.

A templomban sok mellszobor, réztábla és síremlék található. A város tehetős polgárai temetkeztek itt, és plasztikus síremléket emeltek, melyek az egész családot szobrokban jelenítik meg. Az első padsorokban a kórus tagjai ültek, felettük különféle címerekkel zászlók sorakoztak, melyek alatt az Írország szabadságáért küzdő bandériumok harcoltak. A templom egy szent kút mellett épült, ahol Szent Patrick 540-ben sok megtérőt megkeresztelt. Az eredeti épület egyébiránt egy fakápolna volt. A XVII. század közepén Dublinba menekültek a francia hugenották. A székesegyháztól a kápolnát leválasztották, és ezt a XVIII. század végéig ők használták. Érdekes, hogy Swift azt tartotta, hogy az írek csak másodlagos angolok. "Aki istállóban születik, az nem biztos, hogy ló" - mondta.

A hatalmas keresztet a pápalátogatás során emelték. Az Ír Köztársaság 95 százaléka katolikus. Néha nehéz nem katolikus templomot találni...