Törökország III/3b

CSALÁDI UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBAN

Kappadókia barlangvárosai

Itt volt a korai kereszténység egyik központja. Mártírok, hitvallók, éles nyelvű teológusok és tudós püspökök kerültek ki e barlangvárosokból.

Nagy Szent Vazul idején kezdtek letelepedni ezen a tájon a keresztény remeték, a világtól elvonuló szerzetesek. Göreme és környezete és a hit mámora vonzotta a remetéket. A tufahegyek között 30 ezren is éltek.

Ők vájták és festették a templomaikat, ők alakították ki a lenyűgöző barlangépítészetet. Több mint 400 ilyen lakást ismerünk ma, a sziklaodúkat nem is számítva. 

- Hétrét görnyedve lehet csak járni! - figyelmeztet a kísérőnk, mielőtt leszállunk a mély városba, ugyanis a víz nemcsak a felszínt formálta, de hatalmas föld alatti barlangrendszereket is létesített.

Amikor 634-ben az arab hódítások kezdetén az Anatóliában élő keresztények pátriárkájuk vezetésével nyugat felé menekültek, és Kappadókiában meglátták e különös kéményeket, felvetődött bennük a gondolat, hogy valamiféle föld alatti város lehet alattuk. Valóban megtalálták a barlangokat és a hosszú, mélyen levő folyosókat. A környék 6 föld alatti városa közül eddig 2-t sikerült feltárni. Egyre mélyebben botorkálunk lefelé a labirintusban. Annak idején városnyi népség talált itt biztos menedéket. Minden van itt: lakófülkék, konyhák, műhelyek, tanácskozótermek és templomok is. A fordulóknál hatalmas malomkövek, veszély esetén ezzel zárták el az utat. Akár 30 km-t is gyalogolhatnánk. Az életet víztárolókkal és szellőzőaknákkal biztosították. Ezek a világ legnagyobb katakombái.

A barlangokban ókeresztény templomokat, kolostorokat vájtak. A kicsi kápolnák és a többhajós oszlopos templomok többféle stílus jegyét viselik magukon. Egy kis Bizánc Anatólia szívében! A faliképeken szomorú szemű, merev tekintetű szentek, bánatos arcú madonnák néznek le ránk. Az anatóliai ókeresztények galambot, oroszlánt, pávát, nyulat, bikát is szívesen festettek a falakra, a béketűrés, a szeretet, a hit és a lélek halhatatlanságának, a testi kísértések és a termékenység jelképei ezek.

Szorosan a falhoz tapadva csoszogunk az egyenetlen, síkos lépcsőkön. Vezetőnk nem győzi ismételgetni:

- Senki ne maradjon le! Senki ne kószáljon el másfelé, mert végzetes lehet számára, ha eltéved ebben a vég nélküli föld alatti labirintusban. 

Kétórányi botorkálás után dermedezve kerültünk ismét a felszínre. A mélyben levő látnivalónak a felét sem tudtuk megnézni, de bepillantottunk az ember rettegésének és leleményességének történetébe.

Ugyancsak ezen a vidéken termelik ki az értékes kőzetet, az ónixot. Meglátogattunk egy ónixüzemet. Fülsiketítő a zaj, visítanak a gépek... Lisztszerű, finom por lebeg a levegőben. Az egészségtelen munkát kizárólag férfiak végzik. Megnéztük, hogyan is készülnek ezek a nagyszerű, pompás dísztárgyak. Negyedóra sem kellett ahhoz, hogy a hatalmas kőtömbből egy meglepően tetszetős műremek elkészülhessen.

Az már jól bevált üzleti fogás, hogy az üzemből átkalauzolnak bennünket a boltba, ahol a polcokon szebbnél szebb ónixtárgyak: vázák, hamutartók, függők, karkötők, sakkfigurák, italos készletek és még - ki tudja - mi minden csalogatta ki szűkös valutánkat a pénztárcánkból...

Törökország III/3a

CSALÁDI UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBAN

Máris Kappadókiában vagyunk,

a 40 ezer lélekszámú Ürgüp városában. Ezek a házak már nagyon hasonlítanak az észak-afrikai, egyiptomi marokkói településekhez. Kis-Ázsia a régészek paradicsoma. A történelem előtti időktől kezdve mindig lakott volt ez a sztyeppés, sziklás, hegyekkel és helyenként dús növényzettel borított terület. Ha a Bibliából jól ismert Ararát-hegy felől felszáll a nap, sugárözönével évezredes kultúrák maradványaira világít mindenfelé - írja e vidékről egy magyar történész.

A változó területű Kappadókia bizony szegény országrész volt - elszigetelve a tengerektől. A hegyektől körülvett fennsík terméketlen, kereskedelme is jelentéktelen. Annak idején Augusztus császár uralkodása alatt római provincia volt, és két nevezetességet tart számon: itt tenyésztették a gyorsaságukról híres Palmatius lovakat és itt verték a római ezüstpénzt, a drachmát.

Alig tudunk az árusok rohamának és a sok-sok emléktárgy megvásárlásának ellenállni. Tudjuk a leckét: a kért ár felét beígérni, és a kétharmadáért megvásárolni. A nejem és a lányok nézegetnek, én pedig majd alkudozhatok...

Minden képzeletet felülmúló, döbbenetes hatású, holdbéli táj tűnik fel a szemünk előtt. Földünk ki tudja pontosan mennyire régi névjegye! Ámulunk és tudomásul vesszük, hogy a beláthatatlan múltban Kis-Ázsia legmagasabb hegye, a 3912 méter magas Erciyas dagi meg a környező 10 társának vulkánjai lávafolyamokat öntöttek szét...

...és 60-80 km-es körzetben fél km vastagon fedte be a tájat a vulkanikus láva. A többit, a természet szobrászatát elvégezte az idő meg az időjárás. Sárgás-szürkés kopár vidék, rajta fantasztikus kúpok és piramisok, meghökkentő alakzatok - amerre csak ellát a szem...

Amikor a természet befejezte a művét, az ember is rájött, hogy egy-egy kúp vagy piramis belseje jól faragható. Barlanglakások ezreit vájták a tufába.

Többemeletes házakat teremtettek a geológiai képződményekből. A tufaház mint valami galambdúc; a bejáratok és ablakok pedig szabálytalan lyukak.

Törökország III/2

CSALÁDI UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBAN

Egy kedves kisváros: Avanos

Ugye hallottak már a karavánszerájokról? A karaván törökül együtt utazó emberek, kereskedők csapatát jelenti, a szeráj pedig olyan épületet, ahol a csapat biztonságosan megpihent. Ez az épület 770 évvel ezelőtt épült. A karavánszerájban vannak nagy istállók a málhás állatok részére, pajták a szénának és az abraknak és számos apró, kis boltíves cellácska az út vándorainak.

Nők ide nem léphettek be és élelmet sem lehetett vásárolni, de itt lakott a patkolókovács, aki az állatok patáit rendbe hozta, a lesántult igavonókat ellátta. Az udvar közepén állt a kút, mely minden karavánszeráj szerves része. Köröskörül lépcsők és emelvény húzódott, és ezen szoktak az utasok üldögélni, étkezni és heverészni a bogarak, a patkányok, egerek, menyétek, kígyók és más efféle élőlények miatt - írja egy akkortájt arra járt honfitársunk.

Egy kedves kisvárosban, Avanosban éjszakáztunk. A csoport fele megbetegedett (rosszullét, láz, hányás hasmenés)! 

- Ki tudja, mit ettek, mit ittak! - mondja a török orvos. Nagy bajban volt, aki nem hozott némi alapvető gyógyszert az útra.

A városka országszerte híres fazekasiparáról. 300 kis műhelyben készül a forgatókorongokon megannyi mutatós agyagedény, váza, dísztárgy. A szállónk ablaka alatt hömpölygő folyócska is vörös színű az agyagtól. Itt vásárolunk Lezzót, vagyis almateát, mazsolát, mogyorót és pisztáciát, mert mindez nemcsak olcsó, de török specialitás.

A környék a szőnyeg hazája. A milliónyi szebbnél szebb kárpittal alig tudunk betelni. Egy-egy kisebb imaszőnyeget csaknem minden útitársunk vásárolt. Itt olcsó, otthon pedig igen értékes ajándék. Különös hangulatot keltett a halomba rakott díszes szőnyegek jellegzetes szaga, az illatos cigarettafüst meg a keleti kávé aromája, amivel itt éppen megkínáltak bennünket, akár vásárolt valaki, akár nem. Nejem nemigen nyüzsgött az alkudozók között...

Voltak, akik török babát vittek. E kis bábukon a nagy ország valamennyi népviselete megismerhető és megvásárolható volt. Kisebb lányom érdeklődve nézte a kínálatot és szívesen is fényképezkedett az áruval megpakolt standdal.

Akinek pedig tevegelésre akadt kedve, íme, utasra vártak a jámboran früstökölő állatok. A tevegelés különös élmény, de nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt a szolid turista gondolja. Egyiptomi balsikerű akciónk után ezt az élvezetet ezúttal másoknak hagytuk.

Kapott leveleket

J. Vancisin

VYSKUMNY USTAV

VIVOCISNEJ VYROBY

Leninovo nám. 1

949 92 Nitra

Czechoslovakia

Dear Sir:

Please send me a copy of the following reprint:

Accidents in capple following calcium infusion

Nitra. 10. 10. 78

Thanking you in advance

Vancisin

Törökország III/1

CSALÁDI UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBAN

 Pamukkálé, a gyapotvár

Hamarosan csodálatos vidékre érkezünk - jelzi török kísérőnk. Errefelé Pamukkálénak nevezik, ami gyapotvárat jelent. És máris szemünk elé tárul a valóban nem mindennapi látvány!

Egy 2-300 méteres hegyoldalt több 100 méteres szélességben csillogó fehér bolyhok borítanak. Ahogy közelebb érünk, jól kivehető, hogy a függőleges falszakaszok teraszairól vékony erecskékben csordogál lefelé a víz. Amikor a kanyargós úton feljutunk, kíváncsian nézegetjük, kapargatjuk a csillogó fehérséget, mely nem más, mint az ősidők óta itt felszínre törő, különleges összetételű termálvízből kicsapódott mész és gipsz lerakódását. És ez idővel az egész hegyoldalt fehér lepelként befedte!

Aki csak tehette, levetette a cipőjét vagy éppenséggel fürdőruhát öltött, és megmártózott ebben a sok értékes ásványi anyagot tartalmazó termálvízben. Mi is begyalogoltunk.

A meleg víz e hegy belsejéből tör elő, kellemes hőmérsékletű, mintegy 35 fokos, és sok-sok gyógyító hatású vegyianyagot tartalmaz. Szívesen álldogáltam én is lányaim társaságában a nyugalmas tóban.

A kálcium, széndioxid, aluminium és kén mellett a víznek radioaktív hatása is van. Már a régi görögök és rómaiak is számos betegség gyógyítására felhasználták. Kedvező hatását az egész csoport kipróbálta.

Jó hatással fürödhetnek itt a szív-és gyomorbántalmakban szenvedők, gyógyítja a szem- és bőrbetegségeket, de a vérképző szervek és az idegrendszer rendellenességeit is.  Mi csak az ingyenes helyen mártózhattunk, de a domb tetején számos elegáns szálloda is épült, melyek mindegyikének saját fürdőmedencéje van. Amint a kerítésen át láttuk, sok - nálunk tehetősebb, nyugati - turista lubickolt ezekben a medencékben élvezve a mélyből feltörő meleg víz kéjes simogatását, és egyúttal annak gyógyító hatását.

Miután a víz nagyfokban telített kalciummal és más elemekkel, természetesen nem szabad sokáig tartózkodni benne. A bazárokban bőven lehetett kapni olyan emlék- és dísztárgyakat, amit az errefelé lakók a vízből lerakódott gipszből készítenek.

Törökország II/2

CSALÁDI UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBAN

A citadellától a hettita múzeumig

Az üzletek polcain egyéb italok mellett hosszan sorakoznak a másfél literes műanyag ivóvizes palackok is, amiket meg kell vásárolni, hisz nem ihatunk sört vagy üdítőt egész úton (hacsak nincsen nagyon sok pénzünk)! Amíg a gyümölcs - így a narancs és banán is meglehetősen olcsó - egy üdítőital fél dollárba (6-700 líra), egy üveg sör pedig 3/4 USD-t (800-1000 lírát) kóstált - persze attól függően, hogy hol ittuk! Akadt olyan vendégfogadó, ahol bizony 2000 lírát is elkértek egy üveg sörért.

Jöjjenek fel velünk az ankarai várdombra, a citadellára, ahonnan elénk tárul  úgy a modern, mint a régi város nagyszerű panorámája. Néhány veszélyesen elöregedett, elkorhadt háztól eltekintve a várkerület egésze ma is lakott. Érdekesek a jellegzetes, favázszerű, kétszintes oszmán-török kori épületek.

A szűk, kacskaringós régi utcákon sétálgatva mindenütt életvidám, hangoskodó gyermekcsapatokkal találkozunk, golyóstollat és rágót kéregetnek. Mindenfelé hölgyek vezetik a csacsifogatokat. Ugye milyen érdekes a viseletük?

A fiatalok nem tiltakoznak a fényképezés ellen, de nem így a szüleik vagy nagyszüleik, akik többnyire eltakarják az arcukat.

Az itteni házakban nincs komfort, sem semmiféle kényelem, lakói mégis ragaszkodnak az öreg falakhoz. A körbehúzódó dombokon és a köztük megbúvó völgyekben ilyen sanyarú körülmények között több százezren is élnek. Sokkal többen mint a főváros új, modern negyedeiben.

A hatóságok rendelkezései ellenére gombamód szaporodnak az ankara körüli dombokon az úgynevezett gecekonduk, magyarán szólva az egy éjszaka felvert épületek. De mit is jelent tulajdonképpen ez a fogalom? Azt, hogy ha itt egy család egyetlen éjszaka leforgása alatt felépít egy házat egészen a tetejéig, akkor az épület az alatta levő telekrésszel együtt az építő, a gazda tulajdonába kerül.

