Dubai - Omán 4. (Az utazó)

KIRÁNDULÁS A MUSZLIM VILÁGBA: DUBAI - OMÁN SZULTÁNSÁG IV.
Amikor...

Maszkatban vagyunk, a fővárosban. Az Ománi-öböl partján elterülő Maszkat már Kr. e. az 5. században virágzó kereskedelmi központ volt. A 2. századtól a területet az egymással is állandóan harcban álló arab népek foglalták el. A 7. században az iszlám terjedésével az imámok kezébe került, akik az iszlám hit vezetői voltak. 1507-ben a portugálok kifosztották a várost, majd brit szövetség következett, 1971-ben pedig visszanyerte a függetlenségét.

A helyi lakosság számára a halászat és az öntözőkutakat hasznosító önellátó mezőgazdaság a legjelentősebb bevételi forrás. A legfontosabb termények: a búza, lucerna, valamint számos gyümölcs (datolya, citrusfélék és kókusz).
A legjelentősebb felsőfokú intézményük az Agráregyetem, ahová most mi is belátogatunk. Itt annyira elkülönítik a férfiakat és a hölgyeket, hogy két teljesen különálló épületben folyik részükre az oktatás.

Az egyetem impozáns bejárata előtt gyönyörű pálmafa, körben szép bokrok és tarka virágok. A haszonállatok közül mindenekelőtt a kecskéket kell megemlíteni, de az öntözött területeken szarvasmarhát és juhot is tartanak.

Azért csodáltuk meg az öreg halárust, mert ebben a rekkenő forróságban is képes ennyire beöltözve árusítani a portékáját. Akkor, amikor mi csaknem szédelegtünk a hőségtől. A fehérruhás igazhitű mindössze egyetlen halat vásárolt, de ezért legalább fél órát alkudoztak, mire nyélbe ütötték az üzletet. Ez a szokás hatalma.

Az állandó törzsi háborúk katonai centrumok, erős várak építését tették szükségessé. Elmegyünk abba az erődbe, amit különösen nagy becsben tartanak, mert itt született a szultán. Egy marcona muszlim katona állt őrt a kapuban - talán még a törzsi háborúk idejéből itt maradt fegyverével. Honleányaink sorba állnak, hogy a keménytekintetű harcos védelme alá helyezzék magukat. Ezúttal nem kell vigyáznom a nejemre, mert éppen ő is a bátor védőrség biztos őrizete alatt áll.

Végigjárjuk a vár helyiségeit: a konyhát, a fegyvertermet, a fogadószobákat. Egy csapóajtót felnyitva lekukkantunk a sötét pince zordon börtönhelyiségébe is. Ide bizony nem lépcsőkön át jutott le az egykori bűnös vagy a merev iszlám világban éppen renitenskedő atyafi, hanem egyszerűen lelökték.
A női társalgóban most nincsenek hölgyek, de nem is lehetnének, mert súlyos és megbocsáthatatlan vétek lenne, ha férfinéppel találkoznának. Egymagam élvezem hát a kellemes környezetet a kényelmes, alacsony, párnázott pamlagon. De mi ez itt előttem? Valamiféle kalapnak gondoltam, de ki is nevetett érte az igazhitű vezetőnk. Ugyanis ezzel védték a legyektől a teás- és kávéscsészéket és a mézédes süteményeket, melyeket a vidám trécselés közben majszolgattak a hárem szigorú bezártságban élő úrnői.

És férfitársaim okulására elmondom, hogy itt, e helyütt ért engem a nagy baj - majdnem...