2012. február 5., vasárnap

Málta 4d

MÁLTA A KERESZTES LOVAGOK FELLEGVÁRA
Győzelem...




Újra Vallettában, a fővárosban vagyunk! A lenyűgöző építészetű település félszigetre épült. Amint láttuk, 1865 előtt még a fallal körülvett Mdina volt a főváros, de a törökön aratott nagy győzelem után a Lovagrend a változás mellett döntött: új fővárost kell létrehozni, mely ellenáll majd minden támadásnak. Ezért vált Valletta áthatolhatatlan erődítménnyé masszív falakkal és bástyákkal körülvéve. Ma már tengeri flottája is van, mely 3 csatahajóból áll. (Miniflotta.) Annak idején Valletta nagymester nem is gondolta, hogy a városból egyszer ilyen gyönyörű paloták városa lesz... Mindössze erődnek szánták a sziklás félsziget két oldalán álló kikötők védelmében. Az első épületek előbb csak szálláshelyek voltak, amelyek utóbb a Lovagrend különböző egységeinek főhadiszállásaivá váltak. V. Károly spanyol császár 1530-ban adott ki egy nyilatkozatot, amelyben Máltát a környező szigetekkel együtt a Szent János Lovagrendnek, a Johannitáknak adományozza.





De Valletta lett a művészetek és a kultúra központja is. A lovagok nagy festők és szobrászok műveivel kezdték díszíteni a templomaikat és lakóházaikat. Szent helyeiket elhalmozták értékesebbnél értékesebb kincsekkel. Amíg elsétálgatunk az 1744-ben átépített kasztíliai és portugál rezidencia és más középületek előtt, talán szólni kell néhány szót az ország politikai rendszeréről. Népessége 380 ezer fő, az államforma egykamarás törvényhozású, többpártrendszerű köztársaság. Az EU tagja. Hivatalos nyelv a máltai és az angol. Az iskolákban angolul is folyik az oktatás, az egyetemeken pedig kizárólag angolul. Az államvallás a római katolikus. A GDP 6630 USD/fő. A várható élettartam a férfiaknál 74, a nőknél 78 év. Legfőbb nemzeti jövedelme az iparból van, ebben is a hajóépítés és az elektronika dominál. A mezőgazdaság és a halászat mindössze 4 százalékot tesz ki. A kereskedelem és turisztika viszont majdnem 15 százalékkal részesül.





Most pedig az Erőd kapuján sétálunk el arra a tengerpartra, ahol a törökkel a nagy csatát vívták 1565-ben, miközben elmegyünk a Hálaadó Emlék templom előtt is. Itt zajlott a komoly ostrom a tengeren. Az 1565-ös csata idejére Nagy Szulejmán megbánta, hogy megengedte a lovagoknak, hogy elhagyják Rhodost. Azzal az elhatározással tehát, hogy megsemmisítse a Lovagrendet, háborút kezdett.





200 hadihajóval és 9000 fős hadsereggel Mustafa parancsnoksága alatt megindult a török ármádia Málta felé. A szultánt az is igen feldühítette, hogy egy kincses hajóját és a szeretőjét is elfogták a lovagok. A flotta élén a szultán veje állt, Piali pasa, őt a híres barbár kalóz, Torghoud Rais, más néven Dragut kísérte. Hozzájuk képest a Valette vezette lovagoknak csak kevés hajójuk és még kevesebb katonájuk volt. A harc a máltaiak győzelmével végződött.





A Győzelem templomát látjuk.
Az 1565-ös hosszú és véres harc májustól szeptemberig tartott. Igaz, hogy Európa a lovagok oldalán állt, de egyelőre segítség nem jött. Végül azonban a szicíliai kormányzó jóvoltából megérkezett a felmentő sereg. Óriási volt a veszteség, de a győzelem a lovagoké lett. A nagy küzdelem tanulsága, hogy a várost meg kell erősíteni. Európa nemessége adta hozzá a pénzt, a pápa pedig elküldte saját építészét.





Ezután kezdett a város is gyorsan terjeszkedni. Most már a lovagok épületeit nem különítették el a többi háztól úgy, mint ahogy azt még Rhodosz szigetén tették. Ahogy Valletta növekedett, a rend mindinkább kezdett széthullani. A lovagok megszegték cölibátusi és szegénységi fogadalmukat, és amikor a Nagymester próbálta megregulázni őket, fellázádtak ellene, és egy ideig az Erődbe is bezárták.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése