2012. május 19., szombat

A Clostridium okozta betegségek III.


CLOSTRIDIUMOK ÁLTAL OKOZOTT BETEGSÉGEK III.
Lapunk utóbbi számaiban olvashattuk, hogy a clostridiumok által okozott betegségek enterotoxaemiák, intoxikációk vagy gázödémák formájában lezajló bántalmak, melyeket a fakultatív pathogén, a talajban és bélsárban egyaránt megtalálható Clostridium-fajok idéznek elő. A betegségek nemcsak hazánkban, de világszerte előfordulnak, és olykor nagyon súlyos veszteségeket okoznak.
A clostridiumok hosszú, vaskos, pálcika alakú, többnyire Gram-pozitív anaerob spóraképző baktériumok, melyek természetes előfordulási helye a talaj, a különféle házi és vadonélő emlős, valamint madárfajok, továbbá az ember bélcsatornája.
Azt is olvashattuk, hogy a baktériumok súlyosan mérgező toxinokat termelnek, és ha bizonyos hajlamosító körülmények között felszaporodnak, nagy gazdasági veszteséggel járó mérgezést okozhatnak. Olykor a toxikózis heveny vagy túlheveny lefolyása miatt a gyógykezelés eredménytelen. Hazai eseteket idézve jó példákat olvashattunk mindezekről többek között a juhok enterotoxaemiája, a bárányvérhas vagy a szopósmalacok fertőző elhalásos bélgyulladása ismertetése során.
A clostridiumok azonban súlyos megbetegedéseket okozhatnak más fajú állatokon (nyulak, baromfi, lovak stb.) sőt esetenként az ételmérgezések során a Clostridium botulinum toxinja az ember olykor nagyon veszélyes megbetegedését is okozhatja.
A továbbiakban ezekről a megbetegedésekről, a fertőzésről, a betegség tüneteiről, a gyógyítás lehetőségeiről és a védekezés módozatáról fogunk szót ejteni.
A HÁZINYÚL HASMENÉSE A LEGGYAKORIBB BÁNTALOM
Házinyúl tenyésztéssel foglalkozó olvasóink nagyon gyakran panaszkodnak, hogy a nyulak olykor csillapíthatatlan hasmenésben betegszenek meg, étvágytalanná válnak, lesoványodnak és elhullanak.
A hasmenéses bántalmak nagyfokú elterjedtségére utal, hogy se szeri se száma azoknak a közleményeknek, vizsgálatoknak és megfigyeléseknek, melyek a házinyúl emésztőszervi betegségeivel foglalkoznak.
Számos kiváltó oka lehet a gyomor-bélnyálkahártya bővérűségének, az emésztőnedv-elválasztási zavarának és a gyomor-bélmozgások rendellenességeinek, melyek következménye a hasmenés.
A hasmenéses bántalmak leggyakoribb oka a coccidiosis, de a kedvezőtlen takarmányozás és tartási valamint higiéniás okok mellett számos egyéb fertőző bántalom is okoz hasmenést, amit különböző kórokozók idéznek elő, pl. colihasmenés, Rodentiózis, Camphylobacteriosis stb., melyek közül ezúttal a clostridiumok által előidézett, súlyos hasmenéssel járó bántalomról, a Tyzzer-féle betegségről fogunk szót ejteni.
A HÁZINYÚL TYZZER-BETEGSÉGE
Igen komoly hasmenéssel és többnyire elhullással járó, baktériumok által okozott betegség, ami fellépése során az egész süldőállományt akár néhány nap alatt „elsöpörheti”. A hevenyen lezajló, súlyos hasmenéssel és csaknem mindig elhullással járó fertőző betegséget első ízben Tyzzer professzor 1917-ben egerekben észlelte az USA-ban, és először ő írta le a bántalmat. Előfordulását azóta már több emlős állatfajban is észlelték, így a háziállatok közül csikóban, macskában, kutyában is. Házinyúlban való jelentkezéséről ALLEN és munkatársai 1965-ben adtak hírt. A betegség hazánkban történő előfordulásáról VETÉSI professzor számolt be 1982-ben.
A KÓROKOZÓ
A nagyon súlyos veszteséget okozó gyilkos kór előidézője a Bacillus piliformis, újabb nevén CLOSTRIDIUM PILIFORME egy 5-10 μm hosszú, pálcika alakú, spórás, körülcsillós baktérium, mely intracellulárisan (= sejten belül) a fertőzött állatok vakbelének a hámsejtjeiben és a májsejtekben szaporodik. A szöveti metszetekben többnyire Gram-negatívan festődik. A Clostridium piliforme törzsek legalább hat, antigénszerkezetileg egymástól különböző csoportba oszthatók.
A FERTŐZŐDÉS
A fertőzés szájon át következik be, majd a felvett kórokozó elsősorban a süldő nyulakban a bélcsatorna nyálkahártyájának hámsejtjeibe hatol, aminek vízszerű vagy véres hasmenés a következménye. Itt elszaporodik, majd a véráramba kerül, és bejut a májba és a szívizomzatba is, ahol gyulladást és a májban elhalásos gócokat idézhet elő.
A kórokozó gyakran ott van az egészséges nyúl béltraktusában anélkül, hogy bárminemű egészségkárosodást okozna. A hajlamosító körülmények érvényesülése során azonban egyszeriben fellobbanhat a bántalom. A betegség megelőzése céljából tehát a legfontosabb teendő a hajlamosító okok megszüntetése annál is inkább, mert a betegség fellépése során csak a kezdeti esetekben várható eredmény a megfelelő gyógyszerek alkalmazása után.
HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK
A betegség kialakulásához hajlamosító okok (segítő és alkalmi kórokok) szükségesek. Ilyenek:
1. Fiatal, 6-10 hetes kor
2. A takarmány 12 százaléknál alacsonyabb rosttartalma
3. Zsúfolt tartás
4. Kedvezőtlen higiéniás körülmények
5. Szállítás
6. Szélsőséges istálló-hőmérséklet
7. Kokcidiózis
8. Környezetváltozás
9. Vakcináció
10. Immunszuppresszív hatások (az immunreakció elnyomása)
11. Kortizonkezelés
TÜNETEK
A beteg állat bágyadt, elesett, étvágytalan, majd bőséges, vízszerű, olykor véres hasmenés mutatkozik. A megtámadott nyúlállomány nagy része megbetegszik, az elhullási arány pedig nagyon magas, akár 90-95 % is lehet.
Nem ritka, hogy a betegség hirtelen elhullással kezdődik. A házinyulak 1-3 napig tartó vízszerű vagy nyálkás-véres hasmenés után rendszerint tömegesen elhullanak.
BONCOLÁSI KÉP
Boncoláskor a vastagbél (elsősorban a vakbél) fala vizenyős, savóshártyája alatt vérzések láthatók, a nyálkahártyáján álhártyás (fibrines) gyulladás, olykor elhalásos gyulladás (dysenteria) jelei ismerhetők fel. A vastagbélen kívül álhártyás gyulladás van néha a csípőbélben is.
A májban mindegyik hullában tűszúrásnyi, gombostűfejnyi, mákszemnyi, szürkésfehér elhalásos vagy gyulladásos gócok találhatók. A szívizomzatban is megfigyelhetők olykor hasonlóak (KÉP).
A friss hulla epéjéből vett anyagból sötét látóteres mikroszkópban élénken mozgó pálcikák alakjában is kimutatható a kórokozó.

 Tyzzer-féle betegség. A májban nagyszámú elhalásos gócok.
ORVOSLÁS – VÉDEKEZÉS
A betegség annak kezdeti szakaszában kúraszerűen alkalmazott oxitetraciklinnel (tetraciklinekkel) gyógyítható. Fontos a kokcidiostaticumok megelőző célú alkalmazása is, és megfelelő (14 százaléknyi) nyersrosttartalmú takarmány vagy gyógytakarmány etetése. A gyógyszerek előírása esetleg más vagy újabban forgalomba kerülő készítmények alkalmazása állatorvosi feladat.
A Tyzzer-betegség kórokozója emberben is megtelepedhet és kóros elváltozást okozhat. Célszerű erre is odafigyelni.
