Kenya 2. (Az utazó)

KÉPESLAPOK KENYÁBÓL II.

Bemegyünk a városba, Mombasába. Az utcán óriási tömeg, zsivaj és árusok, portékáik és szemét minden mennyiségben. A higiénia ismeretlen. Nem csodálom, hogy a várható legmagasabb életkor a férfiaknál 57, a nőknél 61 esztendő. A tisztelt Olvasó talán meglepődik, hogy Mombasa ilyen, pedig - mint tudvalevő - valójában turistaparadicsom. Ez azonban a tengerparti életre, városrészre vonatkozik.

A kis üzletben számos olyan különlegességet látunk, amit megnevezni sem tudunk: számunkra teljesen ismeretlen. Bár a tulajdonos anyanyelve szuahéli, beszéli az angolt - aminthogy a szállodában is minden alkalmazott tud a nyelven legalábbis annyit, amennyire feltétlenül szüksége van.

Friss gyümölcsöt hoz be a városba a városkörnyéki településen lakó - mint látjuk - muszlim vallású asszonyság. A kenyai lakosság legnagyobb része a mezőgazdaságból él, a földek zöme közösségi tulajdonban van. A legfontosabb exportcikk a kávé, tea, banán. És a legfontosabb élelmiszernövények a kukorica, burgonya, és idesorolhatjuk a banánt újfent.

Olyan rekkenő a hőség, hogy még a helybeliek is ernyővel védekeznek a tűző napsugarak ellen. Nagyon szegények! Ezt mutatja soványka árukínálatuk is. Ahogy elnézem ezeket a szűkölködő árusokat, eszembe jut, hogy bármily nincstelenek is, azoknak a leszármazottaik, akiknek szerencséjük volt, mert nem jutottak a kegyetlen, pénzsóvár arab rabszolgakereskedők kezére. Mert bizony itt volt a rabszolga-kereskedelem központja. Mombasa kikötőjéből évente több tízezer összebilincselt fekete rabszolgát szállítottak hajóval egy életre szóló kínszenvedést okozva nekik más világtájak felé.

Átmegyünk egy maszáj falun. Csak pár percünk van: egy fénykép erejéig - ami azonban nagyon sokat mutat.
Nyomorúságos sárkunyhóban laknak: ez a manyata. Bekukkantok. Az illatot nem európai orrnak találták ki. A szoba közepén néhány gally, mert éjjel hideg van, fűteni kell. Jobbra-balra elrekesztett hálóhelyek, itt alszanak az asszonyok. Egy valamirevaló maszájnak több hitvese is van; minél nagyobb a zebucsordája, annál gazdagabb, annál több a feleség.
Alapszabály: a férfihoz nem méltó a munka! A férfi feladata kizárólag az állatok őrzése, ellátása. Legkedveltebb ételük a szarvasmarhavérrel kevert tej: a tejet tökhéjból kifaragott "edénybe" fejik; a tejhez vért kevernek, amit alkalmanként a szarvasmarha nyaki vénájából engednek ki a szükséges mennyiségben. És az edényt mivel mossák ki? Tehénvizelettel.

A nőket kopaszra nyírják, fülükben ékszerként méretes karika csüng. Tisztelt férfitársaim, a világért sem szeretnélek Benneteket elrettenteni egy különlegesen szép kenyai kirándulástól, de valamit el kell mondanom. Errefelé a házastársakat nem sok érzelem fűzi egymáshoz. Ha vendég érkezik - mivelhogy nagyon vendégszeretők - a szívélyes házigazda bármelyik feleségét a vendég rendelkezésére bocsátja éjszakára amellett, hogy étellel-itallal is bőségesen ellátja - az ottani szokások szerint. És mi történik, ha a látogató az önzetlen felajánlást nem fogadja el? Bizony ez a legsúlyosabb sértés - errefelé pedig a sérelmeket nagyon komolyan veszik!