(Az eredeti napló szó szerinti közlésével bepillantást nyerhetünk - egy 17 éves levente-fiú átélt története útján - a háború végső szakaszában Németországba hurcolt levente-ifjúság mindennapjaiba, gyötrelmeibe, kilátástalanságba és végül a Szovjet paradicsomba irányításába! És mindezt valóságosan és nem az utókor szájíze szerint, kozmetikázva.)
Pereszteg, 1945. június 5.
A fogoly búcsúja
1.
Isten veled magyar földem
A rablók már engem visznek
Elrabolnak szép hazámtól
Jó anyámtól és apámtól
2.
Orosz rablók megérkeztek
Minket bilincsekbe vertek
Rácsok közé szorítottak
És a magyar poshad, fonnyad
3.
Ezután jön a gőzmozdony
Rajta csak egy szó, hogy Robot
Nem vagy szabad ember többé
Az utolsó szolga lettél
4.
Magyar, magyar átkozott nép
Neked a sors csak rosszat mér
Mindig aljas népet használ
Ostorának a sors király
5.
Ozmán, török, a vad tatár
Undok orosz, mind rajtad jár
Téged tipor, téged gyaláz
Édes Hazám!
Elkeseredésemben rímeket fabrikálok. Fűzfapoétás rímeket! De ami a mondanivalója, az igaz. Nem kell megbotránkozni rajta, csak a gondolatok vannak egymásba fűzve... Azok, amiket érzek...
A kiszivárgott hírek szerint - az ukrán foglyok, akik feszes egyenruhában itt korlátlan urak és ők a parancsnokok, azt mondják - az ukrajnai iparvidékre fognak bennünket kivinni dolgozni, a háborús károkat helyreállítani... Bizony mi sok kárt okozhattunk ott kint... ott se voltunk...
Pereszteg, 1945. június 6.
Nagy baj történt! Három katona megszökött: felvették a vízlevezető vasfedelet, mely a táboron belül volt, és a csatornán keresztül kijutottak a faluba. Nem sokáig jutottak, elfogták és agyonlőtték őket az oroszok. Majd a halottakat behozták a táborba.
Valamennyiönket négyszögbe állítottak (ahogy azt annak idején Szilágyi főhadnagy úr a néhány szem krumpliért tette), a három halottat 2-2 puskatusra fektették és 3x4 fogoly hurcolta körbe a hullákat, hogy mindenki jól lássa. Elkeserítő látvány volt! A tábor parancsnoka, egy orosz kapitány kiállt a négyszög közepére, és a ruszin tolmács segítségével beszédet tartott, hogy így jár mindenki, aki szökni próbál.
ÁLOMORSZÁGBAN
1.
Elnyűtt katonaruhámban hazafelé ballagok
A szívemben, a lelkemben még zúgnak a harangok
2.
Az utcánk sarkára érek, nagyot dobban szívem
A házunknak kis kapuján szívszorongva belépek
3.
Betoppanok a konyhába, ott ülnek anyám s apám
Repülök anyám nyakába, előtör rajtam a zokogás
4.
Itthon minden csinos, rendes, anyám keze látszik benne
Oh mily jó is itthon lenni, a kínlódást befejezni
5.
Óh, de sok lenne a jóból, gondolja a rossz lélek
Szép álmomat elröpíti, engem pedig felébreszt
6.
Ó rossz szellem, gonosz Sátán
Miért vagy olyan kegyetlen?
Hogyha otthon van a fogoly
Az örömét miért veszed?
7.
Avagy álmoknak tündére
Mért hozod a valótlant
Ha utána az emberre
Csak szomorúság virrad.
8.
Felébredtem, még éjfél volt
A sárga hold nézett rám
Itt pedig a hideg sátor
Alattam kemény földágy.
A fogoly búcsúja
1.
Isten veled magyar földem
A rablók már engem visznek
Elrabolnak szép hazámtól
Jó anyámtól és apámtól
2.
Orosz rablók megérkeztek
Minket bilincsekbe vertek
Rácsok közé szorítottak
És a magyar poshad, fonnyad
3.
Ezután jön a gőzmozdony
Rajta csak egy szó, hogy Robot
Nem vagy szabad ember többé
Az utolsó szolga lettél
4.
Magyar, magyar átkozott nép
Neked a sors csak rosszat mér
Mindig aljas népet használ
Ostorának a sors király
5.
Ozmán, török, a vad tatár
Undok orosz, mind rajtad jár
Téged tipor, téged gyaláz
Édes Hazám!
Elkeseredésemben rímeket fabrikálok. Fűzfapoétás rímeket! De ami a mondanivalója, az igaz. Nem kell megbotránkozni rajta, csak a gondolatok vannak egymásba fűzve... Azok, amiket érzek...
A kiszivárgott hírek szerint - az ukrán foglyok, akik feszes egyenruhában itt korlátlan urak és ők a parancsnokok, azt mondják - az ukrajnai iparvidékre fognak bennünket kivinni dolgozni, a háborús károkat helyreállítani... Bizony mi sok kárt okozhattunk ott kint... ott se voltunk...
Pereszteg, 1945. június 6.
Nagy baj történt! Három katona megszökött: felvették a vízlevezető vasfedelet, mely a táboron belül volt, és a csatornán keresztül kijutottak a faluba. Nem sokáig jutottak, elfogták és agyonlőtték őket az oroszok. Majd a halottakat behozták a táborba.
Valamennyiönket négyszögbe állítottak (ahogy azt annak idején Szilágyi főhadnagy úr a néhány szem krumpliért tette), a három halottat 2-2 puskatusra fektették és 3x4 fogoly hurcolta körbe a hullákat, hogy mindenki jól lássa. Elkeserítő látvány volt! A tábor parancsnoka, egy orosz kapitány kiállt a négyszög közepére, és a ruszin tolmács segítségével beszédet tartott, hogy így jár mindenki, aki szökni próbál.
ÁLOMORSZÁGBAN
1.
Elnyűtt katonaruhámban hazafelé ballagok
A szívemben, a lelkemben még zúgnak a harangok
2.
Az utcánk sarkára érek, nagyot dobban szívem
A házunknak kis kapuján szívszorongva belépek
3.
Betoppanok a konyhába, ott ülnek anyám s apám
Repülök anyám nyakába, előtör rajtam a zokogás
4.
Itthon minden csinos, rendes, anyám keze látszik benne
Oh mily jó is itthon lenni, a kínlódást befejezni
5.
Óh, de sok lenne a jóból, gondolja a rossz lélek
Szép álmomat elröpíti, engem pedig felébreszt
6.
Ó rossz szellem, gonosz Sátán
Miért vagy olyan kegyetlen?
Hogyha otthon van a fogoly
Az örömét miért veszed?
7.
Avagy álmoknak tündére
Mért hozod a valótlant
Ha utána az emberre
Csak szomorúság virrad.
8.
Felébredtem, még éjfél volt
A sárga hold nézett rám
Itt pedig a hideg sátor
Alattam kemény földágy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése