EGYIPTOMI UTAZÁS (1988) II/2.
Felmegyünk a főváros fölé emelkedő Citadellára, mely építését már 800 esztendővel ezelőtt kezdte meg Szaladin, majd Mohamed Ali fejezte be. Ez Kairó egyik jelképe.
Ami Párizsnak az Eiffel torony, Budapestnek a Mátyás templom, az Kairónak a Mohammed Ali mecset. Égbetörő két tűhegyes faragott ceruzára emlékeztető minaretjével a város szimbóluma.
Levetjük a cipőt, és be lehet lépni. Leesik az állunk: hatalmas süppedő szőnyegek, lenyűgöző méretek, kellemes, puha ragyogás fog körül. A nagyszerűséget fokozza a rejtelmes pompás fényt adó szűrt világítás.
És íme a világ leghosszabb folyója, a Nílus. Bizony 6670 km hosszú és kettészeli Egyiptomot. Vízszintje az Egyenlítő táján kialakult esős vagy száraz évszaknak megfelelően ciklusosan változik.
Áradása teszi évről évre termékennyé Egyiptom földjét, miközben mintegy fáradhatatlan óriás termőtalajjal árasztja el a környéket. Igaz a szólásmondás, hogy Egyiptom a Nílus ajándéka.
Amikor hajókirándulásra megyünk, figyelmeztetnek, hogy a forró melegben se hűsítsük magunkat a Nílus vizével, mert egy olyan veszélyes parazita él benne, mely a bőrön keresztül támad: a Bilharzia.
Valamikor ez egyetlen város volt, de ma a Nílus két ősi várost választ el egymástól. Ezek a két monumentális romváros: Luxor és Karnak. A templomváros most már romokban, csodálatos romokban hever, de valamikor fényes egyházi metropolis állott itt.
Ki hinné, hogy ehelyütt az egykor ragyogó paloták között csak úgy nyüzsgött a tömeg, az előkelőségek pedig gyaloghintókon díszes kísérettel közlekedtek. Évszázadokon át épültek, szépültek ezek a monumentális templomok, szakadatlanul dolgoztak rajtuk az ügyeskezű mesterek és a szorgalmas munkások. Hatalmas falak, oszlopok, művészi hieroglifák. Megilletődve bámuljuk a többezer éves nagyszerű kreációkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése