LÁTOGASSUNK EL EGYIPTOMBA! I/2.
Villamosra szállunk és a Mohamed Ali mecsethez utazunk. A kocsi annyira tömve volt, hogy a cukrász zsonglőrként a lépcsőn egyensúlyozva volt kénytelen a tálcán tartani a készítményeit. Nem kis teljesítmény!
Persze akik rászánták a nem kevés viteldíjat, konflison utaznak. Egymást sorjázzák ugyanis a lovaskocsik. Gyakran felhangzik a szépen díszített, befogott lovakra aggatott sok-sok csengő csilingelése.
Ájtatosan hallgatja a magyar csapat a mecset udvarán igazhitű vezetőnket, aki a mohamedán vallás 5 alaptételét ismerteti: hinni kell Allahban és az ő prófétájában, Mohamedben; naponta ötször kell imádkozni; jótékonykodni kell; legalább egyszer el kell zarándokolni Mekkába; és meg kell tartani a Ramadánt. Igaz, hogy a kamera felé fordulok, de azért figyelek, és még el is tudom mondani...
Betérek egy üzletbe. Mondtam, hogy már elköltöttem a pénzem, nem tudok vásárolni, de - ha szabad - körülnéznék. Barátságosak: teával kínálnak, sőt még egy fényképet is készítünk. Elmesélik, hogy nagy segítséget nyújt nekik a SZU az asszuáni gát építésénél, és mellettük állt az izraeli háború idején is, a szocialista országok is barátaik.
Egyébként is barátságosak az emberek. Az öreg muszlim is szívesen fényképeztette magát velem.
A külvárosban barangolva Asszuánban ismerkedtem össze Mohameddel, aki barátsága jeléül meghívott hozzájuk egy vízipipára!
És még a címét is megadta, hogy otthonról majd írjak neki.
Szerény otthonában bemutatta népes családját. Félig angolul, félig gesztikulálva de (miután a jószándékú barátság mindent felülír) megértettük egymást. Ők is az asszuáni vízműnél dolgoznak. A jóindulat, szimpátia az üzletben már megismert okokból adódik. Egyszerű ember létére nagyonis tájékozott volt a politikai helyzetről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése