(Az eredeti napló szó szerinti közlésével bepillantást nyerhetünk - egy 17 éves levente-fiú átélt története útján - a háború végső szakaszában Németországba hurcolt levente-ifjúság mindennapjaiba, gyötrelmeibe, kilátástalanságba és végül a Szovjet paradicsomba irányításába! És mindezt valóságosan és nem az utókor szájíze szerint, kozmetikázva.)
1945. április 17.
Itt ülök a fenyvesben egy fatönkön. Odalent fut a Bécs-linzi országút, melyen Linz irányába állandóan vonulnak a hosszú kocsioszlopok és magyar katonák is. Egy teherautó és hozzákötve egy másik. Spórolni kell a benzinnel!
Az erdőből madárdal hangzik, lentről az egyhangú, állandó motorzaj, közelemben pedig az ásók és zörejek egyhangú zöreje. Épül az erőd, ami megállítja az oroszt! A nap erősen tűz ide. Mellettem az almaborral teli hűsítő. Itt nem szőlőből, hanem almából készül a bor, olcsón lehet vásárolni.
Szemem a távolban egy tornyos várromon mereng, lelkem pedig otthon bolyong. A fehér nappali szobában, a szép családi körben, fantáziámban pedig már a felszabadító angol-orosz páncélosok dübörögnek. Már mindenünnen erősen közeleg az ellenség. Ide nem messze pedig már idehallatszik a front dübörgése.
Istenem! Én az erdők és a természet mély tisztelője, itt a szent templomodban, a tiszta természetben, az erdőben, kérlek, vess véget ennek a mocskos háborúnak, és ismét együtt ülhessen a kis családunk. Én pedig hamarosan találkozhassak az Édesapámmal. Drága Mennyei Atyám, segíts! Istenem, segíts!
Baumgarten, 1945. április 19. csütörtök
Egy újabb szakaszt alakított a fhdgy úr, engem is áthelyezetett az V. szakaszhoz rajpk. helyettesnek. Ezzel már Kandó hdpr. úrtól is áthelyeztek. Sanyarú haladvány. Először is elválni az én drága jó apámtól, ezután Gánóczy fhdgy úrtól, most pedig Kandó hdpr. úrtól. Méghozzá kihez helyeztek? Az öreg Lovászi hdpr. úrhoz. Szar ember! Rám igen haragszik.
Egyszer Kremsbe mentem kenyeret vételezni. Itt összetalálkoztam egy magyarral, egy szép magyar kislánnyal. Jól elbeszélgettünk a vételező kocsink után ballagva. Jól telt az idő. Hogy miért, én sem tudom, de Lovászi ezért rettenetesen megharagudott, letolt.
Egyszer a háziaknál sütött - nagyképűen - tükörtojást. Megkóstoltatta a háziakkal, milyen finom. Persze németül egy szót sem tudott! Én a nyelvtudásom miatt ugyancsak jó voltam náluk, és én is sütöttem 3 tojást. Az irigység megpukkasztotta, hogy én, egy rongy baka is megtehettem ugyanazt, amit a tiszt úr. Először le akarta dobni az edényt, azután pedig engem kizavarni. No, de most már nem ilyen errefelé a helyzet! Nem hagytam ott. El lehet képzelni, hogy ezek után miként kezelt engem ez az ember, mint szakaszparancsnokom!
Esténként de sokszor bizony nappal is megered a könnyem, sírok mint egy gyerek! Akit kihallgatásra rendel valamelyik feljebbvalója, azt Szilágyi főhadnagy úr vagy kikötteti, vagy gúzsba kötteti!
Tegnap ismét végig kellett nézni egy kikötést! A hátamat a hideg borzongatta, a lelkemre pedig sötét lepel szállt! Istenem, mennyi aljasság! Meddig tart ez még? Kandó hdpr úr bíztat, 7-10 nap és vége lesz mindennek. Addig majd csak kibírjuk ezt a pár napot! Istenem, adj erőt, hogy szembe tudjak nézni mindezzel.
Ma Lovász gyeptégla termelésre jelölt ki egy fájós kezű és még két fiúval. Nagyon lebaszott, mert a gyeptéglákat nem mértanilag négyzetalakúra vágtuk. Ez a leendő géppuskafészekhez kell, amivel megnyerjük majd a háborút.
Baumgarten, 1945. április 28.
Először is születésnapod alkalmával Terád gondolok, Édesanyám! Drága jó Mamikám! Drága jó Mamikám! Itt fekszem a pajtában - szalma ágyamon. Itt fekszik előttem drága képed. Igen sokat gondolok most Terád! Ma van a 39-ik születésnapod. Ej, de szeretnék most otthon lenni. Otthon lennék és drága dolgos kezedet megcsókolnám. Innen néhány száz kilométerről is még sokkal melegebben gondolok Rád, mintha otthon lennék. Kívánom tiszta szívemből, hogy a Jóisten hozza össze a családunkat, és tartson meg Téged még körünkben sok-sok esztendeig.
Igen, ezt kívánja neked tiszta szívből éhező, rongyos, tetves katonafogoly fiad. Isten éltessen igen-igen sokáig.
Igen-igen sok csókot és kézcsókot küld nagyon sokat szenvedő
Itt ülök a fenyvesben egy fatönkön. Odalent fut a Bécs-linzi országút, melyen Linz irányába állandóan vonulnak a hosszú kocsioszlopok és magyar katonák is. Egy teherautó és hozzákötve egy másik. Spórolni kell a benzinnel!
Az erdőből madárdal hangzik, lentről az egyhangú, állandó motorzaj, közelemben pedig az ásók és zörejek egyhangú zöreje. Épül az erőd, ami megállítja az oroszt! A nap erősen tűz ide. Mellettem az almaborral teli hűsítő. Itt nem szőlőből, hanem almából készül a bor, olcsón lehet vásárolni.
Szemem a távolban egy tornyos várromon mereng, lelkem pedig otthon bolyong. A fehér nappali szobában, a szép családi körben, fantáziámban pedig már a felszabadító angol-orosz páncélosok dübörögnek. Már mindenünnen erősen közeleg az ellenség. Ide nem messze pedig már idehallatszik a front dübörgése.
Istenem! Én az erdők és a természet mély tisztelője, itt a szent templomodban, a tiszta természetben, az erdőben, kérlek, vess véget ennek a mocskos háborúnak, és ismét együtt ülhessen a kis családunk. Én pedig hamarosan találkozhassak az Édesapámmal. Drága Mennyei Atyám, segíts! Istenem, segíts!
Baumgarten, 1945. április 19. csütörtök
Egy újabb szakaszt alakított a fhdgy úr, engem is áthelyezetett az V. szakaszhoz rajpk. helyettesnek. Ezzel már Kandó hdpr. úrtól is áthelyeztek. Sanyarú haladvány. Először is elválni az én drága jó apámtól, ezután Gánóczy fhdgy úrtól, most pedig Kandó hdpr. úrtól. Méghozzá kihez helyeztek? Az öreg Lovászi hdpr. úrhoz. Szar ember! Rám igen haragszik.
Egyszer Kremsbe mentem kenyeret vételezni. Itt összetalálkoztam egy magyarral, egy szép magyar kislánnyal. Jól elbeszélgettünk a vételező kocsink után ballagva. Jól telt az idő. Hogy miért, én sem tudom, de Lovászi ezért rettenetesen megharagudott, letolt.
Egyszer a háziaknál sütött - nagyképűen - tükörtojást. Megkóstoltatta a háziakkal, milyen finom. Persze németül egy szót sem tudott! Én a nyelvtudásom miatt ugyancsak jó voltam náluk, és én is sütöttem 3 tojást. Az irigység megpukkasztotta, hogy én, egy rongy baka is megtehettem ugyanazt, amit a tiszt úr. Először le akarta dobni az edényt, azután pedig engem kizavarni. No, de most már nem ilyen errefelé a helyzet! Nem hagytam ott. El lehet képzelni, hogy ezek után miként kezelt engem ez az ember, mint szakaszparancsnokom!
Esténként de sokszor bizony nappal is megered a könnyem, sírok mint egy gyerek! Akit kihallgatásra rendel valamelyik feljebbvalója, azt Szilágyi főhadnagy úr vagy kikötteti, vagy gúzsba kötteti!
Tegnap ismét végig kellett nézni egy kikötést! A hátamat a hideg borzongatta, a lelkemre pedig sötét lepel szállt! Istenem, mennyi aljasság! Meddig tart ez még? Kandó hdpr úr bíztat, 7-10 nap és vége lesz mindennek. Addig majd csak kibírjuk ezt a pár napot! Istenem, adj erőt, hogy szembe tudjak nézni mindezzel.
Ma Lovász gyeptégla termelésre jelölt ki egy fájós kezű és még két fiúval. Nagyon lebaszott, mert a gyeptéglákat nem mértanilag négyzetalakúra vágtuk. Ez a leendő géppuskafészekhez kell, amivel megnyerjük majd a háborút.
Baumgarten, 1945. április 28.
Először is születésnapod alkalmával Terád gondolok, Édesanyám! Drága jó Mamikám! Drága jó Mamikám! Itt fekszem a pajtában - szalma ágyamon. Itt fekszik előttem drága képed. Igen sokat gondolok most Terád! Ma van a 39-ik születésnapod. Ej, de szeretnék most otthon lenni. Otthon lennék és drága dolgos kezedet megcsókolnám. Innen néhány száz kilométerről is még sokkal melegebben gondolok Rád, mintha otthon lennék. Kívánom tiszta szívemből, hogy a Jóisten hozza össze a családunkat, és tartson meg Téged még körünkben sok-sok esztendeig.
Igen, ezt kívánja neked tiszta szívből éhező, rongyos, tetves katonafogoly fiad. Isten éltessen igen-igen sokáig.
Igen-igen sok csókot és kézcsókot küld nagyon sokat szenvedő
Fiad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése