A BAROMFI TOLLCSIPKEDÉSE, KANNIBALIZMUSA, TOJÁSEVÉSE, TOJÁSVISSZATARTÁS
Kezdődik a baromfiszezon! Az utóbbi időben szinte egymást sorjázzák Olvasóink kérdései a csirkenevelés, a baromfitartás aktuális problémáival, anomáliáival kapcsolatban, azok megelőzését és leküzdését illetően.
W. Kálmánné Szombathelyről elmondta, hogy a múlt évben 500 előnevelt csirkét vásárolt, melyek szépen nőttek, egyetlen elhullás sem volt. Amikor a kánikula után berobbant egy hideg, viharos idő a csirkék idegesek lettek, egymást csipkedték, majd nagyon gyorsan „elszabadult a pokol”.
Az állatok megtámadták, megsebezték egymást, majd sok állatot a szó szoros értelmében véve kibeleztek. Nagyon ráfizetett a csirkékre. Nem szeretne idén is így járni, azt kérdezi, hogy miként előzhető meg a baj, és ha fellépett, mit kell tenni?
K. László törökszentmiklósi Olvasónk leveléből idézek: „...egyesek ádáz versenyt futnak egy-egy kihullott tollért, sőt olykor egymásról is csipkedik azt. A kitépett tollak helyén a serkenő tokokat azután könyörtelenül kiszedik ezzel kínózva és csúfítva egymást.”
R. Mihályné Lothárdról a tyúkok tojásevéséről panaszkodik és ennek okát szeretné tudni. Egy Olvasónk azt kérdezi, hogy mit lehet tenni házilag, ha a tyúk nem tud eltojni.
A tollcsipkedést és a kannibalizmust a gyakorlatban meg szokták különböztetni s ez utóbbiról csak akkor beszélnek, ha az állatok vérző sebet ejtenek egymáson. A tollcsipkedés és a kannibalizmus oka azonban azonosnak látszik, és a fokozatbeli különbség a bántalom előidézésében szereplő tényezők összegeződésével, valamint az állatok eltérő vérmérsékletével magyarázható.
Összetett oktanú bántalom, amelynek kialakulását a tartási és a takarmányozási hibák mellett számos egyéb tényező is elősegítheti.
A baromfi ösztönösen keresi azt az anyagot, melyet a szervezet nélkülöz, s ezért a tollat csipegeti, a tojást feltöri, társainak taréját, kloakáját, lábait csipdesi. Utóbb olyan súlyos méretet is ölthet, hogy különös erővel esnek neki áldozatuknak és valósággal kizsigerelik.
A LEGGYAKORIBB HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK
1. Mindenekelőtt a takarmányozási tényezőket kell megemlíteni. Legtöbben a fehérje, a vitaminok és az ásványi anyagok, valamint a nyomelemek hiányát okolják a bántalom kialakulásáért.
Itt jegyzem meg azonban, hogy nyers húst sohasem szabad adni a baromfinak, azt csak megfőzve vagy megdarálva szabad a takarmányba keverni.
2. Az éhségérzet ugyancsak fokozza az állatok agresszivitását, főként ha a takarmány fehérjékben és aminosavakban úgyis szűkölködik.
3. Jelentős szerepet játszik a nyersrosthiány. A nagyobb nyersrosttartalmú gabonafélék, a zab, az árpa, a korpa stb. A jóllakottság érzetét keltve járulnak hozzá az állatok nyugalmához.
Ezzel magyarázható, hogy sokan a granulált tápok etetését teszik felelőssé a bántalom fellépéséért. Ezek alacsony rosttartalmuk miatt kiváltják a rossz szokások kialakulását, ugyanis a felvételükhöz rövid idő szükséges, a fennmaradó időben a tyúkok nem tudják lekötni magukat.
4. Az unalom! A koncentrált tápból az állat gyorsan jóllakik, a szükségleteit rövid idő alatt kielégíti. Az erre hajlamos egyed unalmában előbb csak zaklatja a társait, majd rákap a tollcsipkedésre, a vér láttán pedig ez további ingerként szolgál. A kannibalizmus tovább fokozódik.
5. Segíti a bántalom kialakulását, ha nincsen elegendő etető- és itató edény.
6. A tartási hibák közül elsőként a zsúfoltságot kell megemlíteni. A kiváltó okok közül a nagy állománysűrűség elsődleges szerepet játszhat a kannibalizmus fellépésében.
7. A levegő nagy vagy éppenséggel nagyon kis páratartalma, porszennyezettsége, a szellőztetés hiánya külön-külön is, de együttesen különösképpen segítik a rossz szokás kialakulását.
8. Az erős megvilágítás ingerlékenyebbé teszi az állatokat, ugyanakkor a félhomály nyugtatólag hat.
9. A külső paraziták ugyancsak kedvezőtlen közérzetet teremtenek, és elősegíthetik a rossz szokások fellépését.
10. A tojófészkek hiánya a kannibalizmus egyik kórformáját, a kloakacsípést segítheti elő. Ennek feltétele, hogy a támadó röviddel a tojásrakás után, a kloaka záródása előtt tudja megsérteni a kloaka nyálkahártyáját. Ennek a rossz szokásnak főként a talajon eltojó állatok szoktak áldozatává válni.
11. Bizonyára az erre hajlamosító genetikai tényezők is szerepet játszanak a rossz szokás kialakulásában.
12. A különböző stressz-hatásokra fokozódik a feszültség, majd „hisztéria” formájában lép fel a kannibalizmus (pszichózis). Ez tapasztalható a zsúfoltság során, mikoris a korlátozott menekülési lehetőség következtében a védekezésre kevéssé képes egyedek már igen korán felkeltik társaik kannibál ösztöneit, amit a fehér tollruhán megjelenő piros vércseppek csak fokoznak.
Stressz-hatásként érvényesülhet minden olyan tényező, mely megzavarhatja az állatok megszokott életritmusát (frontátvonulások, lárma, oltások, takarítás, káros rágcsálók pl. patkányok jelenléte stb.) nyugtalanságot kelt és az agresszivitás kiváltója lehet.
Gyakran látom, hogy valaminő festékkel jelölik meg a csirkéket, pedig tudni kell, hogy különösen az élénk színű festékek ugyancsak ingerlik az erre hajlamos egyedeket.
ÉS HA MÁR FELLÉPETT A BAJ!
1. Az előbb elmondott hajlamosító és kiváltó tényezők megszüntetése mellett megkeressük a legagresszívebb egyedeket, a „kannibálokat”, és azonnal kiemeljük az állományból.
2. Ugyancsak ki kell venni a sérült állatokat is, és a sérüléseket helyileg kezeljük. Erre jól beválik többek között a Betadine oldat.
3. Ha zárt térben vannak, csökkentsük a megvilágítást!
4. Olykor jól beválik, ha szemes takarmányt szórunk be az állatoknak, melyek felszedegetésével „elszórakoznak”, szénát vagy zöldet adunk, esetleg csomókban felfüggesztett lucernával vonjuk el a figyelmüket stb. Ismételten hangsúlyozom, hogy nagyon fontos a zsúfoltság megszüntetése!
A TYÚKOK TOJÁSEVÉSE
A tojásevés vagy tojásfeltörés sok veszteséget okozó, rossz szokás, amit lehetőleg már a jelenség kezdetekor kell megszüntetni, mert utóbb a tojásevésre kapott állatok a kalcium-hiány rendezés után is feltörik és megeszik a tojásaikat.
A kiváltó oka többnyire az állatok hiányos mészellátása! E rossz szokás kialakulását kiválthatja az a kistenyésztők között gyakori eljárás, hogy a tojáshéjat nagy darabokban szórják a baromfiak elé. A kannibalizmus hasonlóan a tojásevésben is szerepe lehet az „unalomnak” is. A jelenség fellépésekor sürgősen rendezni kell mindenekelőtt a kalciumellátást.
Arról már szó volt, hogy a tojófészkek hiánya milyen problémát okozhat, ehhez kapcsolódik, hogy a tojófészekbe tegyünk szénát vagy puhára dörzsölt szalmát, mert a tojótyúkok kedvelik.
MIT TEHETÜNK A TOJÁSVISSZATARTÁSKOR (Tojásretenció)
Akkor fordul elő, ha a tojástartó izomzata ernyedt, ha nagy vagy alaktalan a tojás, ha betegség bágyasztja a tyúkot, ha keresztben helyezkedik a tojás stb. A beteg tyúk pingvinszerű tartásban ül, sűrűn erőlködik.
Ilyenkor eredményre vezethet, ha adunk a tyúknak izomba ½-1 ml Oxytocin injekciót, de a tojás kézzel is eltávolítható. A hormonális beavatkozás a tyúkok 4 naposnál nem régebbi retenciója esetén alkalmazható.
Tyúkokból a tojás kézzel is eltávolítható. Beolajozott mutatóujjunkat óvatosan bevezetjük a kloaka középső részébe addig, míg a tojást közvetlenül tapintani tudjuk. Ujjunkat a tojás mögé juttatjuk, és segítségével hátrafelé nyomjuk. A műveletet elősegíthetjük azáltal, hogy a hasfalon át a tojást a bal kezünkkel hátrafelé nyomjuk. Ezután a tyúkot néhány napig lágyeleséggel tápláljuk. Másik módszer, hogy a tyúkot a hátára fektetjük, és a beolajozott ujjunkkal segítjük a tojástartó elfordult nyílását visszafordítani.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. áprilisában.)
