Miért nem ivarzanak az anyanyulak? (I.)

MIÉRT NEM IVARZANAK AZ ANYANYULAK? (I.)

A közelmúltban két Olvasónk is azzal a panasszal keresett meg, hogy az utóbbi időben a nyulászatukban az anyanyulak nem ivarzanak, gyakran szokatlanul hosszú idő eltelik, míg felveszik a bakot, de bizony abban a bakok sem nagyon serénykednek. Ugyanakkor nagyon kedvezőtlen a vemhesülésük, pedig megismételt párosítást is alkalmaznak. Mi lehet az oka és mit lehet tenni? - érdeklődnek.

Olvasóink olyan kérdéseket tettek fel, melyek gyakran felvetődnek a mindennapos állatorvosi gyakorlatban, pedig a reprodukció, a párosítás eredményessége meghatározza a nyulászat gazdaságosságát.

Miután nem ismerem a helyi körülményeket, nem tudok pontos választ adni Olvasóink kérdéseire, azonban – a teljesség igénye nélkül – röviden összefoglalom azokat a legfontosabb tényezőket, melyek nagyban meghatározzák a nyulak kedvező, elvárható szaporodását.

A HÁZINYÚL SZAPORODÁSBIOLÓGIÁJA

Napi munkám során nagyon gyakran tapasztalom, hogy a nyulászok az Olvasóink által panaszolt hasonló esetekben valaminő olyan gyógyszert kérnek, mely beadása után jól ivarzanak és kedvezően vemhesülnek is az anyák és egyszeriben aktívabbakká válnak a bakok. Igaz, hogy vannak ilyen gyógyszerek, mert például az ovuláció különféle hormonkészítményekkel is indukálható, de ezek is csak akkor lesznek valóban eredményesek, ha biztosítjuk a tenyészállatok számára a kedvező, megfelelő szaporodásbiológiai körülményeket. Tehát mindenekelőtt a tenyészállatok olyan élettani igényeit kell megismerni, melyek alapvetően fontosak a kedvező szaporodás megvalósulásában.

A továbbiakban tehát ismertetni fogjuk az anyanyúl nemi működését, az ivarzás tüneteit, kiváltásának és fokozásának lehetőségeit, szájon át adott gyógyszerrel vagy éppenséggel hormonális módszerekkel.

Végül pedig és nem utolsósorban a megfelelő takarmányozásról fogunk szót ejteni, mert a külső környezet legintenzívebb befolyása az ivarzásra a takarmányokon keresztül érvényesül.

MIKOR VEGYÜK TENYÉSZTÉSBE? IVARÉRETTSÉG – TENYÉSZÉRETTSÉG

Gyakori kérdés, hogy melyik a legkedvezőbb kor a nyúl tenyésztésbe vételére. Igaz, hogy a házinyúl már 3-4 hónapos korában ivaréretté válik, tehát megindult az első ivarsejtek és ezzel együtt az ivari hormonok termelődése, mely folytán a fiatal hímek és nőstények is képesek arra, hogy ivadékot hozzanak létre, de ekkor még a bakok nem alkalmasak arra, hogy rendszeresen fedezzenek, a nőstények pedig nem képesek szervezetük károsodása nélkül vemhet nevelni és fiókáikat szoptatni.

A növendékeket tehát csak akkor szabad tenyésztésbe venni, amikor elérték a tenyészérettségüket, vagyis mind a hím, mind pedig a nőstény szervezete alkalmas a szaporító tevékenységre, vagyis tenyészéretté válik.

Mikor vegyük tehát tenyésztésbe? Akkor, amikor elérték a tenyészérettséget, vagyis elérték a kifejlett kori testsúlyuknak legalább 80 százalékát. Ez azt is jelenti, hogy kisebb testű fajtákat 7-8, a közepeseket 8-9, a nagytestűeket pedig 9-10 hónapos korban ajánlatos tenyésztésbe vonni.

A hazánkban gyakoribb nyúlhúsfajták nőivarú egyedei általában 5 és fél-6 és fél, az angóra nyulak pedig 6 és fél-7 és fél hónapos korra válnak tenyészérettekké.

A bakokat ezeknél egy hónappal később ajánlatos tenyésztésbe venni ügyelve arra, hogy az első pároztatásig ne hízzanak el.

MIÉRT NEM AJÁNLATOS ELŐBB TENYÉSZTÉSBE VENNI?

Amennyiben a tenyészérettségük előtt vesszük tenyésztésbe az állatokat, szervezetüket a vehemépítéssel járó fokozott anyag- és energiaforgalom nagyon igénybe veszi és lezsarolódnak.

Főként az ilyen előhasi nyulak közül kerülnek ki azok az egyedek, melyek nem készülnek el a fialásra, fiókáikat nem fogadják el, megcsonkítják vagy felfalják őket.

A korán párosított anyáknál nemcsak a fialási arány csökken akár 30-50 százalékkal is, de nagy fokban megnő az életképtelenül vagy holtan született fiókák száma is.

Az előhasi nyulak energia- és fehérjetartalékainak kimerülése miatt további selejtezésekre és elhullásokra kerülhet sor.

MIT KELL TUDNI AZ ANYANYÚL NEMI MŰKÖDÉSÉSRŐL?

A nyúlban a petefészkek működése nem eredményez szabályos időtartamú ivarzással és ovulációval (= peteleválással) járó nemi ciklust. A nőivarú nyúlban az ivari ciklus módosult tüszőrepedésre csak a párosodás vagy egyéb ezzel egyenértékű hatás pl. feromonhatás (= szuxuálaktív szaganyag), hormonális ovulációindukálás, stresszhatás stb. után kerül sor.

A nőstény házinyúlon ezen sajátosságai ellenére egyes időszakokban mégis megfigyelhető a párzási vágy illetve annak teljes hiánya. A nőstény nyúl szexuális magatartása tehát sajátos, nem mutat ugyan szabályos nemi ciklust, mégis hosszabb ideig, két-három napon át ivarzik.

A peteleválást (ovulációt) kiváltó inger elmaradása esetén az érett tüszők a hetedik nap körül atredizálódnak (= a tüszők elzáródása, elfajulása), azonban eközben is folyamatosan újabb és újabb tüszők érik el a peteleválást megelőző fejlettségüket.

AZ IVARZÁS TÜNETEI

Az ivarzás legbiztosabb jele, hogy az anyanyúl felveszi a bakot, ugyanakkor a nem ivarzó állat visszautasítja.

A nőstények viselkedéséből is következtetni lehet az ivarzásra, mert gyakran egymást ugrálják és különösen szívesen ingerlik a bakokat. Megfigyelhető olykor az étvágy változása, étvágytalanság vagy éppenséggel a mohó takarmányfogyasztás.

Az ivarzó állat nyugtalan lesz, máskor meg éppen tompultságot mutat. Gyakori a vizelési inger. Az ivarzó nőstény nem egyszer jellegzetes lordózisos (= a gerincoszlop hát-ágyéki szakaszának meghajlása) testtartást vesz fel.

Ugyancsak jellemző tünet a péra színeváltozása és vizenyős beszűrődése. A péraajkak megduzzadnak, nyálkahártyájuk pedig sötétvörössé, némelykor bíborvörössé válhat.

A nyulak között gyakran előfordul a rejtett ivarzás. Ez azt jelenti, hogy az ivarzásnak az előbb említett külső jeleit alig tudjuk észrevenni. Gyakoribb a csendes ivarzás az elhízott anyák között, valamint a hústermelésre erősen szelektált állományokban. Elősegíthetjük ezeknél az ivarzást azzal is, ha a bakokat az anyanyulak közelében helyezzük el, vagy rendszeresen „próbáltatjuk” az anyanyulakat.

AZ IVARZÁS KIVÁLTÁSA ÉS FOKOZÁSA

1. A kisnyulak leválasztása.
2. Az anyanyulak áttelepítése és új környezetbe helyezése.
3. A feromon hatás érvényesítésére a bakok és nőstények egymáshoz közeli elhelyezése.
4. Az anyanyulak párosodási hajlama fokozható a tápetetésről a zöldtakarmányozásra való áttéréssel, a takarmány karotin, A- és E-vitaminos kiegészítésével. Olykor a zab etetése is fokozza az eddig csak szórványosan ivarzó állomány nem működését.
5. Falkásítással, nagyobb csoportok kialakításával a nőstények nemi tevékenysége élénkül. A biostimuláció eredményeként az ivarzó állatok száma növekszik.
6. Az egymásra ugráló anyanyulak folyamatos kiemelésével és pároztatásával ugyancsak kedvező hatás érhető el.
7. Az ivarzókat minél előbb ki kell emelni, mivel az egymásra ugrálás tüszőrepedést és hosszabb álvemhességet válthat ki.
8. Megjegyzem, hogy az ovulációt egyéb hatások is kiválthatják, például a hüvely és méhszáj stimulálása (élénkítő, izgató hatása), a nőstények egymásra ugrálása, de olykor traumás (pl. sebészeti beavatkozás) vagy netán stresszhatások is.
9. Az angóranyúl nemi működése (ivarzás, fogamzás) nem olyan kifejezett, mint egyéb fajtáké, gyakran tapasztalható a rejtett ivarzás. Ennek egyik oka a hosszú gyapjú okozta hőgazdálkodási zavar. Csökken a fogamzási arány és fokozódik az embrióelhalás és -felszívódás. A termékenyítést ezért a nyírás utáni napokban ajánlatos elvégezni, amikor az ivarzás kifejezettebb.

(FOLYTATJUK)

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából 2011. novemberében a Kistermelők Lapjában.)
folyt.:
http://drradnaiistvan.blogspot.com/2012/04/hazinyul-meddosege-ii.html