Sokfelé találkoztunk legelésző birkanyájakkal, melyek a kopár legelőkön kerestek némi harapnivalót. Itt nincs vízvezeték, villany, WC, ugyanakkor a házak szaporodnak, és kialakul az európai értelemben vett nyomornegyed.

A frissen sült kenyér illata becsalogatott bennünket is a pékműhelybe, ahol nagyon szívesen fogadtak, de a kameránk lencséjét kizárólag a gyerekek viselték el. A felnőttek pillanatok alatt eltűntek a felvevőgép elől.

Az ősök régi dicsőségét hirdeti a hettita emlékmű, de a múzeumban még sok szép szobor, dombormű és használati tárgy megőrizte műveltségüket, művészetüket. A hettiták már 4000 évvel ezelőtt vándoroltak be erre a vidékre, és hatalmas, erős birodalmat alapítottak, mely 6 évszázadon át rettegtette még a büszke és gazdag Egyiptomot is.

A világtörténelem legelső csataleírása a Kádeszi csatáé, amit a hettiták győzelmesen vívtak Egyiptom ellen. Még az agyagba vésett békeszerződés is megmaradt az utókorra.

Törökország II/1

CSALÁDI UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBAN

 Atatürk mauzóleuma

És máris a fővárosban, Ankarában vagyunk! A főtéren Kemál Atatürk lovasszobra fogad. Kemál pasa volt Törökország atyja és megmentője! Az 1938-ban elhunyt államférfinak 15 esztendő múltán pompás mauzóleumot emeltek.

Kezdjük tehát ankarai látogatásunkat e grandiózus síremlékkel, melyből nem sajnálták az aranyat és a drága márványt, a környékén pedig gyönyörű parkot alakítottak ki, mely bokrai és díszfái a világ különböző részeiből érkeztek. Amikor minden szállodai szoba és hivatal falán ott látják a képét, minden városban ott látják a szobrát, bizonyára felteszik a kérdést, hogy is volt tulajdonképpen Kemál Attatürk.

Tény, hogy az I. Világháború után az antant hatalmak Törökországot ugyanúgy szétdarabolták mint hazánkat. A török birodalom hasonló módon eltűnt volna a történelem színpadáról mint számos más ország. Hogy ez mégsem így történt, mindenekelőtt Kemál tábornoknak köszönhető, aki hadsereget gyűjtött, és szovjet fegyverek segítségével kiűzte a megszálló angolokat, franciákat, olaszokat és görögöket az ország területéről.

Ez egyetlen más, a háborút elveszített hatalomnak sem sikerült! Miután hazáját felszabadította, hozzálátott a korhadt szultáni monarchia megdöntése után egy korszerű, nyugati mintájú köztársaság megteremtésének. Szétválasztotta az állam és egyház ügyeit, utat nyitott a gazdaság modernizálásához és minden elmaradottságot fel akart számolni.

Együtt a család: nejem és a lányok! De folytatom a történetet. Leparancsolta a nőkről a fátyolt és a férfiakról a mezt, európai mértékegységet vezetett be és a latin betűs írást. Az ipar és mezőgazdaság fejlesztéséhez külföldi tudósokat hozott be az országba. Büszkék lehetünk rá, hogy több magyar szakembert is meghívott! Fiatal tehetségeket küldött nyugatra tanulni, tudós társaságokat alapított, és megszüntette a többnejűséget. Isztambul helyett Ankarát tette az ország fővárosává.

Ankara már 4000 évvel ezelőtt is főváros volt, mégpedig a híres Hettita birodalom székhelye. A hettitákról még ejtünk egy-két szót. 

Igaz, hogy megfordultak itt többek között a rómaiak, szeldzsuk törökök és az oszmán törökök is, de világvárossá csak akkor lett, amikor Atatürk idehelyezte a birodalom székhelyét. Ma az ország politikai életének központja: itt van a parlament, a minisztériumok és itt székel a köztársaság elnöke. Valóban kétarcú város! Egyrészt hatalmas modern világváros, ahol a birodalom politikai és gazdasági ütőere lüktet...

... ugyanakkor jellegzetes az óváros a sok-sok apró, pirosfedelű, szegényes házacskájával. Bizony a legnagyobb kincs itt is a víz, mert ebben nagyon gyér a vidék. A főváros környékén mesterséges, duzzasztott tavak vannak, és ezekből látják el a metropoliszt vízzel. Gyakori a vízhiány.

Ne csodálkozzanak, ha ilyen körülmények között óva intik a turistát, hogy ne igyon a csapvízből még a szállodában sem, mert abból nagy baj származhat!

Amint látjuk, a higiénia ismeretlen a szegényesen összetákolt viskókban a külvárosban. Pedig bizony ez is a főváros!