Kenya 4. (Az utazó)

KÉPESLAPOK KENYÁBÓL IV.

50 Shillingbe került egy kókuszdió, ámde rendszeres vásárlóként én megkaptam 40-ért (ami fél dollár). Míg mások söröztek, megengedtem magamnak egy diónyi "kókusz-fröccsöt", diónyi kókusztejet - mely nemcsak nagyon kellemes ízű, de üdítő hatású nedű volt. Élvezettel iszogatom a szobánk erkélyén sziesztázva - mintha a presszóban lennék.

Sajnos búcsút kell mondanunk ettől a bámulatos országtól. Mielőtt elbúcsúzunk, elmondom, hogy azért nem mentünk ezúttal az ország csodálatos állatvilágát megcsodáló szafarira, mert ezt már egy előbbi túránkon megtettük Tanzániában, remélhetőleg erről is küldök képeslapokat tisztelt Olvasóimnak. Felhörpintünk még néhány pohárral az otthon már pótolhatatlan, frissen sajtolt mézédes egzotikus gyümölcsök levéből, mely quantum satis rendelkezésünkre áll, hiszen állandóan hozzák az utánpótlást: ilyent is, olyant is - ízlés szerint.

Búcsúvacsora... Közben jellegzetes zene szól. Sajátságos afrikai dallamok emelik az elválás hangulatát. Óriási a menüválaszték. Két étkezőben is működik svédasztal: egyik az afrikaiak részére, a másik pedig a fehéreknek. Ízlésvilág szerint. Érdekes, hogy néhány fekete atyafi is az európai éttermet választja, a fehérek szájízének megfelelő étkeket.
Elköszönök a megismert és megszokott pincéreinktől, Jambo-jambó! - búcsúznak ők is tőlünk mosolyogva, majd hozzáteszik: "Bye-bye!" Mi pedig kissé szomorúan hagyjuk el ezt az elragadó, számunkra nem mindennapi országot.

Bélyeggyűjtő társaim és persze a magam örömére szereztem néhány bélyeget, melyek megjelenítik a csodás Afrikát, a vadregényes országot, Kenyát.