A BAROMFI CLOSTRIDIUMOK OKOZTA BETEGSÉGEI
A baromfiban előforduló clostridiumok okozta betegségek közül a fekélyes és elhalásos bélgyulladásnak, a gangrénás bőrgyulladásnak és a botulizmusnak van jelentősége.
A továbbiakban ezekről a baromfiállományokban olykor igen súlyos veszteséget okozó bántalmakról és megelőzési lehetőségeiről fogunk beszámolni.
A BAROMFI FEKÉLYES BÉLGYULLADÁSA
Számos baromfifaj hevenyen lezajló, súlyos hasmenéssel járó betegsége, amely elsősorban a növendékállományokat veszélyeztet. Főként a nagyobb létszámú csirkeállományokban okoz bajt, de előfordul a fürjekben, fácánokban, foglyokban, gyöngytyúkokban, galambokban, állatkertben tartott számos madárfajban és a vadonélő madarakban is.
A bántalmat először az USA-ban MORSE írta le 1907-ben, majd KAKUK számolt be a hazai előfordulásról 1974-ben. Mivel először fürjekben ismerték fel és valóban ezek a legfogékonyabbak iránta, előbb „fürjbetegségnek” nevezték el.
MI OKOZZA?
Korábban a betegséget a Clostridium perfringens különféle típusaira vezették vissza, de ma már általánosan elfogadott, hogy a bántalmat a CLOSTRIDIUM COLINUM idézi elő. A kórokozó széles körben előfordul, s így hajlamosító tényezők hatására bármely állományban jelentkezhet. Leggyakrabban 4-12 hetes csirke és 3-8 hetes pulykaállományokban jelentkezik, de megfigyelték idősebb jércékben, sőt tojótyúkokban is. Amint arról már szó esett, nagyon fogékonyak iránta a fürjek („fürjbetegség”), amelyekben felnőtt korban is tömeges megbetegedést okozhat.
A kórokozó a bélsárral ürül, és a vele szennyezett takarmány, ivóvíz vagy alom felvétele után az állományon belüli fertőzöttség általánossá válik. Ismét hangsúlyozom, hogy a betegség az ellenálló képességet csökkentő, hajlamosító tényezők hatására jelentkezik.
MELYEK A HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK?
Mivelhogy a hajlamosító tényezőknek nagyon fontos szerepük van a betegség fellobbantásában, ezek elhárítása vagy megelőzése a betegség elleni küzdelemben a legfontosabb feladat. Azért is különösen fontos, mert a gyorsan berobbanó és hirtelen elhullásokat okozó kór (rendkívül gyors lefolyása miatt) a leghatékonyabb gyógyszerek alkalmazása mellett is veszteséggel jár, ha már egyszer felütötte a fejét.
Egyébként a betegség gyógyítására ajánlott szerek eredményességét illetően is nagy az ellentmondás, ami a baktériumtörzsek gyakori rezisztenciájára és arra vezethető vissza, hogy a háttérben levő kokcidiózist nem kezelik.
1.) A hajlamosító tényezők közül mindenekelőtt a kokcidiózist kell megemlíteni. De nemcsak a kokcidiumok bélkárosító hatása játszhat jelentős szerepet a bántalom fellépésében, de hasonlóképpen hajlamosít az ún. csirkeanaemia, sőt egy másik (meglehetősen gyakori) bántalom, a fertőző burzitisz vagy más néven az ún. gumborói betegség is.
2.) Bizonyos emésztési rendellenességek is elősegítik a clostridiumoknak a bélben történő elszaporodását. Ebből következik, hogy a takarmányozási hibák igen fontos szerepet játszanak a bántalom előidézésében.
3.) A takarmány mennyiségének hirtelen megemelése, a takarmányadag átmenet nélküli növelése ugyancsak hajlamosít a betegség fellobbantására.
4.) Számos szerző felhívja a figyelmet, hogy már az enyhe takarmánytoxikózisok szintén megteremthetik a feltételeket a betegség kialakulásához. Itt mindenekelőtt a mikotoxinokat tartalmazó takarmányra kell gondolni. Ezekről előbbi Lapszámainkban részletesen tudósítottunk.
5.) bizony kiválthatja a betegség megjelenését a zsúfolt tartás is. Sosem szabad átlépni a brojlercsirkék hizlalás-technológiájában előírt telepítési sűrűséget.
6.) Az elszennyeződött alom ugyancsak hajlamosít a bántalomra. Ezért jelentkezik a baj gyakrabban a mélyalmos tartásban. Itt jegyzem meg, hogy az alom jó állapotban tartásához megfelelő szellőztetésre van szükség. Fokozott gondot kell fordítani tehát a megfelelő higiéniás körülmények megteremtésére.
7.) Előidézhetik a bántalmat mindazon ártalmak, melyek a béltartalom mozgásának a lelassulásához vezetnek. Ilyenkor elegendő idő áll rendelkezésre, hogy a baktériumok felszaporodjanak a bélcsatornában és elősegítsék a betegségek kialakulását.
8.) Gondolni kell arra is, hogy a kiszóródott táp gyakran megromlik, és a csirkék azt felcsipegetve megbetegednek.
9.) Végül megemlítem, hogy az állatok törődése ugyancsak kiválthatja a bántalmat.
MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?
Leggyakrabban a 4-12 hetes csirke- és a 3-8 hetes pulykaállományokban jelentkezik a bántalom, de megfigyelték idősebb jércékben, sőt tojótyúkokban is.
Arról már szó esett, hogy nagyon fogékonyak a fürjek iránta, amelyekben felnőtt korban is tömeges megbetegedést okozhat.
A bántalom étvágytalansággal kezdődik, a beteg állatok gubbasztanak, tollazatuk borzolt, szemhéjuk csukott, környezetük iránt apatikusak. Főleg a járvány elején a betegek gyorsan elpusztulnak, így nincs idő arra, hogy ezeknél a bántalomra jellemző tünetek kialakuljanak.
A betegségre jellemző a híg, vízszerű, később csokoládébarna színű bűzös bélsár. A beteg állatok kondíciója hirtelen leromlik, a taraj elkékül. Tojóállományokban a tojáshozam drasztikusan csökken.
Brojlerekben az elhullási arány általában 1-14 százalékos, tojóállományokban 3-10 százalék, de lehet akár ennél magasabb is. A fiatal fürjállományokban pedig olykor a 100 százalékot is elérheti.
MIT LÁTUNK A BONCOLÁS SORÁN?
A nagyon gyorsan lefolyó, ún. perakut esetekben az izmokban és a savóshártyákban apró vérzéseket látunk, a szívburok ödémás. Az emésztőcsőben változó nagyságú, kölesnyi-borsónyi vérzéses alapú vagy szélű fekélyek keletkeznek, amelyek már a savóshártya felől is megfigyelhetők. Ezek rendszerint elszórva helyeződnek, de esetenként főleg a vakbélben összefolynak. A fekélyek kivételesen a vékonybél teljes hosszában is előfordulnak. Szélükön gyors lefolyású esetekben a nyálkahártya ép, elhúzódóbb esetekben a fekélyek körül az ép nyálkahártya-részek fölé emelkedő elhalásos udvar látható, és a fekélyt álhártya fedi.
A fekélyek perforálódhatnak, s ez a hashártya gyulladását, ennek következményeként pedig a belek összenövését okozhatja.
A bélbeli elváltozásokon kívül esetenként a duzzadt máj burka alatt főleg a széli részeken előbb tűszúrásnyi, majd kölesszemnyi éles vagy szabálytalan alakú sárgásszürke elhalásos gócok találhatók. A lép duzzadt, vérbő s olykor vérzéses.
ORVOSLÁS
A gyógyszerek eredményességét illetően a baktériumtörzsek gyakori rezisztenciája miatt nagy az ellentmondás. Az éppen forgalomban levő gyógyszerekről és alkalmazásukról a kezelő állatorvos utasítását kell követni. Megjegyzem, hogy a betegségből kigyógyult állatok gyakran baktérumgazdákká válva veszélyeztetik a velük érintkező fiatal állatokat.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. áprilisában.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése