2010. január 15., péntek

Patkányok 5. (Az utazó)

VIETNAMI PATKÁNYOK


Utazásaim során nem egy olyan csodálatos egzotikus vidéken jártam, ahol olykor megkeserítették mindennapjaimat ezek a förtelmes kis férgek.



Vietnamban, a világcsodának számító HA-LONG öböl közelében kaptunk szállást egy régi francia szállodában. Ez a helység annakidején a gazdag franciák üdülőhelye volt. Közvetlenül a háború után vagyunk, franciák már nincsenek, az ország szegény, az üdülőtelep valaha külföldiek lakta villái üresek, gondozatlanok: ilyen a hajdanvolt luxus-szálloda is, melyben szobát kaptunk.
Az erkélyről - mely a tengerre néz - csodálatos a kilátás, a nagy melegben kellemesen hűsít a tengeri szellő, idehallik a tenger nyugtató, muzsikáló, egyhangú mormolása...
Az infrastruktúra azonban nulla. Nincs áram, a vizet vödörben hozzák fel a szobánkba, és ami különösen aggasztó számomra, hogy ugyan patkányt nem találtam, de a szappan meg volt rágva és néhány patkányürüléket is észrevettünk körülötte. A nejemmel végzett alapos kutatómunka eredményeként azonban meggyőződhettünk arról, hogy a szobában nincsen patkány. A feleségem le is feküdt, és mélyen elaludt.
Az én fantáziám azonban működésbe lépett a tapasztalt patkány-nyomok miatt. Eszembe jutott, hogy a WC csatornáján is feljöhet rágcsáló... A sötétségre ítélt szobában nem is mertem lefeküdni, hanem pokrócot vetve a hátamra, kiültem az erkélyre gondolván, hogy ott biztonságban leszek, és majd ülve alszom egyet.
A nappali kínzó meleg után éjjel hűvösre váltott az idő és persze megfáztam. Reggel elpanaszoltam a vietnami tolmácsunknak - aki jól beszélt magyarul - az esetet. Miután pedig elmondtam az aggályaimat, nagyot nevetett és elmondta, hogy errefelé ugyancsak elszaporodtak a patkányok, de nem a WC csatornáján, hanem a szálloda falára felfuttatott növényeken juthatnak be a szobákba. Ilyenképpen pedig az erkély a legveszélyesebb menekülő hely volt a számomra! Még a nejem is nagyot nevetett a dolgon. Igen, ezúttal mérhetetlen szerencsém volt, hogy nem került éjszaka látogatóm.
Másnap tovább utaztunk.



A vízpartokat különösen kedvelik ezek a nem szeretett állatok.




Az árusok a járdán kínálták a portékájukat, és többször láttam, hogy a fal mellett elsurran egy-két patkány. Ők azonban ügyet sem vetnek rájuk.



Ínycsiklandó illatok áradtak a földön tanyázó ételárus lacikonyhájából, de a higiénia teljes hiánya miatt nem volt kedvem megkóstolni a vendégcsalogató vietnami ínyencségeket...

(Részlet a szerző saját képeivel és szövegével több helyen tartott útibeszámolóból.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése